Kormánybuktató matematika: így kell sakkoznia Dancilának, hogy túlélje az őszt a kormánya

A képlet viszonylag egyszerű, de mégsem az: a parlamenti képviselők 465 helyéből a kormányzó PSD 205-öt birtokol, tehát az ALDE kilépése után a Dancila-kormánynak el kellett volna hagynia a Victoria-palotát, azonban ő most 28 mandátumra vadászik, akikre támaszkodva megőrizheti kormányát.

Megpróbálta a kisebbségeket, mert Romániában ők ilyenkor mindig fontosak. Az RMDSZ már kijelentette, hogy nem támogatja a Dancila-kormányt, sőt, Teodor Melescanut sem a Szenátus élére – így aztán nem kell nagy ész hozzá, elég a Romániában leélt életünk eddigi tapasztalata, hogy levonjuk a bátor következetest: lesznek itt magyarellenes kilengések, hajjaj!

A Cambridge Analytica jelöli ki a román szenátus következő elnökét? Visszatérhet Teodor Melescanu

Dancila ment tovább: megkérdezte a kisebbségek képviselőit (a magyaron kívül a romániai kisebbségek egy-egy képviselőt delegálnak a román parlamentbe), akik 17-en vannak. Vezetőjük, Varujan Pambuccian arról tájékoztatta a miniszterelnök-asszonyt, hogy a kisebbségek frakciója fele-fele arányban áll a kérdéshez, vagyis Dancila innen mintegy 8-9 szavazatra számíthat.

A PSD és a román kormány feje aztán átsétált az egykori koalíciós társhoz, az ALDE-hez. Itt Ramona Manescura próbál támaszkodni, aki – ha támogatja Dancilát – akkor egyrészt kizárja a pártja, másrészt megőrizheti külügyminiszteri bársonyszékét. Viorica meglátogatta Teodor Melescanu egykori külügyért, akit alig egy-két hónapja menesztett kormányából, és felajánlotta neki a Szenátus elnöki székét. Ezt a széket eddig Calin Popescu Tariceanu, az ALDE vezetője foglalta el, aki, miután faképnél hagyta a kormányt, le is mondott a Szenátus elnökségéről. Viorica ajánlata kisebb vihart kavart az ALDE-n belül, ahol amúgy sem ért mindenki egyet Tariceanu azon lépésével, hogy felmondta a koalíciós szerződést és kilépett a kormányból. Tegyük hozzá: a tavaszi EP-választás eredményei alapján a parlamentbe be sem kerülő ALDE igazán örülhet, hisz adhat pár minisztert, egy Szenátusi elnököt, ami szép teljesítmény egy eltűnőfélben levő párttól – ezt tudják a Tarcieanu pártvezérrel elégedetlen ALDE-s képviselők is, így nem kizárt, hogy a bizalmatlansági indítvány szavazásakor Viorica Dancila számíthat 19-20 képviselő támogatására az ALDE-ból, amelynek összesen 33 választottja üldögél a parlamentben. Ha ez összejön neki, akkor Dancila kormányon marad.

Van még egy apróság: a Szenátusban a PSD az úr, 136 helyből 69 az övé, így azt ültetnek az elnöki székbe, akit akarnak. Melescanu támogatása – ebben reménykedhet Dancila – egy olyan eszköz lehet, amely több ALDE-s képviselőt is rábírhat a kormány támogatására, tehát a cél nem az, hogy a PSD így alakítson ki magának többséget a Szenátusban. Azonban az sem zárható ki, hogy Danciláék segítségével Melescanu a Szenátus elnöki székébe kerül, majd a kormány mégis elveszti a támogatását a két ház (képviselőház és szenátus) közös ülésén.

A kormány megbuktatásának feltétele – ahogy azt a PNL-vezére, Ludovic Orban is elmondta már –, hogy a bizalmatlansági indítványhoz összegyűljön 233 aláírás. Az USR, a PMP, az RMDSZ, és a Pro Romania már bejelentette, hogy támogatják a kezdeményezést. Amennyiben az említett pártok aláírják a bizalmatlansági indítványt, akkor a küzdelem kimenetele már csak azon múlik, hogy az ALDE-tól, a kisebbségek frakciójától és az öt független képviselőből melyik tábor csábít át többet a maga oldalára.

Összegezve: a Dancila-kormány megbuktatása most azon múlik, hogy a mennyit ér az ellenzéki pártok adott szava, Calin Popescu Tariceanu képességétől, hogy mennyire tudja egységbe szervezni az ALDE frakcióját és a kormány elleni szavazásra rávenni a képviselőit, miközben egy hete még a kormányt támogatták, és attól, hogy a kisebbségiek mikrocsoportja, valamint az öt független miként dönt.

Mindezekhez tegyük hozzá: senki sem tudja, hogy mi jön a kormány megbuktatása után. Előre hozott választásokat az államfő MÁR nem tud kiírni, a novemberben zajló államfőválasztás után, amennyiben Iohannis nyer, még hátravan a lepapírozás, a régi-új államfő ismét elfoglalja hivatalát stb., miután jönnek a téli ünnepek, így talán január tájékán lehetne kiírni az előrehozott választásokat, mindezt úgy, hogy tavasszal önkormányzati választások is lesznek, és a törvények értelmében az önkormányzati választásokkal egyidőben nem szervezhető parlamenti választás. A normális menetrend szerint a soron következő parlamenti választás 2020 őszén, telének az elején lenne.

Mi lesz még itt?

(Nethuszár)