Gyertyák (Világosság a nyelvekért Kárpátalján)

Ez a szöveg olvasható nyolc nyelven egy Facebook-bejegyzésben a Guttemberg Pál Népfőiskola oldalán. A nemes kezdeményezés mégsem hatott meg mindenkit, akadtak, akik provokációnak gondolják, olyanok is, akik egyenesen orosz propagandának. ( Egy ideje már mindenért Putyin a hibás, többnyire az időjárásért is!)

Olvasgattam a hozzászólásokat, valahogy nem találtam a szövegben semmi ilyesmit, sőt, épp arról szól a bejegyzés, hogy csendességgel, békével próbálnak az emberek valamit tenni. Nem valami vagy valaki ellen, hanem valaminek a védelmében. Olyan hozzászóló is akadt, aki azt írja, hogy nem történik semmi Kárpátalján és minden rendben van, sőt jobb a helyzet, mit valaha. Ezt persze nem egy itt élő írta. Azt gondolom, hogy azért annyira nagyon nincsenek rendben a dolgok, miért volna rendben az, hogy elfogadták az oktatási törvényt, ami ugyan „gumi törvény” jelenleg, miért volna rendben az, hogy a békés együttélést fel akarják borítani.

Rendben van-e, hogy a már első olvasatban elfogadott nyelvtörvény kimondja, hogy pl. egy színházi előadást is feliratozni kell? Vagy mondjuk egy szépirodalmi folyóiratot is lefordítani? Mégis melyik része helyes? A legidősebb generáció soha nem fog megtanulni ukránul, ahogyan a cseh és az orosz nyelvet sem sajátították el. A magyarok deportálása is szóba került már, felrobbantották az egyik magyar szervezet székházát, naponta szembesülök azzal, hogy az eladók rászólnak az emberekre boltban vagy piacon, hogy ukránul beszéljenek. Még a turistákra is! Miért? Honnan a fenéből kellene tudnia egy külföldinek azt a nyelvet, amit még Kijevben is alig beszélnek? Valami hatalmas sötét dolog borult az emberekre. Már rengeteg helyen, nagyon sok ember elmondta, hogy nincs kifogásunk az ellen, hogy a gyermekeknek el kell sajátítaniuk a többségi nemzet nyelvét, valami oknál fogva mégsem hallják meg ezeket a mondatokat a megfelelő helyeken.

Semmi mást nem akar a kárpátaljai ember, csupán békében élni, ahogyan eddig is. Senkit nem zavart eddig, hogy ki milyen nemzetiségű vagy milyen nyelven beszél, egy ideje viszont az ország vezetése mással sem foglalkozik (pedig volna mivel), minthogy egymásnak feszítse az egymás mellett élő nemzetiségeket. Mi meg tanultunk együtt élni, sajnos a jelenlegi kormány ennek kicsit sem örül, sőt! Érthetetlen és értelmetlen döntések, fölösleges riogatások. A nyelvcsendőrség, deportálás, pénzbírság ötletei, ígéretei, csak tetézik a szegénységet. A bejegyzés semmi mást nem mond el, csupán az igazságot. Elég sok (több száz) ember véleményét hallgattam meg, senki nem tudja elképzelni a nyelvtörvényt, a sérelmeik miatt viszont nem indulnának az utcára tüntetni, mint más országokban. Tartanak attól, hogy azt a keveset is elveszítik, amijük van. Tartanak attól, hogy a családjuknak baja eshet.

Csendesen és lassan elfogyunk, mint a gyertya, ami október 25-én az én ablakomban égni fog.