Egy telefonhívás margójára: elmaradt a béke, nőtt a gyanakvás

Amit biztosan leszögezhetünk: Putyin gyakorlatilag megette reggelire Trumpot – ez minden volt, csak nem a tárgyalóművész sikere. Putyin, mint az oroszok azt mindig is teszik ilyen helyzetekben, látszólag belement az amerikai 30 napos tűzszüneti javaslatba, persze részletkérdéseket fogalmazott meg, amelyekkel aztán megakaszthatja a folyamatot.

Az amerikai elnök mindezt észre sem vette, úgy lett a vége a beszélgetésnek, hogy mindössze egy 30 napos, energetikai infrastruktúra elleni támadásokat felfüggesztető úgynevezett tűzszünetről tudott megállapodni, terítéken maradt egy fekete-tengeri tűzszünet, majd egy általános tűzszünet kérdése, ezekről jövő héten ismét tárgyal az amerikai és az orosz delegáció, jó szokásuk szerint Európát és Ukrajnát mellőzve. Még hogy nem Jalta 2? Ugyan…

Az energetikai infrastruktúrák elleni tűzszünet viszont lepkefingnyi eredmény. Orosz szempontból: az ukrán energetikai létesítmények 70 százaléka már lerombolva, a maradék 30 pedig ráér még. Különben is, a nagyszabású rakétaindításait két-három hetente szokta megindítani az orosz hadsereg, így ez a 30 nap nem egy óriási kiesés a ruszkiknak. Cserébe viszont Ukrajnának sem lenne szabad támadnia az orosz energetikai létesítményeket, ami már megfogalmazásában is elve problémás: mi számít orosz energetikai infrastruktúrának? Az elfoglalt ukrán területen tárolt dízel is? Igazság szerint Ukrajna az orosz hadsereg utánpótlásának elvágása céljából hajtja végre egyre sikeresebb támadásait az orosz energetikai létesítmények ellen, ennek harminc napos leállása pedig még segíti is a megszálló hadsereget, hogy tartalékoljon a következő rohamra. Ami márpedig jönni fog….

Szintén érthetetlen a fekete-tengeri tűzszünet kérdése. Sőt, egyáltalán az is nehezen magyarázható, hogy az amerikai elnök miért is ment bele ennek bárminemű megvitatásába, még a kérdés feltevése sem lenne indokolt. Hacsak! Hacsak nem egy amerikai–orosz deal részét képezi, vagyis Trump ezzel akar kedveskedni Putyinnak: a Fekete-tenger nyugati feléből már korábban kikergetett, Szevasztopolt is elvesztő orosz hadiflotta úgy jöhet vissza, hogy egy puskalövést sem kell eladnia. Nem világos, mindezért cserébe mit kapna Ukrajna, Európa vagy éppenséggel Törökország, amely a Boszporusz révén nagyhatalmú játékos a Fekete-tengeren.

Beszédes az is, hogy Trump csak másnap tájékoztatta telefonon Zelenszkij ukrán elnököt, aki, megtanulva a Trump-leckét, természetesen beleegyezett az energetikai infrastruktúrát érintő tűzszünetbe, és akárcsak az orosz elnök, megdicsérte Trumpot, kijelentve, hogy csak az ő vezetése alatt lehet béke stb. Ha már dicséretek, ezekkel Putyin sem fukarkodott, még a Kreml hivatalos nyilatkozatába is belefért egy kedveskedő mondat – felületes szemlélő azt gondolná, talán nem is alaptalanul, hogy az nyer majd, aki jobban nyal Trumpnak.

Ami igazán elgondolkodtató, az a Trump saját szavaival körbeírt „hatalmas üzleti szerződések” kitétel. Ezek várnak majd Amerikára és az Orosz Föderációra. Aligha vagyok egyedül azzal a gyanúmmal, hogy az ásványkincsek iránti rajongását első perctől nyilvánvalóvá tévő Trumpot valamiféle szibériai kitermeléssel próbálják lekenyerezni, de az sem ad túl sok okot az optimizmusra, hogy Moszkva bevonná Elon Muskot az orosz űrkutatásba, fejlesztési projektekbe.

Úgyhogy, feleim, a telefonbeszélgetés végére nem lett biztonságosabb a világ, cserébe viszont megmaradt, mi több, erősödött a gyanú, hogy Amerika előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de faképnél hagyja Ukrajnát és vele együtt Európát is.

-örsh-

(Nethuszár)