Előtanács a Simion-világhoz: a gyerekeiteknek majd ne hazudjatok!

Sosem fogom megérteni, hogyan képesek széles társadalmi rétegek önmaguk ellen szavazni. Azt még elfogadom, hogy valaki rendszerellenes — sőt, azt is, ha büntetni akarja a teljes politikai osztályt. Ez nemcsak érthető, hanem számomra is elfogadható. Én magam sem vagyok elégedett azzal, amivé Románia vált, tudván, hogy a 2010-es évek tüntetései akár egy jobb irányba is lökhették volna az országot. De nem ez történt.

Most nem jobb, nem jó, nem is egyszerűen rossz a helyzet — hanem kifejezetten pocsék. Olyan, mint egy kollektív öngyilkosságra készülő ünnepi tömeg: éppen azon dolgoznak, hogy magukkal rántsák az ország másik felét.

Mi történik, ha George Simion lesz az államfő?

George Simionról már mindent elmondtunk. Mégis, mintha még az erdélyi magyarok egy részének sem esett volna le, hogy ez a farkas tényleg farkas. Már a báránybőrt sem viseli. Anélkül is beengedjük a bárányok közé.

Simion előélete mindent — és egyben semmit — megmagyaráz abból, amit tenni fog. Amit viszont tenni fog, az lesz az, ami miatt sokan el fognak menekülni a szülőföldjükről. Tetszik vagy sem.

Igen, tudom, lesznek hősök, akik kalandvágyból vagy dacból maradnak. De nagyon sokan menni fognak. És az erdélyi magyarság demográfiai helyzete már egy átlagos kivándorlási hullámot sem bír el, nemhogy egy kiemelkedőt.

Most is alig bírja.

Ennek pedig meglesz a következménye: csökkenni fog a magyarság aránya a vegyes településeken, eltűnnek a kétnyelvű feliratok — már ahol eddig voltak egyáltalán.

Gyerekek híján bezárnak az óvodák, iskolák. Ezzel egy ördögi kör kezdődik: aki maradna, az sem tudja majd magyar iskolába járatni a gyerekét, csak egy távolabbi városban, ami költség szempontjából már annyi, mintha el is költözne — pont oda, ahova a szomszédja ment két héttel korábban. A folyamat öngerjesztő.

Ezzel párhuzamosan a tömbmagyarság által lakott térségek gazdasági nyomás alá kerülnek. Kevesebb pénzből kevesebb fejlesztés történik, majd a meglévő infrastruktúra fenntartására sem lesz elegendő forrás. Simion elnökként — és az általa kinevezett Georgescu nevű miniszterelnök alatt — nem fog eljutni a támogatás ezekre a területekre. Az uniós források is elapadnak majd, a befektetők pedig menekülnek. Jön a gazdasági válság, erősödik a tiltakozói hangulat, amit a hatalom egyetlen módon tud kezelni: belső ellenség keresésével.

És ez az ellenség mi leszünk.

És az addig sem könnyű életünk elviselhetetlenné válik.

Amikor majd külhonból, valahonnan visszagondolunk Erdélyünkre, eszünkbe jutnak ezek a mostani pillanatok. Mindannyian úgy fogjuk érezni: ostobák voltunk. És mindannyian fogunk találni önmagunkat felmentő magyarázatot.

De vajon mit mondunk majd a már külföldön felnövő gyerekeinknek?

Miért hagytuk ott Erdélyt?

Nekik is hazudni fogunk?

(Nethuszár)