Gabonahiszti utáni kérdésözön

Dübörög a gabonahiszti szerte Kelet-Európában, és én egyre kevésbé értem, hogy mitől, miért, merre, hova, kicsoda és kinek.

A minap Marosvásárhelyen is kivonultak az EU-s pénzből vásárolt traktorjaikkal a gazdák, hogy tiltakozzanak…, igazából azt sem tudom, mi ellen, de tiltakoztak. Akárcsak román, bolgár kollégáik, de a magyar gazdák is morognak, ahogy a lengyelek is. Azt mondják, hogy itten van ez a sok ukrán gabona, amit segítettünk a háborúban álló országnak kiexportálni abba a szegény harmadik világbeli országokba, ahova, ha nem jut el, akkor éhezés lesz, döghalál, meg főleg migráció errefelé, lám, nem kellett volna az orosz medve bajszáét cibálni, mondátok sokan, mert milyen fontos szereplő is ő, ha nincs, akkor éhezés van és örök nagypéntek.

Aztán beszálltak az Ukrajnával szomszédos államok és segítettek exportálni – arról volt ugye szó, hogy bejön ide a gabona, itt nincs háború, nagypéntek is ritkán, mindennap harmadnap és feltámadunk, így tudunk exportálni is tovább, oda, ahova ez annyira szükséges.

Aztán volt egy gabonaegyezmény is, török segítséggel a ruszkik belementek abba – óh, azok az áldott, elgurult labdát visszaadó, nem lövető, pedig megtehették volna ruszkik –, hogy a tengeren keresztül is szállíthasson Ukrajna gabonát, de csak gabonát, ők Isten bizony nem lőnek rájuk azokkal a félelmetes nukleáris töltet hordozására is alkalmas hadihajóikkal és tengeralattjáróikkal, szpászibá, és könnybe lábadt milliónyi muszkaszívű szeme ezen hatalmas szív láttán.

A gabona viszont itt maradt, és most töri lefele azokat a fránya árakat. Engedtessék meg, hogy megkérdezzem: milyen árakat tör le pontosan? Azokat, amelyek 40-50 százalékkal emelkedtek? Mi is ezzel a baj? Hiszen tavaly nyárelőn még ott tartunk, hogy gabonaexport-tilalmat is vetettek ki országok, akkora volt az aszály, hogy az afrikai éhezés rémképe felköltözött a Baraganba, mert fázni kezdett a Nílus mentén.

Most az a baj, hogy itt van ez a sok ukrán gabona, és nincs, amit kezdjenek vele az agrárminiszterek, akiknek lemondását követeli az az USR, akinek újabban egyetlen politikai ajánlata van, mondjon le és kész.

Én viszont nem értem, hogy miért van itt még mindig az ukrán gabona? Miért nem exportáljuk tovább oda, ahol az éhezés tör majd ki, ha pedig – szenvtelenül ugyan, de okosan – magunknak is tartalékolni akarunk belőle, mert aszály volt, van és lesz – akkor mi is ezzel a baj?

Azt végképp nem értem, hogy az EU-nak miért kéne ezért valamiféle, bármiféle támogatást adni a károsult gazdáknak, de ennél is izgalmasabb kérdés, hogy merre találom azokat a gabonasilókat, amelyeket uniós pénzből építettek derék honatyáink? Tán csak nem az ellopás közismert kelet-európai eset forog fenn?

Akárhogy is csűröm-csavarom, nem értem, hogy miért „ragadt be” a tranzitnak számító kelet-európai országokba az olcsó ukrán búza, kukorica – ki az, aki nem küldte tovább az eredeti postacímre és miért tette, pontosabban: miért nem tette ezt meg? Kivel basztunk ki ennyire csúnyán, hogy lenyúltuk éves gabonafogyasztásukat?

És miért csinál mindenki úgy, mintha ezek a kérdések nem számítanának?

(Nethuszár)