Ditró is a Te néped, Markó Béla! Néhány pontban azokról a szövetségi bűnökről, amelyekről MOST kéne beszélnünk, de nem tesszük

Olyan médiaérdeklődés övezi a gyergyóditrói hőbörgést, hogy, ha a magyarországi és román sajtó fele ennyit foglakozott volna az elmúlt években a székelységet, és tágabb értelemben az erdélyi magyarságot ért sérelmekkel, akkor ma mindannyian szarnánk az autonómiára, mert vagy meg lenne már, vagy nem lenne rá szükség, annyira jól éreznénk magunkat ebben az országban.

Ugyanakkor a ditrói eset, és a körülötte megnyilvánuló politikusok, közéleti személyiségek, médiaorgánumok és influencerek (a faszom sem érti, hogy ez mit takar pontosabban, de, ha azt, amit róla mondanak, akkor én is influencer vagyok, bakker!) úgy tesznek, mintha valami kirívó és előzmények nélkül kialakult esetről lenne szó, amiben senkinek sincs felelőssége, csak és kizárólag Orbán Viktornak, és az általa persze kézi vezérléssel irányított közmédiának.

A valóságtól viszont semmi sem áll távolabb, de azért azon rendesen felidegesítettem magam, hogy már Markó Béla is megszólalt az ügyben, és úgy tesz, mintha neki, és az ő idejében működő RMDSZ-nek semmi felelőssége nem lenne mindebben.

Hát, nem így van, nézzük csak:

Egy: a ditróiak pont olyanok, mint bármely más székely faluban élők: nem szeretik az idegeneket, és itt nem a Sri Lankáról érkező pékekre kell gondolni elsősorban, elég, ha csíki vagy, és Gyergyóban máris nem szeretnek, ha szeredai pék lennél Ditróban, akkor a Gyergyó-Csík kupadöntő után egy hétig nem mennél be dolgozni, mert életveszélyes lenne számodra. Az erdélyi, és azon belül a székely falu világa mindig is zárt volt, mindig is óvatos (finoman szólva) az idegenekkel szemben. A székely falvakban éltek, élnek cigányok, ők talán az egyetlen nagyobb etnikai csoport, amely elkülönül a székelytől, és nem igazán volt, van kellemes tapasztalatuk velük a székelyeknek. Ditróban, hogy ne is menjünk messzebb, egy magyar fiú cigány általi meggyilkolása után felgyújtották a cigányok házait, és elkergették őket. Ez még 1986-ban volt. 1990 után is számtalan hasonló eset történt úgy Székelyföldön, mint Erdély más településein, elég csak a román–magyar szembenállás legkeményebb időszakában, és annak pont a legerősebben érződő megyéjében, a Maros-megyei Hadréven 1990-ben történt eseményekre utalni. (Egy cigány fiatalember leszúrt egy kaszálásból hazatartó román fiatalembert. A falu románjai és magyarjai egy emberként vonultak le a cigánysorra rendet tenni, az összes cigányházat felgyújtották, a faluból a cigányokat elkergették!) Mindezekből látszik, hogy a ditróiak lázadásán csodálkozni való nincs, de persze lehetett volna másképp, és ebben az RMDSZ-nek volt, van óriási felelőssége, mert a ditrói egyszeri székely, akárcsak bármelyik másik társa Székelyföldről, egyebet sem hall harminc éve, mint azt, hogy a románok meg akarnak enni minket. Persze megoldás csak egy van, szavazni a Szövetségre. És ezek után mégis megesznek minket, lámsza’! (Avagy, Fekete Lehel olvasónk mondását idézve: mindmeghalunk!)

Kettő: az RMDSZ három évtizedes parlamenti jelenléte arra volt elég, hogy a székelyek, köztük a ditróiak, lassan napi szinten szembesüljenek azzal, hogy a román térfoglalás valóság, igazság, és ellene senki nem tesz semmit. Szemünk előtt lopták el az úzvölgyi temetőnket, és akkor nem beszéltünk még a kétnyelvű feliratok marosvásárhelyi akut hiányáról, a felvonulásokon részt vevő magyarok menetrend szerinti büntetéseiről, a Mikóról, a Bánffy-erdőkről, a vissza nem adott ingatlanjainkról, és a politika által művel magyarellenes közbeszédről. A 30 év demokrácia nemhogy nem segítette a székelység nyitottabbá válását, hanem egyenesen rosszabbá tette a meglévő paraszti zártságot azzal, hogy tömérdek információ formájában (vagy releváns információk tudatos visszatartásában) a politikai képviselet egyebet sem tett, mint félelmet generált, hogy aztán a félelemre hivatkozva kérje a közösség szavazatait, mondván, hogy ő majd megvéd minket. A dolog addig működött is, amíg csak az árnyékoktól kellett minket megvédeni, de az úzvölgyi temető jól mutatja, hogy a valós veszély megjelenésekor a Szövetség nem tud mit tenni, ordítóvá válik a kontraszelekciók nyomán kiválasztott helyi politikusok balfaszsága, hozzá nem értése és gyávasága, sok esetben pedig az is, hogy ők maguk is méylen ülnek a román korrupció mélyállamában, ahol köszönik szépen, és elég jól elvannak. Ilyenformán nincs azon semmi csodálkozni való, ha Ditrónak fele úgy gondolja: neki kell megvédenie saját magát, azokkal az eszközökkel, amelyekkel az egyszerű parasztember harcolni tud és képes. Ezek az eszközök pedig pont ilyenek, és így néznek ki, ahogy azt láttuk, látjuk, és a történelem során néztek ki máshogy is, de azok sokkal csúnyábban végződő sztorik, tüzes trónnal, akasztással egyebekkel…!

