Feszkó a kormánykoalícióban az RMDSZ „revizionizmusa miatt”

Na, feleim, ha nem lett volna elég, hogy a magyarajkú putyinista kommentelőseregünk beleszart a nullás lisztbe, majd az egészet behányta a ventilátorba, hogy mindenki olyan szaros legyen, mint ők, akkor itt az újabb fejezet: feszkó van a román kormánykoalícióban, amiért az RMDSZ „revizionista” magatartást követ, a „budapesti hivatalosságokkal” együtt.

A G4Media saját információira támaszkodva arról ír, hogy a koránykoalíción belül is fezsültséget okoz az, hogy Kelen Hunor a hétvégi református egység napján egy olyan molinó előtt beszél, amelyen szerepel Nagy-Magyarország alakja. Mondjuk ember legyen a talpán, aki ezt kiszúrja, nekem nem sikerült elsőre, sőt, másodjára sem, mondjuk nem is erre izgulok a blogunkon, van épp elég baj, ha nem tűnt volna fel egyeseknek, akkor épp egy háború kellős közepén vagyunk, de na, mindenki azzal foglalkozik, amivel tud, és ami neki örömet okoz.

Tehát: a szóban forgó molinót szúrták ki kétnapos késéssel a román sajtóban dolgozó kollégák, emiatt aztán a politikáénak is lépnie kellett, így aztán nevüket el nem áruló, de a kormánypártokhoz tartozó források arról beszéltek a G4Mediának, hogy:

„jelen pillanatban nem tevődik fel, hogy kizárják az RMDSZ-t a koalícióból, de lesz majd arról egy beszélgetés, hogy mit jelent ’a Románia iránti tisztelet’” – ezt egy liberális képviselő mondta, ismétlem, liberális, megint megismétlem, hogy Budapesten AZOK is értsék meg, AKIKNEK kellene, szóval, ezt egy liberális képviselő mondta. Mondjuk a Nethuszár szívesen részt venne egy ilyen fejtágítón, ahol arról van szó, hogy mit jelent a Románia iránti tisztelet, elhívnánk azt a sok millió kivándorolt román polgártársunkat is, de gyanítom, hogy véleményünkre senki sem kíváncsi. Így jártunk.

Egy PSD-s vezető pedig arról beszélt, neve elhallgatását kérve, hogy „különbséget kell tenni a provokáció és a kormányzási aktus között”.

Na, és hogy a sztori kerek legyen, beleálltak az oroszok is. Na, nem személyesen Putyin, a rottyon levő öreget most leköti Ukrajna, de itt vannak neki a régi barátai, akik az úzvölgyi temetőrablást is olyan szépen lemenedzselték neki, úgyhogy jött is a népszerűségi listán oroszpártisága miatt brutálisan visszaeső AUR-vezér, George Simion, aki a Parlament elé idézte Nicolae Ciucă kormányfőt, adjon már magyarázatot arra, hogy milyen feltételekkel léphetett Novák Katalin elnök asszonyunk eme szent román földre, amelyet a dákok és géták, valamint a rómaiak saját vérükkel védtek, óvtak bla-bla-bla. Jó, Simion sem így mondta pontosan, de hozzátettem azt, ami ilyenkor szokás, hogy ne legyen hiányérzetetek, nincs mit, szívesen.

Szóval, Simionnak már nem is az a baja, hogy mit mondott Novák Katalin, nem is az a baja, hogy mit NEM mondott, csak a románok hallották bele, és az sem aggasztja különösebben, hogy a magyarok már nem lóháton, hanem tűsarkúban lopják Erdélyt, neki azzal van baja, hogy idejött Magyarország államfője. Ja, s ha már botrányság, akkor legyen kövér, egyúttal benyújtott egy bizalmatlanságit Novák Eduárd RMDSZ-es sportminiszter ellen. Na, itt tartunk most.

