Így relativizálnak a putyinisták: 5+2 módszer

A modern háborúk lényeges eleme az információs hadviselés, ez pedig a közösségi média korábban különösen jelentőssé vált.

Ahogy azt mi is tapasztaltuk, putyinista kommentelők ezrei lepték el a magyar nyelvű közösségi oldalakat, többségük „csak” relativizálja a háborút, míg jelentős részük egyenesen kárörvendő, gúnyos hangnemben beszél az ukrán ellenállókról vagy egekbe magasztalóan dicséri a megszálló orosz sereget és annak főnökét Putyint.

Íme az öt attitűd, amivel a leggyakrabban találkozhatunk

1. A humorbonbonok:

mint például „Zelenszkij színész” és az ehhez hasonló, derogálónak szánt megjegyzések.

2. Hamis dichotómia:

Putyin a „rettentehetetlen” harcos, aki medvén lovagol, az „igazi férfi”, aki „megregulázza a Nyugatot”. Hangoztatói valószínűleg az elsők között lennének, akik futva hagynák el országukat, ha Putyin nálunk is bevezetné autoriter rendszerét.

3. Szimmetrikus premisszák egy aszimmetrikus helyzetben:

„mindkét fél követ el hibákat”, „mindkét fél bűnös”, „mindkét fél dezinformál” – talán a leggusztustalanabb szöveghalmazok egyike, jellemzően az értelmiség űzi, aki azt hiszi, hogy attól, ha eltartott kisujjal mond véleményt máris okosabbnak tűnik, nyugodtabbnak, ő lesz az „éleslátású”. A szellemi gyávaság ezen hirdetői főként az erdélyi magyar kommentfelületeken szerepelnek.

4. A régi műfaj: álkötekedők, dzsikö-kontrák:

„hol van a vérfürdő, a tévében? Áh, akkor az biztos hazudik!”, „minden média hazudik!” Saját élmény: amikor egy apa-fia-három kutyus oroszok általi legyilkolásáról szóló videót közzétettük az egyik erdélyi Facebook-csoportban, akkor azzal a kommenttel látta el a nagyon értelmiségi, vérgyáva intellektuel a posztot, hogy „maszlag”. Az álkötekedők a háború szellemi hiénái: ők nem azért kötekednek MINDENNEL IS, legyen az akár orosz, akár ukrán hír, infó stb., mert egyik vagy másik fél pártján állnának, hanem mert ez az egy eszközük van arra, hogy elhitessék környezetükkel: ők is intelligensek. Sajnálatos módon ez az attitűd is az erdélyi magyar közegben a népszerűbb, de csodálkozni nincs okunk, az oltásellenesség terén is rendesen rátromfoltak magyarországi kollégáikra a honi megmondóarcok.

5. Köntörfalazás, elkenés:

„igen, háború van, de mi lesz a számlákkal?” „az invázió csúnya dolog, de az ukránok is bűnösök!”; „valóban sérül a sajtószabadság Oroszországban, de a Facebook is letilt felhasználókat” – ez az érthető kategória! Mindnyájan aggódunk azért, hogy miként alakul életünk a továbbiakban, milyen rejtett vagy nem is annyira rejtett hatással lesz ránk a háború. Épp csak azt nem kéne elfelejteni, hogy alig pár száz km-vel odébb gyereket rakétáznak halálra azok az oroszok, akik győzelmük esetén nem állnak meg Ukrajna határainál, és akkor a számla lesz a legkisebb gondunk…

+1: „Ukrajna elnyomta a kisebbségi magyarokat”

– legnépszerűbb kontent a magyar posztolók körében. Ráadásul ez sajnos igaz is, az ukrán-magyar viszony nem volt felhőtlennek nevezhető, de, akkor a 3. pont szellemében vágjunk vissza azzal, hogy „mindkét fél tehet róla?” Aligha, ez a dobálózás nem vezet sehova! A helyzet az, hogy ez egy szomorú igazság, épp csak nem igazolja azt, hogy ártatlan ukránok ezreinek halála fölött örömködjünk, épp csak nem igazolja azt, hogy maga a kárpátaljai magyarság szemszögéből bármi jót is hozhatna nekik az a tény, hogy az oroszok lerohanták Ukrajnát. A kárpátlajai magyarság kérdését akkor lehet rendezni, ha béke van – és pont! Ez utóbbihoz kapcsolódik a

+2: „Putyin visszaadja Erdélyt”

népszerű kontent, bár ezt eljátsszák Kárpátaljával, sőt, olyant is olvasatunk már, hogy Kijevet magyarok alapították, innen pedig gondolja tovább a kedves olvasó, hogy mi következik. A helyzet az, hogy az ilyen jellegű kontentek már ránk, magyarokra nézve sértőek. Elvégre, hogy is van ez? Putyin olyan kedves és ügyes fiú, a szomszéd jó gyereke, aki Jancsi bácsinak is bevásárol, lemegy a történelmi területek boltjába, és kér 20 deka Erdélyt (25 lett, maradhat?), majd az egészet elküldi kuriérrel nekünk, magyaroknak? Mégis, Erdély mióta olyan csecsebecse, amit csak úgy adnak-vesznek? Jó, voltunk már ebben a helyzetben és nem tetszett, szóval nem kéne újra satuba tenni a fejünket, ráadásul egy ilyen helyzet hazavágna minden békés együttélési lehetőséget a következő száz évre, úgyhogy ebből mi sehogy sem jönnénk ki jól. Arról már nem is beszélve, hogy egyszer már eljátszottuk ezt a hullarablást, Teleki fejbe is lőtte magát miatta, de mi, magyarok sem jártunk jól vele. Szerencsére ez a kontent kiveszőben van…

(Nethuszár)

Nethuszár