Dübörög Románia változása, a magyarok hallgatnak

Ahogy arról blogunk is beszámolt, a CURS felmérése szerint 53 százalékon áll a Binom, azaz a PSD és a PNL közös listájáénak támogatottsága. Szintén mi írtunk először, és eddig jobbára egyedül arról, hogy a jelek szerint úgy Ciolacu, mint Ciucă, két egykori ősellenség–párt elnökei felismerték, hogy többre mennek azáltal, ha elosszák egymás között a hatalmi pozíciókat, mintha külön–külön próbálnának meg kormányra kerülni, lévén ebben a játékban általában évente buktatnak meg egy–egy miniszterelnököt, és nem is igazán volt sikeres politikai recept ez az utóbbi két évtizedben.

A rotációs kormányfőség, amit a román nyelvből, illetve a sakkterminológiából átvett kifejezéssel élve csak rokádaként emleget a közvélemény végül működőképesnek bizonyult. Emlékezetes: a PSD anno úgy jött a kormányrúdhoz, hogy a választások után kormányt alakító PNL–vel kötött egyezsége alapján 1,5 évig a liberálisok, majd 1,5 évig a szocdemek adják a kormányfőt. Senki sem fogadott volna arra ebben az országban, hogy ez a koalíció nem fog szétesni legkésőbb akkor, amikor eljön a rokáda ideje.

És nem esett szét!

Volt némi feszkó, de ennek leginkább az RMDSZ itta meg a levét, a magyar szervezet Iohannis nyomására és a PNL érdekeikre való tekintettel került ki a kormányzásból, és vág neki a választási szuperévnek ellenzéki pozícióból.

A Binom, ahogy a PSD és PNL furcsa házasságát nevezi a román közvélemény, viszont megy előre: az európarlamenti választásokon közös listán indulnak, és javában zajlanak a két párt közötti egyeztetések, ami a helyhatósági választásokon való közös indulást, vagy legalábbis egymás rovására NEM indulást jelenti, utóbbiba az is belefér, hogy a Binom egyik másik alkotóeleme ismeretlen politikust indít, így burkoltan támogatva a Binom másik alkotóelemének lehetséges győzelmét.

Ahogy arról már írtam korábban, a PSD és a PNL koalíciójának lényege a román belpolitika centrális erőterének kialakítása, és ez zavartalanul épül – az előbb említett helyi egyezkedések központi szintre emelése is ezt mutatja. Arról is írtam korábban, hogy a PSD és a PNL számára, ha közösködni kezdenek, akkor nem marad más lehetőség, mint tortának azon részéből lenyesni maguknak újabb szeleteket, amelyek még nem állnak az irányításuk alatt.

Másképp szólva: egymástól nem vehetnek már el szavazókat, mert az a közös célt sodorná veszélybe, mi több, a koalíció is omladozni kezdhet, így hát, a helyhatósági választásokat tekintve marad két szereplő, akiktől szavazókat, szavazatokat (polgármestereket, helyi képviselőket – újabb románból átvett kifejezéssel élve: trasszéizmus) azaz: hatalmat vehetnek el. Ez a két szenvedő alany pedig az USR, illetve az általa összekovácsolt Egységes Jobboldali Szövetség (ADU), és az RMDSZ.

És a bajoknak még nincs vége:

nem tudjuk, milyen lesz ez a Binom-hatalom. Romániának kétségkívül szüksége van politikai stabilitásra, de a Sabina Fati által közzétett, és blogunk által magyar nyelven ismertetett demokrácia-jelentés szerint azért szereti ez a hatalom is a maga felé fordítani a tér-idő kontinuumot, hogy finoman fogalmazzak.

Másképp szólva: a hírtelevíziókat maga alá gyűrte már a Binom, kényelmetlen kérdések aligha vetődnek fel ezekben a műsorokban, pedig botrányból volt azért bőven, hogy csak a miniszterelnök Ciucă plagizálását juttassam most az olvasók eszébe, amit minimum szemérmesen kezelt a román mainstream média. Mindez persze magyarázható azzal is, hogy a nép torkig van a botrányokkal, és végre cselekvő kormányt akar, még azon az áron is, hogy ezek a cselekvő politikusok nem a politikai osztály legtisztább tagjai közül kerülnek ki. Igaz, ebben az osztályban szappant soha nem osztottak, úgyhogy a „lehető legtisztább” fogalom is csak a mocskosság eufemisztikus szinonimája maradhat.

