Ghonzó: gázáremelkedés, és ami mögötte van – I. rész

Az európai magas gázárak tovább nőhetnek, mivel a tárolási kapacitások alacsonyak – figyelmeztet Alexei Miller, a Gazprom orosz konzorcium elnöke, és két okból is figyelnünk kell arra, amit mond: egyrészt, ő a Gazprom elnöke, másrészt orosz, és pozíciójánál fogva az orosz politikai érdekek ismerője.

Alexei Miller egy online konferencián vett részt, itt fejtette ki bővebben a gázpiaccal kapcsolatos meglátásait: az árak még mindig növekedőben vannak, és jelenleg az európai tárolókapacitás 22,9 milliárd köbméterrel, azaz mélyen alatta van a normálisnak – kezdte gyengén a bevezetést, majd erősített:

„Ez nagyon sok, minden szakértő azt mondja, hogy Európa nem tudja behoznia lemaradását, és nem tudja növelni a tárolókapacitását”

– folytatta, hozzátéve, hogy a kontinens úgy vág neki az őszi-téli fűtési szezonnak, hogy a tárolói kapacitása deficites.

„Ez az állapot természetesen hatással van az árakra, és azt látjuk, hogy Európában rekordokat dönt a gáz ára. Lehetséges, hogy újabb rekordokat jegyzenek majd”

– nyugtatott meg mindenkit Miller.

A hollandiai TTF gázhubon

az idei év elejétől megháromszorozódottak az árak, amelyek rekordszintre emelkedtek – na, ehhez képest jósol újabb rekordokat az orosz vezérigazgató, ez pedig nem tűnik túl megnyugtatónak. Miller ugyanakkor továbbra is fenntartja kijelentését, miszerint a Gazprom képes teljesíteni a leszerződőt mennyiségek szállítását, a cég készen áll arra, hogy több gázt pumpáljon a vezetékekbe, ha erre lesz majd szükség.

A Gazprom a múlt héten jelentette be, hogy elkészült az Északi Áramlat 2 vezeték, amely Oroszországot köti össze Németországgal úgy, hogy az egyenletből kihagyták Ukrajnát. A két csőhálózatból álló vezetékrendszeren évi 55 milliárd köbmétert tudnak az oroszok Németországba szállítani, ezzel mondjuk mi, kelet-közép-európaiak nem vagyunk bennebb, hacsak Klaus Iohannis német származása nem jelent majd némi előnyt az alkudozásoknál. (Nem fog!)

Ez az 55 milliárd köbméter nagyjából 26 millió háztartás ellátására elegendő, de ismétlem, mindez a németekhez érkezik be, akik, ha baj van, akkor elsősorban magukra gondolnak majd, láttuk ezt a járvány tavalyi kezdetekor is. Amúgy is, a történelem már ismeri az orosz-német alkukat, és ez nem ok a boldogságra, miközben az Északi Áramlat 2-ön jelenleg azért nem érkezik még gáz, mert az illetékes német energiahivatal (Bundesnetzagentur) még nem állította ki a szükséges engedélyeket. Kizárt dolog, hogy gazdasági haszon lefölözése lenne a céljuk, ugyan, ilyesmire biztos nem vetemedne a fejlett és mélyen demokratikus, szociális érzékenységében élenjáró Nyugat, áh, dehogy… (Irónia. Az az ország, ahol az irónok laknak…)

Így aztán aligha véletlen,

hogy a piaci elemzők egyáltalán nem számolnak azzal, hogy a gáz ára csökkeni fog, legalábbis nem Európában. Stefan Konstatinov, az ICIS Energy elemzője szerint a gazdaság újraindítása egybeesett egy várakozáson felüli kereslettel, amely deficithez vezetett, a tél közeledtével pedig fokozódott az ijedtség a piacokon.  Mindehhez hozzájárul még a gázért folytatott verseny, amelyben Európa olyan piaci szereplőkkel száll be a ketrecbe, mint Ázsia és Latin-Amerika, ez pedig szintén tolja felfelé az energiaárakat.

A német-orosz gázegyezség valódi titkait nem ismerjük, vélhetően majd tíz év múlva elolvashatjuk a Wikileaksen a 21. század Molotov-Ribbentrop paktumját, de az aligha kétséges, hogy mindkét állam politikai fegyverként veti majd be a gáz felett gyakorolt hatalmát. Németországban nem úgy néz ki, hogy a CDU-CSU állna nyerésre, de az is kétséges, hogy Merkel mama oroszellenes szankciókkal operáló politikai örökségét megtartaná-e egy CDU-s kancellár (aligha), míg a szociáldemokraták esetében nincs is amiről elmélkednünk: a látszólag demokráciát óvó SPD egykori kancellárja, bizonyos Gerhard Schröder leköszönése után egyből beült a Gazprom vezérigazgatói tanácsába – kell még valamit mondanom, Ildikó?

