Igenis, KELL a pánik! És a tanulságokról se feledkezzünk meg!

Unom ezt a „ne keltsünk pánikot” dumát, ami a sajtó egy részében, meg a Facebook majdnem teljes egészében eluralkodott, és erről már írtam is korábban. Ráadásul azóta, amióta a szóban forgó cikkem megírtam, nemhogy javult volna a helyzet, hanem csak rosszabbá vált. Rosszabbá, abban az értelemben, hogy fekete-fehéren kiderült: hülyék vagyunk az egészen, mint a fejlett nyugati civilizáció emberisége, és hülyék vagyunk egyénekként is, beleértve saját magamat, amiért még mindig azon fárasztom őszülő halántékom mögött megbúvó maradék, és nem is olyan sok agysejtem, hogy valami ésszerűt, racionálisat vigyek bele abba a közbeszédbe, ahol a járványtagadás, a „láttál te már vírust, addig nem hiszem el” típusú agymenések teljes polgárjogot élveznek.

Igen, kell a pánik! Ha nem tűnt volna fel, egy olyan országban élünk, ahol egy vírusos világjárvány kellős közepén belügyminiszteri támogatással készülnek tömeges ünneplésre ortodox szomszédaink. Tudom, ez minket nem érint, mert sokkal okosabbak, szebbek, műveltebbek vagyunk, mint ők, én ráadásul református is, csakhogy ez egyrészt nem igaz (a reformátust kivéve), másrészt pedig aligha volt olyan a járványtörténelemben, hogy csak azért került volna el egy református magyart a vírus, mert ő református és magyar.

Kell a pánik, mert ebben az országban valamiért mindenki azt hitte, hogy azzal, ha az élesztőt felvásároljuk a boltokból, akkor a vírus is eltűnik. Amikor a Pakmaya eltűnt a szupermarketek polcairól, akkor valahogy mindenki megnyugodott, és kiment grötározni.

Nem, nem azért kellett bevezetni a kijárási tilalmat, és az egyéb korlátozó intézkedéseket, mert a lakosság, azaz mi, még pontosabban: te vagy én, esetleg mindketten elkezdtünk volna pánikolni. Épp ellenkezőleg: a kezdeti felvásárlási láz után, amit az arrogáns és cinikus sajtó nem átallott pániknak nevezni, holott ez még messze nem volt az, nos, ezek után mindenki megnyugodott, és senki sem tartotta be a járványügyi előírásokat: az ortodox pópák egy kanállal itatták végig hívek százait Kolozsváron!

Még mindig meg kellett venni azt a fél kiló darált húst, még mindig ki kellett menni miccset sütni a szabadba, mert szép az idő, még mindig bedugult a Margit-sziget az olimpiai aranyra gyúró kisnyugdíjasok tömegétől stb. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, és ma még mindig nem tudjuk, hogy az ortodoxok végül miként fogják kezelni a távolságtatást húsvétkor – az eddigiek alapján aligha lehetnek illúzióink, egyedüli bizalmunk az időjárásban, jöjjön már a kánikula, mert akkor a vírusnak káncs, bár ez utóbbit az orvosok sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudják, az viszont egyre valószínűbb, hogy őszre visszatér, talán a jelenleginél is erősebb verzióban.

Kell a pánik, és nem a koronavírus miatt, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy e járvány alatt fekete-fehéren kiderült: semmivel sem vagyunk többek, mint bármely általunk következetesen és hosszú-hosszú ideje lenézett náció.
A nyugati fehér ember pont olyan hülye, mint az afrikai néger, vagy a kínai paraszt, kivéve, hogy ez utóbbiak esetében a társadalmi fegyelem jobban működik, ezért is nevezzük diktatúráknak azt, ami arrafelé zajlik, és ezért szoktunk örülni annak, hogy mi a világ ezen sarkában élünk, amely az emberi civilizáció történetének csúcsa, a történelem vége, az emberi ész diadala stb. beceneveken szokás illetni.