Csakhogy az erős kéz, a cselekvő politikus képe párosul azzal a Binom-kormány előtt álló feladattal, hogy itt kérem meg kéne oldani végre a közigazgatási-adminisztratív reformot. Román nyelvből átvett nevén, a regionalizációt.

És a Binom ezt meg fogja oldani, ha másképp nem, akkor erőből. Meg KELL oldaniuk, mert a PSD és a PNL az Uniótól érkező nagy pénzek reményében fogott össze, ez a remény nem is alaptalan, de Románia jelenlegi területi-adminisztratív beosztása inkább káros az EU-s források lehívásában, semmint hasznos. És, ha pénzt veszít a politikai osztály, akkor bizony lépni fog – cselekvő politikus képe, ugye.

És akkor hol vagyunk mi, magyarok?

Ebben a képletben nekünk már rég közéleti vitákat kellene lefolytatnunk, ahol szakmai arcok osztják és szorozzák, hogy miként lenne jó, még jobb és legjobb, valamint mi lenne a minimum, ami alá nem megyünk, de ilyesmiről szó nincs az erdélyi magyar közéletben. Pedig az USR – a legliberálisabb, ilyenformán a magyarság partikuláris érdekei iránt a legnyitottabbnak számító román politikai alakulat képviselője már bedobott egy tervezetet a köztudatba, ebből annyi derült ki, hogy Hargita és Kovászna megyék, azaz, a két székely megye Brassó megyével alkotna majd egy megyét – ezzel pedig nem is maradna olyan megye az országban, ahol a magyarok többségben lennének.

A gond nem is ez, hiszen ez még látható, így ellene könnyen mozgósítható lenne a magyarság politikai iránt MÉG érdeklődő rétege, de a nagy helyzet az, hogy az elképzelés gazdasági képe viszont nemcsak, hogy nem rossz, hanem kifejezetten csábító… Ugyanis a legszegényebb régiók közé tartozó székely megyék magyarjai előtt elhúzza a gazdagodás ígéretének mézesmadzagát. És mi lesz, ha Maros megyét majd Kolozshoz sorolnák be? Ki nem akarna Kolozsvárhoz „tartozni”?

De mondom, az erdélyi magyar politikai osztály, a tulajdon nagyszerűségétől elalélt és szellemi restségében kimúlásra készülődő értelmiségi körökkel együtt úgy tesz, mintha esne az eső…

Sehova sem vezető acsarkodások, hagymázas-délibábos jövőképek ígérgetése, árnyékbokszok és víziónélküliség – ez van ma, a magyar érdekképviselet által felkínált jelöltek pedig ennek a manifesztálódásai. Nem sikerült Soós Zoltánnak olyan polgármesterré válnia, amelyet ország-világ előtt lehet mutogatni, nem lett belőle sem Boc, sem Bolojan, és összességében nézve a képet, nincs olyan helyi politikusunk, aki kiemelkedne a szürkeség mezőnyéből. Cserébe ismét jönnek a fecskegatyás aszfaltozók, a gagauziai freedom fighterek, és mindenféle széllel bélelt, modern világ ritmusától már régóta elmaradt középkategóriás arctalan, akik kérik majd szavazatainkat.

A román politikai osztály viszont nem fog arra várni, hogy a magyarok is felnőjenek a feladathoz. A regionalizáció, Románia újragondolása az amerikai stratégiai partnerség, az orosz veszély és az Uniós tagság Bermuda-háromszögében olyan feladat elé állítja a következő kormányt – amely a Binom-kormány lesz –, hogy akkor sem lesz idejük foglalkozni velünk, ha kedvük még talán lenne hozzá.

Hát még így, hogy kedvük sincs…

Örsh

(Nethuszár)