Három: nézem a képernyőn a román média által készített videót (a helyszíni riport amúgy nem is volt magyarellenes, hiába szeretnék most ezt kikommunikálni azok, akik ezzel aztán takarózni tudnak), és a polgármester mondja bele a kamerába, hogy a magyarországi média miatt félnek az emberek a migránsoktól. Valamint azt is, hogy a “családon belüli erőszakmentes Ditró” és a “falopásoktól mentes Ditró” nem örvend ekkora népszerűségnek.

Baszd meg, tesó, csak szólok, hogy TE VAGY A POLGÁRMESTER, banyek!

Hány pályázatot nyújtottál be az Unióhoz, hogy a családon belüli erőszak felszámolását támogassák? Hány fiatalt segítettél Ditróban, hogy megírja győztes pályázatát a Start Up Nation-hez? Hány feljelentést tettél a DNA-nál, vagy az illetékes hatóságoknál, ha falopásokat tapasztaltál?

És, ide kapcsolódik a

NÉGY: a kamerába megszólal egy helyi néni is, aki elmondja, hogy ő dolgozott a pékségben, (a fentebb linkelt videóban 7:40-től) havi 800 lejért, időnként 24 órán keresztül. Bocsánat, de ilyen körülmények között csodálkozik valaki, hogy Ditró lakosságának zöme Nyugaton keres munkát? Ki az az őrült politikus-matekos zseni, aki szerint a 800-1000-1300 lej több, mint az ezer euró? Nem tudom mennyi igaz abból, amit a néni elmondott, de a székelyföldi vállalkozókról – patronokról – nekem is vannak egyrészt tapasztalataim, másrészt információim, röviden szólva annyi: ha főnököd felesége megkíván magának egy új konyhabútort, akkor te abban a hónapban nem kapsz fizetést.

Évekkel ezelőtt a Háromszék napilap szellőztette meg, hogy a székely vállalkozók bérkartellben állapodtak meg, azaz, bizonyos területeken egyikőjük sem ad magasabb bért, mint a másik. (A Háromszék cikkére mutató linket nem találtam meg, de tessék: Krónika ITT, és a Mihír ITT számol be a botrányról, ami szag és nyom nélkül múlt el Székelyföldön!) Székelyudvarhelyről konkrét infóim vannak: dolgozhatsz bármelyik bárban, ugyanannyi a fizud. És mindemellé társul a kivagyiság, az arrogancia a vállalkozó részéről, aki nagyon jól tudja, hogy nem mehetsz el máshova, nem mész el máshova, mert egyrészt a másik főnök neki a haverja, másrészt ott sem kapsz többet. A vállalkozói visszaélések az alkalmazottakkal szemben rendszeresen előforduló székelyföldi probléma, úgy is mondhatnám, hogy Erdélyben már lassan csak a magyar nyelvterületen dívik ez a rabszolgasors, de a polgármester eddig egy vizsgálatot sem indított, ahogy a Szövetség sem védi meg az egyszerű melóst, mert kilométeres körzetekben nincs egy felkészült jogász, aki segítséget nyújthatna ilyen ügyekben. Ha meg nagy csoda következtében mégiscsak megszületne a feljelentés, akkor ugye jön a jól bevált “áruló” címke, mert a “románokhoz fordult” az illető. (Lásd az udvarhelyi polgi, Gálfi Árpád esetét!)

ÖT: olvasom a „Migránsmentes Ditró” Facebook-csoportban felgyűlt uszító és gyűlölettől tobzódó kommenteket. És olvasom az ehhez kapcsolódó értelmiségi (Megadja Gábor halhatatlan és roppant találó kifejezésével élve: éttermiségi) finnyáskodásokat. Való igaz, 20 kommentből egyet sem találtam, amelyik magyarul helyesen lett volna megírva. EGYET SEM! És a másik valóság az, hogy a kommentelők zöme 30-40 közötti, azaz, iskoláik, tanulmányaik zömét már a kommunizmus összeomlása után végezték, amikor a Szövetség védett minket a parlamentben, amikor Ditróban és Gyergyóban, és úgy általában Székelyföldön már csak magyarul is lehetett tanulni az iskolákban.

Azaz: ez a siralmas kulturális állapot már nem a kommunizmus öröksége, hanem az elmúlt harminc év magyarságpolitikájának az eredménye! Legyünk rá büszkék, ugye!

És miközben Ditró polgármestere, karöltve a finnyás éttermiségiekkel Orbán Viktor és a magyarországi közmédiát szidja, addig a valóság az, hogy az elmúlt harminc év során a székelyföldi oktatásba CSAK A MAGYAR KORMÁNY FEKTETETT BE! Bukarestben nem értik, hogy Hargita megyéből miért nem kapnak pályázatokat, de semmi baj, a szövetség oktatáspolitikusai megoldják, lásd még a magyar nyelvű tankönyvek sorsát Romániában, amit egy magyar államtitkárnak köszönhetünk, aki annak a pártnak a tagja, amelyik a ditrói polgármestert is sorai között tudja, a kör így bezárult, mehetünk haza, nincs itt semmi látnivaló, csak a Duna TV és az M1.

Szóval, hogy is kérdezte Markó Béla? Kinek a népe?
A válasz egyszerű: a tied, baszd meg, a tied!

Ghonzó

(Nethuszár)