Kelet-Közép Európát pedig Brüsszel

is nagyipari méretekben szívatja: a közös uniós hitelfelvételből származó újraindulási pénzek (a Next Generation EU, amit itthon PNRR néven ismerünk a sajtóból) odaítélésénél az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság nem díjazza (és akkor finoman fogalmaztunk), ha a kormányok a lakosság energiaterheit próbálják csökkenteni. Az EB logikája a következő: nem adnak arra pénzt, hogy a kormányok szubvencionálhassák a gázpiacot, ezzel alacsonyan tartva az árakat, mert így a fogyasztás növekedéséhez járulnak hozzá, pedig egy éles elme már elhatározta, hogy Európának 2050-re karbonsemlegesnek kell lennie. Ez így nem lenne akkora hülyeség, ha a kelet-közép-európai államok, azok gazdasága nem kapta volna el a vörös pestist valamikor 1945 táján, és ebből csak majd öt évtizeddel később gyógyult ki, ilyenformán errefelé kevésbé engedhetjük meg magunknak a zöldpolitikát a gazdaságban, különben recesszió jön, a még meglévő ipar hanyatlása (mármint az a  része, amelyik nincs még külföldi kézen teljes egészében, sok esetben pont a németekén), szóval mégsem annyira zseniális ez a karbonsemlegességi át nem gondoltság.

Amerikai nemzeti érdek: lemondott Biden az oroszellenes szankciókról

Amit viszont biztosra vehetünk, hogy a gáz árával, annak exportjával, a piaci matatásokkal összefüggő politikai machinációk még csak most kezdnek kibontakozni. A magas árak elkerülhetetlenül vezetnek majd szociális feszültségekhez, egy olyan kontinensen, amely nemcsak, hogy nem heverte ki a járvány  által okozott károkat, hanem egyelőre a negyedik hullámmal néz szembe, és több kelet-európai állam valószínűleg az idén tapasztalja majd meg a tavalyi olaszországi állapotokat, köztük például az a Románia, ahol az átoltottság alulról súrolja a 30 százalékot, miközben a Delta leküzdéséhez, a szakértők egyöntetű véleménye szerint a 90 százalékos átoltottság lenne szükséges. A szociális feszültségek pedig két politikai irányzatnak kedveznek: a kókler szélhámosoknak, és a keménykezű vezetőknek, Románia pedig az előbbi kategóriában bizonyult és bizonyul aranyérmesnek, míg az utóbbi esetén itt már hiánygazdálkodásról beszélhetünk: nincs már Basescunk, és a politikai osztály által nyújtott kínálat alapján az AUR szárnyalása, esetleg kormányra kerülése nem elképzelhetetlen, hanem nagyon is reális – minderre még rá is segít a jelenlegi kormányzat a kormányválságnak nevezett idegesítően idióta bohóckodásaival, Klaus Iohannis államfő mély hallgatásaival, és a járványhelyzettel kapcsolatos nemtörődömséggel.

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük:

ilyen körülmények között Románia (és vele együtt Bulgária, Ukrajna, Lengyelország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia stb.) hamarosan átkerül az orosz politikai érdekszférába, ezt az elméletemet pedig csak megerősíti a súlyosan szenilis amerikai elnök, Joe Biden eddigi tevékenysége, aki az amerikai nemzeti érdekekre hivatkozva nem állt ellen az Északi Áramlat 2-nek, holott korábban az emiatt kivetett szankciókról szólt a State Department rádiója.

A visszalépéssel pedig Biden magára hagyta Ukrajnát és Lengyelországot, de ennél is beszédesebb az, hogy úgy hivatkozott nemzeti érdekekre, hogy az a világ bármely kormánya előtt példa lehet, és lesz is. Csakhogy ezek az európai nemzeti érdekek nem mindenben felelnek majd Amerika kényes ízlésének, Biden pedig egyre inkább leszarja, hogy mi van az USA-n kívül, és egyelőre úgy tűnik, teljesen magáévá tette Trump és a WASP programját, azaz: the west and the rest, a maradékot pedig egyék csak meg a német disznók vagy az orosz medvék, kit érdekel.

Itt tartunk most, de…
folytatása következik!

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár