Ezek a mai fiataloknak: a cex vaLYon mi?

Túl az orosz–ukrán háborún, Izrael önvédelmi harcain, az örök közel-keleti problémákon és a nokedliszaggatás pontos módjáról szóló vitákon, az a emberiséget, azon belül a magyar népközösséget történelme során végigkísérte a Koppány-István szembenállás – lófaszt, nem erről van szó – szóval, végigkísérte a vita, miszerint a fiatalabb generációk teljesen hülyék, bezzeg mi, az idősebbek, és persze: „bezzeg a mi időnkben!”. Nem én leszek az, aki ennek a vitának a végére pontot tesz, de egy erős löketettel indítom az új évet, amikor komoly dokumentumok alapján bizonyítom, hogy nem oda Buda, és mégis, kinek van itt igaza.

Ugye mi is, a mostani közel az ötvenhez generáció úgy nőttünk fel, hogy szüleinktől egyebet sem hallottunk, mint azt, hogy a „ezek a mai fiatalok”, és persze „a mi időnkben”. Olyan ez, mint a töltött káposzta, vagy a zakuszka receptje, gének által öröklődik, a megfejetésen még dolgoznak a brit tudósok, így aztán halántékunk őszülésével párhuzamosan mi is elkezdtük magyarázni mostanában kamaszodó gyerekeinknek, hogy „ezek a mai fiatalok”, illetve „bezzeg a mi időnkben”.

Azt azért ritkán tesszük hozzá, hogy bezzeg a mi időnkben a dorgálásnak is megvoltak a maga jellegzetes sajátosságai, én például Vásárhelyen rendszeresen megkaptam a „csak a hülyeség s a marhaság” kitételt, ugyanez Csíkban „csak a bálok és a pálinka”, Kolozsváron pedig „csak a szivar s a diszkó” verzióban futott, mert a regionalizmus akkor szép, ha a mai fiatalok ekézéséhez használt narratíva magán hordozza a helyi tájegység stílusos jegyeit.

Úgyhogy, fiatalon, bármit is csináltunk volna, az a hülyeség, marhaság, bál, szivar, diszkó, pálinka halmazba került, mint olyan tényezők, amelyeken kívül ezeket a mai fiatalokat semmi más nem érdekli.

És persze a kötelező: bezzeg a mi időnkben!

Olyasmi ez, mint manapság, amikor arról zokognak örökifjú felnőttek, hogy ezek a mai fiatalok, csak a számítógép előtt ülnek egész nap – általában számítógépen, okostelefonon keresztül posztolják e magvasnak nem nevezhető üzenetet valamelyik közösségi médiára, ahol egykori osztálytárs, Élet Iskolájában végzett random ismerős és hasonlóan éltes korú kötelezően szenvedők egyetértőleg lájkolják.

Na, de nem is erről akartam én most beszélni, hanem a mostani fiatalokhoz szólnék: az ugyanis tény, hogy az idősebb generáció nem érti a fiatalabbat, de szögezzük le, hogy ez fordítva is igaz. A mai fiataloknak gőzük sincs arról, hogy anyjuk, apjuk generációját mennyire megviselte az élet, a kocsmákban még nem volt Tubi, a gin-tonik majdhogynem ismeretlen fogalom volt, és aki sima pálinka helyett koktélt akart inni, arról száz százalékos magabiztossággal jelentettük ki: buzi! Nem mintha tudtuk volna, hogy ez mit is jelent egész pontosan, de jól hangzott, ha a mai fiatalok hümmögve csóválnák fejüket, akkor hozzá kell tennem, hogy genderügyben minket még Zámbó Jimmy zenéi alapján oktattak, eme csodás hangú énekes összes albumát végighallgattad a Marosvásárhely-Budapest útvonalon közlekedő menetrend szerinti Transervice járatain, kár spórolni repülőre, fapados még nem volt, így ők vittek, hoztak, és ezalatt megtanultuk, hogy „egy jó asszony mindent megbocsájt, megbocsájt nekem”, illetve a házastársi hűségről is hasonló módon szereztünk fejtágításra aligha érdemes tudást, hiszen „ha nem tudom, nem fáj”.

Hogy miért voltunk mi is hülyék, marhák, diszkókban szivarozók ifjonti korunkban, arról a szociológusok véleménye megoszlik, a kérdést brit tudósok is vizsgálják, de a mai fiatalok számára erős támaszpont lehet idősebb társaik megértésében, ha megismerik az egykori nem annyira kedvenc zeneszámaink közül azt, amelyik abban az időben tarolta a slágerlistákat, óránként leadták a zenetévén (a VIVA-n) és nem úgy működött, mint manapság, hogy csak kikapcsolod és kész, mert nem volt még YouTube és Spotify, így aztán, amikor rádiókban ez jött, és mondom, elég gyakran jött, akkor kénytelen voltál elszenvedni a szexuálpszichológiai (ezt a kifejezést ismertük mi is, szentül meg voltunk róla győződve, hogy azt a tudást jelenti, amivel rá tudsz venni egy csajt arra, hogy dugjon – lehetőleg veled) social engineering eme remek termékét.

Íme, fiatalabb tesóink:

Külön felhívnám a figyelmet az előadó nevére: PAIN – és ezzel azt hiszem mindent elmondtam arról, hogy a mai negyvenes-ötvenes generáció mitől ment meg ennyire. És igen, van olyan vélemény, hogy EZ volt az igazi zene, ez az igazi rap, nem az, amit a mai fiatalok csinálnak. Bizony.

Tanulság? Csak a szivar meg a diszkó!

További boldog új évet!

(Nethuszár)