Hát, nem az: miben különbözik egy egyszerű székely vírustagadó attól az analfabéta cigánytól, aki nyugatról, ráadásul a vörös zónából hazaérkezve, a határon nem tudja sem aláírni, sem elolvasni az eléje tett járványügyi intézkedéseket tartalmazó papírt. Ez utóbbi esetében, ha nem is elfogadható, hogy lázadnak az otthoni izoláció, vagy épp a karantén ellen, azért valamiképp érthető. Miben különbözik a több diplomás EU-és csúcsvezető Ursula von der Leyen, aki legalább bevallotta, hogy az unió elbaszta a védekezést, és leszarta Olaszországot attól az egyszerű kokaincsempésztől, aki a kilépési nyilatkozatán azt tüntette fel, hogy munkavégzés miatt kell elhagynia otthonát. Sokban nem, de utóbbinak legalább van humorérzéke.

(És hányan lesznek, akik úgy fognak kommentálni, hogy csak a cikk címét olvassák el? Az ő szavazati joguk is ugyanannyit ér, mint tied!)

Nem vagyunk különbek, de a pofánk sokkal nagyobb: a nyugati konzumidióta fogyasztói társadalom alappilléreivé váltunk, a GDP szent lovagjaivá, és most bénultan suttogjuk, vagy kiabáljuk tele a Facebookot, hogy “agazdaság”, így egyben, meg hirtelen kiderült, hogy itt mindenki öntudatos proletár, menne már dolgozni, csak az állam nem hagyja, ó, jaj, szegény lelkeim…

Kis személyes kitérő: jómagam január óta dokumentálom magam a témában. Igen, január óta! Január vége felé jött velem szembe egy angol nyelvű blog, (nem találom sehol az akkori cikket, de megtaláltam feltöltve egy másik oldalra – magyarán ez a link nem a cikk eredeti helyére vezet, de maga a cikk teljesen megegyezik az akkorival. Jelen linken februári dátum szerepel, de feltüntették a modell hivatalos publikációjának eredeti dátumát is: január 31) ahol két matematikus a repülőjáratokat modellezve bizonygatta, hogy ebből világjárvány lesz, vagy legalábbis nem marad meg ott helyben, Vuhánban. Utánaszámoltam annak, amit ők mondtak, és láttam, hogy igaz. Később viszont olvastam én is a vezető portálok véleményrovatait, ahol nyugtatgattak mindenkit: nem lesz járvány, különben sem veszélyes. Bár nem hiszek, és nagyon régóta nem hiszek a vezető európai politikusoknak, azért februárban a WHO elnöke még arról beszélt: nincs rá bizonyíték, hogy emberről emberre terjedne a vírus – január 14-én! Liberális EP-képviselők szólaltak fel (köztük a magyar Cseh Katika!), hogy ne bélyegezzük meg Kínát, és a migránsokat – akkor ez volt a legfontosabb számukra, miközben ma már ömlenek a hírek mindenfelől, hogy az ázsiai oroszlán bizony rendesen eltitkolt adatokat… Nem hittem, és most sem hiszek nekik, de azért azt nem gondoltam volna, hogy képesek arra, hogy így benézzék a dolgokat azok, akik első kézből kapnak olyan infókat, amikről én álmodni sem merek. S benézték! Nekem meg nem volt önbizalmam ahhoz, hogy egy ilyen súlyos ügyben szembemenjek a mainstreammel, mert mi van, ha tévedek, hisz ezek csak jobban tudják – gondoltam én. S nem tudták jobban – derült ki mára, ami zsurnalisztikai nem érdemeim szempontjából érdektelen, viszont jóval hamarabb megkongathattam volna a harangokat. Legközelebb nem ülök fel nekik, ezt viszont megígérhetem!