KONTEXTUS: Jó lenne megérteni végre, hogy a dolgok nem, vagy legalábbis nem feltétlenül amiatt alakulnak így, mert Budapest háborúval kapcsolatos pozíciója eltér a mainstreamtől. Budapest pozíciója már három hónapja ugyanaz, mi több, az utóbbi hetekben inkább erősödött a Moszkvával szemben megfogalmazott bírálat éle és tartalma egyaránt, pont a hozzánk látogató Novák Katalin beiktató beszéde a legjobb példa. Amúgy a románokat nem igazán érdekli Budapest álláspontja, amíg otthon csinálják a négy fal között, hogy vicces legyek, de amin kiakadtak az a jelenség, amiről már mi is szóltunk itt, a Nethuszáron, és ami ellen már az első pillanattól fogva kézzel-lábbal küzdünk, eléggé magunkra maradva az erdélyi magyar sajtóprérin – ez pedig a magyarajkú erdélyi putyinisták kommentserege.

Szeretnénk ismételten leszögezni: nem az a baj, ha valaki Putyinnak drukkol – szíve-joga, ahogy a hülyeség, úgy lelki szegénység is emberi alapjog. Az sem feltétlenül baj, ha valaki az amúgy jogos Nyugat-kritikáját összekeveri Oroszország támogatásával – ostobaság volt, van, lesz, ez van. Az viszont már nagy baj, hogy sokan vannak, és még nagyobb baj, hogy hangot is adnak ostoba véleményüknek, de ezzel még mindig együtt lehetne élni.

A baj, ami igazán baj, az agresszivitásuk, a lelketlenségük, a vérszomj, a düh, a gyűlölet, ami árad ezekből a kommentekből!

Ezt vették észre a velünk együtt élő, sokszor kiterjedt magyar ismerősi körrel rendelkező románok, és ez gondolkodtatta el úgy a román sajtót, mint a román politikát is. Csak egy percre kéne belegondolni: él Románia közepén egy többszázezres magyar közösség, Székelyföldön, és él legalább ugyanennyi szerte Erdélyben. Ha ezek Románia (és amúgy az egész civilizált világ) ellenségének szurkolnak, annak az országnak, amelyikkel, de jure még nem, de facto tulajdonképp már háborúban állunk, akkor nem kell azon nagyon csodálkozni, hogy nemzetbiztonsági kockázatnak látnak minket, ahogy akkor sem kell majd nagyot nézni, ha ennek megfelelően kezdnek el majd viselkedni is. Egyelőre a prelúdium idején vagyunk, innen még vissza lehet fordulni. Viszont, ha ez tovább folytatódik, ha nem kezdünk el civilizált emberként viselkedni, ha nem utasítjuk el azt a viselkedést, amely saját szövetségeseink ellen uszít – Magyarország és Románia egyaránt a NATO tagja, s mint ilyen Amerika szövetségese! -, akkor olyan mélységekbe is lejuthatunk, amelyekből már nem fogunk egykönnyen visszajutni.

És még egy valami, főleg magyarországi, és inkább ellenzéki érzelmű olvasónk számára: divatos ráfogni mindezt a kormánypropagandára, csakhogy ez nem biztos, hogy így van. Gondoljatok bele: Románián belül Székelyföldön volt a legkisebb az átoltottsági arány a járvány idején, itt voltak a legerősebbek az antivaxerek, olyannyira, hogy a szintén antivaxer, de amúgy magyarellenes AUR-nak is komoly szimpatizánstábora nőtt ki a magyarlakta vidéken. Ebben az időszakban magyarországi miniszterek, maga a miniszterelnök is, plusz az egész magyar média arra buzdította a székelyeket, hogy vegyék fel az oltást, de Kásler Miklós például kifejezetten a nekik is üzent ezügyben.

Szavaik süket fülekre találtak, hiába kormány, hiába magyar miniszterek, hiába minden. Szóval, egyezzünk meg: nem kell ide külön propaganda Budapestről ahhoz, hogy a hülyéink elszabaduljanak, a járvány alatt már megtapasztaltuk, hogy megy ez nekik maguktól is. Sőt, akár a budapesti kormány ellenére is.

(Nethuszár)