Hogyan mentették fel a forradalmat eltiporni óhajtó szekusokat a fekete március után? Hát így! (dokumentumok)

Ma, 2018. november ötödikén, amikor hírét vettem annak, hogy az európai bíróságokon Tőkés László és a hozzá kapcsolódó körök benyújtották a fekete március román hatóságok általi elszabotálása miatti perindítványt, amiről a 888.hu sajátos hangnemű híréből értesültem, szóval ma Marosvásárhely magyarsága már nem teszi ki a város lakosságának felét, a várost hosszú évek, pontosabban 18 esztendeje a korrupt, és magyar emlékeket szívesen eltüntető Dorin Florea irányítja, a hasonlóan korrupt RMDSZ helyi politikusainak segítségével.

A forradalom, majd a bányászjárás felelőseinek kinyomozását is sikeresen elszabotálta a kommunista másodvonalból egy éjszaka alatt demokratává vált új elit, mégis, ezekben az ügyekben történtek előrelépések, bár az Európai Bíróság ezek ügyében is elmarasztalta Romániát, amiért a mai napig sem volt képes megnyugtatóan lezárni a nyomozást. A marosvásárhelyi véres események ügyében azonban nem indult kutakodás, nem nyitottak doszárt az illetékesek. Az események azon melegében elítéltek több tíz cigány és magyar embert, s ennyi. A városban, és később Erdély-, majd Románia-szerte is lábra kapott az a, akkor még pletykának bizonyuló feltételezés, hogy az össznépi román-magyar bunyót azért szervezte meg az Iliescu-féle klikk, hogy a Securitate újraalakítását megindokolja. Ennek lehet apró, de talán lényeges bizonyítéka az alább közölt dokumentumoknak, amelyek azt mutatják, hogy a forradalom idején a civil lakossággal szemben brutálisan fellépő szekusok, katonatisztek és rendőrök miként úszták meg a büntetést, dacára annak, hogy nevük, titulusok ismert, az őket feljelentők vallomásából pedig egyértelműen kiderül, hogy részesei voltak a kommunista hatalom elnyomó gépezetének.

Kevésbé hangsúlyos tény, hogy az 1989-es antikommunista forradalom során az egyetlen székely város, ahol a lakosság részt is vett Ceausescu megbuktatásában. Az akkor még magyar többségű, és mind a mai napig a legtöbb magyar ajkú lakossal bíró erdélyi városban 1989. december 21-én magyarok, románok, és cigányok együttesen vonultak a város főterére Ceausescu eltűnését, a kommunista rendszer megszüntetését követelve, és Temesvárral szolidarizálva. Estére a városban helyet kapó prefektúra (ispánság), akkoriban a kommunista párt székháza előtt felsorakozott katonák, rendőrök és a rettegett Securitate (ejtsd: székuritáté) tüzet nyitott a békés és fegyvertelen tüntetőkre, hat ember halálát okozva. Az aznap este letartóztatottak, majd a rendőrség és/vagy a Securitate épületébe hurcolt forradalmárok pontos száma még ma sem ismert, ahogy az elkövetők jó részének kiléte sem ismert a mai napig.

Jó részének – ugyanis egy pár szekust, rendőrt és egyszerű sorkatonát (militar in termen) a forradalom utána napokban felismertek, és ellenük – megnevezve őket – feljelentést tettek a bántalmazott és meghurcolt forradalmárok.

Az 1989. december 22. (Ceausescu elmenekülése) utáni napokban a hatalmat magához ragadó Ion Iliescu, és az általa, és szűkebb klikkje által összeállított Nemzeti Megmentési Front a forradalom után alig két héttel azonban kiadott egy rendeletet. Az már önmagában kérdéses, hogy ez a rendelet, amely később jogalapot szolgáltatott arra nézve, hogy a forradalom vérbefojtási kísérletében aktív szerepet játszó szekusok, rendőrök és katonák megúszhassák, ügyükre a feledés jótékony homálya boruljon, milyen alapon lett kiadva?

A törvényerejű rendelet (decret-lege), amely 1990. január negyedikén születik meg, és – másnap meg is jelenik a hivatalos közlönyben – második cikkelyére hivatkoznak a katonai ügyészek, amikor úgy döntenek, hogy nem indul nyomozás a forradalmárokat bántalmazók ellen. (A román közvéleményben ma már csak NUP-döntésként emlegetik. A NUP a verdikt kezdőbetűiből áll össze: neinceperea urmaririi penale.)