És vannak az okoskodó emberjogászok, a nyugati kortárs szellemtörténet e fura és különálló kasztja, aki komoly erőfeszítéseket tesz, hogy elkerülje a valósággal való szembesülést, de azt legalább annyira öntudatosan teszi, hogy ideológiát is gyártott hozzá az elmúlt évtizedekben. Azaz, nem is gyártott, inkább lopott: a szépreményű és amúgy nagyon is komoly létjogosultsággal bíró liberalizmust egyszerűen ellopták maguknak. Mivel egyedül ezt nem tudták megtenni, mert fogalmuk sem volt, miként kell, így szakértőkhöz fordultak, a komcsikhoz. Ez utóbbiak tudták, hogy kell lopni, az előbbiek meg tudták, hogy miként lehet csalni a szabadságjogok álcája mögött, így a szövetség annyira tökéletesen működött, hogy az egész kontinens a rabigájába került. Nem volt ez sosem több mint szikár pénzizmus, a kommunizmustól megszabaduló keleti államok kibontakozásából származó gazdasági haszon lefölözésére irányuló sikeres kísérlet, bővebben lásd Tony Blairt, a liberális és baloldali tábor egykori közös üdvöskéjét, és a Sidex privatizálása közötti összefüggéseket.

Tényleg olyan nehéz megérteni, hogy a gazdaság nem értelmezhető az EMBER nélkül?

Hogy nem mi vagyunk a GDP szolgálatában, hanem ő van miértünk? Most persze megszenvedi a gazdaság a leállását, de mi lesz, kérdem én, amikor a jelen gazdaságának megvédésének érdekében szándékosan elszabadított vírus miatt pár év múlva tüdőbajjal kell nyugdíjaznunk a munkaképes lakosság felét?

Fontosak a szabadságjogok is, persze! De tényleg olyan fontos az a kurva szólásszabadság, hogy vészhelyzet idején minden hülyének járhat a szája BÜNTETLENÜL, csak azért, mert neki véleménye van? Nem volt elég ebből a szédült emberjogizmusból, amelynek az eredményeit pont a cigány közösségeken látjuk nap mint nap? És meddig terjedhet a szólásszabadság vészhelyzet idején, amikor a felelőtlen, nyegle és szabályokat leszaró viselkedésre való buzdítás, akárcsak áttételesen is, de könnyen emberek életébe kerülhet? Lesz valaki, aki ennek felelősségét elvállalja, a balhét elviszi?

Fintorognak a jogizmus eme absztrakt suhancai, hogy a csendőr beveri a cigányt a házába – szó szerint –, miközben elengedjük, ismét elengedjük azt a kérdést, hogy a sok jogvédő vajon segítette a cigányok felzárkózását, vagy sem? Tényleg olyan nagy bűn a szegregált oktatás, és, ha ez nem szép jogista szempontból, de eredményes a cigány szempontjából, akkor mi a helyes út? Leszek Kolakowski, az Emberi jogok? Mi végre? híres írása forog a fejemben, s mostanság kétnaponta újraolvasom. Akkor lázadoztam ellen. Most érteni vélem, miről beszélt, amikor az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát a történelem emlékházába küldte volna. Tényleg oda jutottunk, hogy az embert megillető jog nem terjed túl a Coca-Cola szabad fogyasztásán – és a hülyeség szabad terjesztésén.

Tényleg olyan nehéz megérteni, hogy emberi jogok nem léteznek EMBER nélkül – az emberi lét kiteljesedését szolgálta volna Nyilatkozat, de hogyan teljesedjen ki az ember, ha nem egészséges?
És mi van akkor, ha egészségnek pont az emberi jogok állnak az útjában?

