Golyó a fülünk mellett – mit tanulunk a Georgescu-esetből?

Amint arról mi is beszámoltunk, a Román Alkotmánybíróság (CCR) elutasította Călin Georgescu fellebbezését, így biztossá vált: Moszkva és Elon Musk szerelemgyereke nem indulhat a romániai államfőválasztáson, neve nem szerepel majd a szavazólapokon. Az alapkérdések zöme azonban ezzel nem oldódott meg, és előbb-utóbb nekünk, nyugatos irányultságú polgároknak is szembe kell néznünk a valós problémákkal.

Őszintén szólva, erősen azon a véleményen vagyok, hogy Călin Georgescu nem is akarta ezt a jelöltséget, nem szeretett volna indulni a májusi elnökválasztáson. A meglepetés erejét, a TikTok algoritmusát kihasználva, a választási törvények teljes mellőzésével, azaz csalással nyert ugyan a tavalyi első fordulóban, de esélyei, bármit is mutassanak a felmérések, jelentősen lecsökkentek azóta. Maga Georgescu viselkedése is abba az irányba mutat, mintha szándékosan tett volna meg mindent azért, hogy a CCR végül eltiltsa őt az indulástól. A román alkotmány szerint ugyanis az államfőnek a demokrácia védelme lenne a fő feladata, erre hivatkozva tiltotta el az indulástól Diana Sosoacat is a CCR tavaly októberben – az SOS Romania jelöltje ugyanis több olyan nyilvános kijelentést tett, amely szembemegy a román alkotmánnyal, így nem lehet elnök, hangzott akkoriban az indoklás, amely Georgescura fokozottan érvényes, elvégre teli szájjal nyomta bele az éterbe, hogy elnökké választása esetén azon nyomban betiltja a politikai pártokat… A tavalyi elnökválasztás után még minden esélye megvolt, hogy jelöltként álljon a startvonalhoz idén májusban is, ennek ellenére szinte csak és kizárólag olyan kijelentéseket hangoztatott, amelyek még Sosoacat is überelték – aligha gondolhatta azt, hogy erre nem fogja felkapni a fejét az időközben magára találó román igazságszolgáltatás.

Ki tudja?

Talán nem is az elnökké történő megválasztása volt Georgescu igazi célja, hanem a folyamatos feszültség fenntartása, a káosz, a politikai bizonytalanság előidézése – ebben viszont sikerrel járt. Az elnökválasztás azonban más tészta, a kampányhoz akkor is pénz kell, ha utólag majd belehazudjuk a szervek és a megvezetett pór szemébe, hogy nulla lejből kampányoltunk. A pénz, a támogatás viszont megreccsent, mert megreccsent az a neolegionárius-szekuritátés hálózat is, amely mögötte állt: a DIICOT és a román ügyészség által vezetett razziák nyomán dollármilliók kerültek elő a padló alól, fegyvereket foglaltak le (még gránátvetővel is rendelkeztek a testvérek – mire készültek ezek?), a vezéregyéniségek előzetesben, házi őrizetben, eljárás alatt vagy épp szökésben vannak, így aligha számíthatott volna arra a rejtett támogatásra, amellyel a tavaly még senki által nem ismert Georgescu meglepetésszerűen nyerni tudott.

Helyzetét tovább bonyolította az is, hogy Simion AUR-elnökön kívül a szuverenista tábor politikusai nem támogatták őt teljes szívvel-lélekkel: Gigi Becali, a Steaua futballklub tulajdonosa, az AUR parlamenti képviselője be is jelentette: amennyiben Georgescu indul, úgy ő is jelölteti magát. Victor Ponta szintén bejelentette indulását, és ez a két személy már bőven elég arra, hogy kellő számú szavazatot vigyen el Georgescu orra elől – ráadásul mindkét személy messze jobb politikusi/kampányszereplői kvalitásokkal rendelkezik, mint a hülyeségeket összevissza beszélő, mémtémákon kívül egyébre sem alkalmas dákmessisás. Az sem zárható ki, hogy Georgescu talán még a második fordulóba sem jutott volna be, ami a forgatókönyvet alapjaiban írná át, az ugyanis arról szólt volna, hogy, amennyiben Georgescu a második fordulóban kikapna, akkor csalás vádját hangoztatva utcára csődíti az embereket, a végletekig fokozzák a feszültséget, akár egy polgárháborút, vagy polgárháború-féleséget is kirobbantva. A tavaly december óta önmagát hirtelen újra felfedező ügyészség, a közösség elleni izgatás, az eddigi is törvény által tiltott legionárius eszmék népszerűsítése iránt immár minimális komolyságot mutat román igazságszolgáltatás, valamint a szuverenista tábor megmondóembereinek ostobasága, akik úgy mutatkoztak szuverénnek, hogy nyelvüket hol Putyin, hol Trump seggébe mélyesztették, nos mindezek a CCR végső döntése nélkül is megtették volna hatásukat. Vagy nem!