Az amnesztiáról rendelkezik, és az első cikkelyére még bólinthatunk is. Leszögezi, hogy amnesztiában kell részesíteni mindazokat, akiket 1947. december 30-a után politikai bűntett kapcsán ítéltek el. Az első cikkely meg is határozza a politikai bűntény tartalmát: a diktatúra és a személyi kultusz elleni lázadás, az emberi jogok tiszteletben tartása, és ennek követelése, bármely egyéb demokratikus jog követelése – fogalmazza meg kissé tág értelemben az alkotó. A kevésbé ismert, és még kevésbé ismertetett második cikkely szerint: amnesztiában részesülnek azon bűncselekmények elkövetői, amelyek esetében a büntetési tétel, a büntető törvénykönyv és a különleges esetre szánt törvények értelmében nem haladja meg a három évet. (Román eredeti: Se amnistiaza infractiunile pentru care Codul penal sau legile speciale prevad o pedeapsa privativa de libertate pina la 3 ani inclusiv sau amenda.)

Ennyi. És erre hivatkozva aztán elkezdik felmenteni a forradalmárokat megverő, meghurcoló egykori kommunista apparatcsikokat.

A román értelmiség azonban résen van: már januárban és februárban tüntetések robbannak ki Bukarestben, az akkor még országos népszerűségnek örvendő Ion Iliescut és a Nemzeti Megmentési Frontot azzal vádolják, hogy el akarják lopni a forradalmat. Március 12-én pedig ismét megmozdul Temesvár: a forradalmat is elindító város főterén százezrek indítják útjára a híressé vált Temesvári Kiáltványt, amelynek nyolcadik pontja igencsak aggasztó lehet a hatalom birtokosai számára, ez ugyanis azt követeli Iliescuéktól, hogy törvény tiltsa meg az egykori kommunista aktivisták és szekus tisztek, a diktatúra vezető és kiszolgálói számára, hogy három egymást követő választáson elinduljanak, közjogi funkciót tölthessenek be.

A Nemzeti Megmentési Front és Ion Iliescu – saját akkori nyilatkozatuk szerint – csak az első szabad választásokig kívánta volna az országot irányítani. Mégis, olyan rendelet adtak ki, amely minden ízében eltér egy átmeneti és senki által meg nem választott kormány tennivalóinak irányától, és a forradalmárok akaratának élesen ellentmond.

Más, de szintén izgalmas kérdés, hogy mennyire nem figyelt a közvélemény, hogy a forradalom utáni napokban, hetekben, hónapokban megtett feljelentések, amelyekben az elkövetőket is nevükön nevezik sorsa hogyan alakul. Ma már csak nagyon kevesek előtt titok, hogy a bevezetőben említett marosvásárhelyi fekete március célja pont az egykori Szekuritáté tagjainak újraaktiválása volt. Szintén az Iliescu környezetében felbukkanó Virgil Magureanu (aki egyébként Szatmári Sándor néven látta meg a napvilágot)fizetés nélküli szabadságra küldte a Securitate állományát, amely 1990. március 30-án járt le.

Március 20-án már az egész ország a „magyarveszély” lázában ég. Marosvásárhelyen pedig 1990 júniusában elkezdődnek a forradalom ellen agresszívan fellépőkkel szemben tett panaszok kivizsgálásai, amelyet a katonai ügyészség 1991 októberéig folytat – és kivétel nélkül a NUP-döntéssel „szankcionál”.

Az itt közzétett dokumentumok a következő személyek által tett feljelentések, és azok ügyészségi válaszai. A neveket szándékosan nem magyarítottam, így szerepelnek a dokumentumokban.

– Pop Tiberiu feljelenti Bianu Titus Doru rendőr-őrmestert
– Cîrstea Maria panasza Blaga Pamfil őrmester-helyettes ellen
– Blaga Radu panasza Coman Valer szakaszvezető-őrmester ellen
– Negruţi-Fekete Octavian panasza Gros Ioan rendőrkapitány ellen
– Dobrovolschi Eugen panasza Neamţu Ioan rendőrkapitány ellen
– Szasz Francisc panasza Bărdăşan Vasile rendőrségi főtörzsőrmester és nem azonosított rendőrök ellen
– Abram Albert panasza nem azonosított rendőrök ellen
– Albert Mihaly panasza két, nem azonosított rendőr ellen
– Asztalos Iosif panasza két, nem azonosított katona ellen
– Berghian Aurel panasza néhány, nem azonosított katona és rendőrségi dolgozók ellen
– Chira (Buta) Nicolae panasza néhány, nem azonosított rendőr ellen
– Csenteri Iosif panasza néhány, nem azonosított rendőr és katona ellen
– Dracsa Csaba panasza néhány, nem azonosított rendőr és katona ellen
– Gligor Alexandru panasza néhány, nem azonosított rendőr ellen
– Kadar Ioan panasza néhány, nem azonosított rendőr és katona ellen
– Kiss Geza panasza négy, nem azonosított rendőr ellen
– Kocsis Alexandru panasza néhány, nem azonosított szekus ellen
– Mathe Coloman panasza néhány, nem azonosított rendőr és szekus ellen
– Nagy Laszlo panasza néhány, nem azonosított rendőr ellen
– Nemes Sandor panasza néhány, nem azonosított rendőr altiszt ellen
– Nichiforov Ioan panasza néhány, nem azonosított rendőr és katona ellen
– Papai Iuliu panasza néhány, nem azonosított rendőr és katona ellen
– Papp Dionisie panasza néhány, nem azonosított Szekuritáté-dolgozó ellen
– Puskas Laszlo egy, nem azonosított rendőr ellen
– Simon Iosif panasza néhány, nem azonosított rendőr ellen
– Szasz Gyula panasza néhány, nem azonosított rendőr és katona ellen
– Szasz Francisc panasza néhány, nem azonosított rendőr ellen
– Szcesi Ladislau î panasza néhány, nem azonosított rendőr ellen
– Ticudean Valer panasza hat, nem azonosított rendőr ellen
– Turdan Iosif panasza néhány, nem azonosított rendőr ellen
– Ursu Dumitru panasza két, nem azonosított rendőrségi altiszt helyett.