Tandarei esete: a Ialomita megyei kisváros nemcsak a karantén idején tanúsított cigánylázadás miatt lett ismert. A Tandarei-dossziéban súlyos, gyerekcsempészettel kapcsolatos vádakkal állt a bíróság elé a helyi cigányok vezetőinek színe-java 24 személy. Amikor egy 12 ezres kisvárosból 24 személyt viszel bíróság elé az Europol nyomására, hogy azok gyerekkel kereskedtek, akkor el kéne gondolkozz, hogy mi van ott. Nem gondolkodtak el – a gyerekcsempészeket végül a Hargita-megyei bíróságra addig-addig idézgették, amíg ügyük elévült. Ma szabadlábon jönnek-mennek, és azon gondolkodnak, hogy kártérítésért perlik be az államot, amiért ennyit tartott, amíg bebizonyosodott róluk, hogy ártatlanok. Ikken, ez az emberjogi fasizmus, ami a csempészek kezébe lökött több száz kiskorút. Hogy jutottak ilyen sorsra a gyerekek? Miért nem tanultak? Nos, az iskolát, ahova a cigányok jártak bezárták. Az Unió nem adott több pénzt, mert az intézményben szegregáció folyt – azaz csak cigányok jártak oda, ami nem is csoda, mert ők voltak többségben a környéken. De a demográfiai viszonyok, mint valóság, ekkor már senkit sem érdekeltek, így pénz híján bezárt a cigányiskola, papíron persze áthelyezték őket egy másik iskolába, ahova viszont a cigány gyerekek többsége nem tudott átjárni – a több száz iskolásból kettő-három maradt benne az oktatási rendszerben, a többi otthon, a putriban – ahonnan egyenes út vezetett a Titi Aghotantu, és egyéb dús fantázianevű maffiavezérek karmai közé. A szegregáció elleni küzdelem zsákutcájának tökéletes példája – köszönjük, emberjogisták!

A kérdéseken túl azonban sok mindenre választ is kaptunk a járvány alatt: a kijárási korlátozások miatt drasztikusan visszaesett a gépjárműforgalom, és hoppá, kiderült, hogy igen, az emberi tevékenység nagyban hozzájárult a légszennyezettséghez. Az első karanténos napokban Bukarestben az is megtörtént, hogy olyan volt a levegő minősége, mint egy hegyi üdülőfalué. Sok nagyváros lakói pedig most először látnak kék eget. Kiderült, hogy a túlképzett és sokdiplomás szakmák túlnyomó része teljesen felesleges: cserébe viszont pótolhatatlan a paraszt, modernkori elnevezése szerint, az őstermelő. Kiderült, hogy a nemzetállamok nem engedhetik meg maguknak, hogy a globalizmus hívószavának engedelmeskedve élelmiszerellátásuk jelentős részét, vagy épp egészét importra alapozzák. Kiderült, hogy a németek által uralt Európai Unió nem több mint önző gazdasági érdekek bokszgálája, ahol nekünk, a kisállamoknak csak a törülköző bedobása jut. Az egységes Európáról és az a közelebbről soha nem tisztázott, valamint fogalmi tartalmát tekintve soha nem egységes európai értékeket hangoztató Merkel mama elsőként tiltotta meg a német cégeknek az orvosi eszközök exportját. És mostanság az olaszokon akarnak segíteni kamatos hitellel – mert a németeknek egyszer ez már bejött, ugyanis a dajcs bankok kurva nagyot kaszáltak a görög válság megoldásán…

Ja, wir schaffen das…

Romániáról, és az ő politikai osztályáról ne is beszéljünk – ha mi nem védjük meg magunkat a vírus ellen, akkor ők biztos nem teszik. Sőt, belügyminisztériumi segítséggel fertőzik majd meg a lakosság kétharmadát, ha kell. Vagyis nem kell, sajnos ők nem ezt akarják. Azért sajnos, mert, ha ez szándékos volna, akkor az értelem jelenléte is bizonyítható lenne. Így csak annyit mondhatunk: az emberi butaság, az egó, a harácsolás vágya, a fogyasztás iránti rajongás tort ül az emberiség felett.

Győzni már győzött, mert hiába a sok tanulság, aminek csak egy nagyon kis szeletére céloztam, s még be sem mutattam mélyebben, az Zemberiség viszont pont ott akarja folytatni, ahol a járvány előtt abbahagyta.

S akkor tényleg nem kell a pánik? Tényleg nem kell félni?

Kicsit az az érzésem, hogy „nem félünk a farkastól” óvodás szintjére redukálja ez az üzenet a járványellenes intézkedések lényegét, ami azért veszélyes, mert egy olyan társadalomban élünk, amit fentebb csak pár vonásban tudtam illusztrációként megjeleníteni. Mindenesetre azt legalább elmondhatjuk, amikor mindez lejárt, hogy „nem rajtunk múlt!” – mármint a túlélésünk.

Van ennél szomorúbb hír az emberiség számára?

Ghonzó

(Nethuszár)