És ez a vagy nem magyarázza igazából Georgescu eltiltását: a román állam nem kockáztat többet, amennyiben valaki nem felel meg a törvényes előírásoknak, a román alkotmány szellemének, akkor nem lesz államfőjelölt és pont. Itt szeretném emlékeztetni az olvasókat arra az apró tényre, hogy ilyen alapon már Corneliu Vadim Tudor sem indulhatott volna a választásokon, de azért lássuk meg a jót is a történetben: végre elértünk oda, hogy az állam komolyan veszi saját törvényeit. Amit nehéz is lenne megkerülnie, elvégre, mondom, a precedens nem olyan régi, hogy a pór jótékony feledékenységében bízni lehessen: a CCR tavaly októberben mindezek egy tizedéért tiltotta el Sosoacat az indulástól, így, a következetesség jegyében, nagyon mást nem is tehetett, mint Georgescut is eltiltja. Szögezzük le ismét: a döntés teljes mértékben törvényes! A baj nem is a legitimitással volt, hanem azzal, hogy mind a jelenlegi helyzet, mind a korábbi választásokhoz kapcsolódó döntések egyáltalán nem tükrözték ezt a felelős hozzáállást….

Nincs olyan törvény sehol a világon, amely alapján Georgescu indulhatott volna, de sok olyan demokratikus állam működik ezen a bolygón, ahol Georgescu már börtönben is lenne – igaz, egyelőre bírósági felügyelet alatt áll. És mindezt nem valamiféle politikai okok alapján elképzelt leszámolásnak kell tekinteni, bár ez természetszerűleg nem zárható ki. A csávó csalással nyert, és ez a csalás nem valami absztrakt fogalom, hanem kézzelfogható, a szemünk előtt zajlott. Egyetlen egy alkalommal sem tüntette fel politikai hirdetéseiben a KÖTELEZŐEN feltüntetendő kódot, amit a román választási törvények előírnak – ebből következően sikerült neki kijátszania a közösségi média algoritmusait és becsusszannia az első helyre egy olyan versenyben, ahol majdhogynem csak agyhalottak indultak az elnöki székért. Mindezt pedig megfejelte azzal a hatóságokhoz is benyújtott nyilatkozatával, miszerint nulla lejt költött kampányára. Az utólagos vizsgálatok aztán kiderítették, hogy ez akkora hazugság, ahogy azt Székelyföldön mondják, neki lehet támaszkodni.

Azonban a történet nem itt ér véget.

Szembesültünk azzal, hogy az idiokrácia felé tartó vonaton a várható károk ismeretében sem szabad mellőzni a komoly értéknek számító vészfék használatát. Fel kell ismernünk azt, amiről a Nethuszár már a járvány idején is több alkalommal értekezett, hogy a demokrácia nem sokáig védhető meg, ha a csőcselék szavazati joggal rendelkezik. Vagy felszámoljuk a csőcseléket és tudatos polgárokká neveljük őket, vagy megfosztjuk őket szavazati joguktól, vagy valami más módszert találunk ki, de az biztos, hogy a jelenlegi rendszer nem sokáig lesz életképes, pontosabban már most sem tűnik annak. Kezdenünk kell valamit a közösségi média túlburjánzásával is. Lehet itt szidni a mainstream médiát, de mégiscsak arccal, névvel és büntetőjogi felelősséggel bíró egyének szerkesztik a műsorokat, írják a cikkeket, míg a közösségi médiában egy névtelen fajankó is társadalmi hullámok gerjesztésére képes tartalmakat tehet közzé, minden különösebb akadály nélkül. Hogyan történhetett meg az, hogy a „buzi” szó használata miatt posztokat és felhasználókat azon nyomban tiltó közösségi médiaplatformok ezrével öntették ránk a népirtásra, kirekesztésre felhívó tartalmakat? És hogyan történhet meg az, hogy a TikTok nem tartja tiszteletben a romániai választási törvényeket, majd ennek ellenére továbbra is elérhető a felület?

Miért nem büntetjük ezeket a techóriásokat, és milyen megoldásokat tudunk felmutatni a manipulációs hullámok kivédésre?

Mit kezdjünk azzal a helyzettel, hogy polgártársaink jelentős része agyilag annyira a zokni, hogy egy geopolitikailag bizonytalan helyzetben, saját alapvető érdekei ellen vonulva egy orbitális baromságokat beszélő komplett őrültet szavazott volna meg az ország élére? Milyen frusztráció gyűlt itt össze, kérem szépen, de a tömeget se mentsük fel: milyen kognitív képességekkel rendelkezhet az az egyszerű román ember, aki erre a félőrültre szavazott volna? És mit kezdjünk azzal a kegyetlen valósággal, hogy a magyarok jelentős része is támogatta Georgescut? A Székelyföldön egykor népirtást végrehajtó, magyarokat lefejező zöldruhás testvérek utódját?

Amennyiben nem találunk válaszokat a fentiekre, akkor ez a történet megismétlődik, és nem biztos, hogy ugyanezzel végeredménnyel. A golyó elsüvített a fülünk mellett, írta le találóan a helyzetet valaki még tavaly december elején. Nos, ha karba tett kézzel ülünk továbbra is, akkor elkerülhetetlenül megérkezik a headshot..

-örsh-

(Nethuszár)