1990. október 9-én kelt ügyiratban BLAJ LIVIU-LUCIAN a katonai ügyészség ügyésze, egy 1990. január 17-én POP TIBERIU által BIANU TITUS-DORU őrmester ellen megtett feljelentést.

A sértett POP TIBERIU 1990. január 17-én megtett panasza szerint az általa BIANU TITUS-DORU néven azonosított őrmester törvénytelenül járt el vele szemben, visszaélt hatalmával (comportare abuziva).

Az esetet a sértett a következőképp írja le: 1989. december 21-én este 20.30 óra körül, más, nem azonosított személyekkel együtt részt vett a marosvásárhelyi főtéren zajló Ceausescu-ellenes tüntetésen, ahol több, azonosítatlan rendőr megverte, ezt követően egy ARO típusú autóval a rendőrség épületébe szállították, ahol a folyóson a nevezett BIANU TITUS-DORU őrmester megrúgta. A sértett 7-8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.

Ügyészségi kihallgatása során BIANU TITUS-DORU nem ismerte be a bűncselekmény elkövetését, fenntartva korábbi vallomását, miszerint tagadja, hogy elkövette volna az említett cselekményt.

Érdekesség, hogy az alábbi dokumentum, amelyben végül döntenek arról, hogy nem indul nyomozás BIANU TITUS-DORU ellen két különböző rangon említi a vádlottat. Az elején ofiter, azaz őrmester, ami valószínűleg a korábbi, 1990. január 17-én kelt panasz szövege alapján került átvételre és valószínűsíthetően a kommunista diktatúra alatti rangját jelenti az illetőnek. A dokumentum azon része, amely beszámol arról, hogy BIANU TITUS-DORU tagadja bűnösségét viszont már plutonier (tiszt) rangot viselőként említi.

A sértett, POP TIBERIU nem indít polgári pert BIANU TITUS-DORU ellen. A Nemzeti Megmentési Front által 1990. január negyedikén kiadott 3. számú rendelet 2. cikkelyére hivatkozva végül úgy dönt az ügyészség, hogy nem indít nyomozást BIANU TITUS-DORU ellen.

1990. január 10-én CIRSTEA MARIA panaszt tett a katonai ügyészségen BLAGA PAMFIL őrmester-helyettes ellen visszaélés és testi sértés elkövetése miatt.

A sértett panasza szerint 1989. december 21-én 20.30-kor a rendőrök a helyi rendőrség épületébe vitték kihallgatás céljából. Amíg az épület udvarán várakozott BLAGA PAMFIL több alkalommal megütötte gumibotjával, amiből kifolyólag 20-25 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az ügyészségi irat megemlíti, hogy BLAGA PAMFIL tette a Nemzeti Megmentési Front által kiadott 3. számú törvény 2-ik cikkelyébe tartozik, amely amnesztiában részesíti az elkövetőket, ezért elrendeli, hogy az 1939. január másodikán Mezőszengyelben született BLAGA PAMFIL ellen ne induljon meg a nyomozás.

A marosvásárhelyi sortüzet elrendelő parancsnok neve is ismertté vált az elmúlt évek során: ő Alexandru Mascan, aki hat ember életét oltotta ki Marosvásárhelyen, 1989 december 21-ről 22-re virradó éjjelen, több tucatnyit pedig megsebesített. A Dan Voinea által vezetett, a forradalom eseményeit feltáró bizottság aktáiban még gyanúsítottként szerepelt, hogy aztán Dan Voinea kiiktatásával és Mihail Tiberiu Nitu ügyész érkezésével ezt az akták elsikálják. Érdekesség, hogy Mihail Tiberiu Nitu később Basescu jelöltje volt Románia főügyészének pozíciójára, majd Laura Codruta Kövesi, a DNA-vezető asszonyának jobbkeze lett.

De ez már egy másik történet.

A cikk a blogomon megjelent korábbi változat frissített verziója.

Az anyagokért külön köszönet illeti Marius Mioc temesvári forradalmárt és kutatót: blogja ITT, Fb-oldala ITT érhető el.

Borítókép: Központ.ro