Ilyen polgármestert akarunk!

Nyakunkon ez a helyhatósági választás, és kedvenc vezetőink úgy viselkednek, mintha nem lenne holnap, mintha minden rendben lenne a magyarlakta településeken, épp csak kisebb gomolyfelhők okoznak átmeneti bosszúságot, de a templomokban kaviárt adnak úrvacsorára, és a székelyek aranyhímzésű abroszokon fogyasztják el szalonnás uzsonnájukat a francia Riviéra legdrágább partszakaszán, ahol a többezer eurós havi fizetésükből kifolyólag nyaralni járnak.

Senkinek sem akar itt leesni, hogy a jelenlegi garnitúra Székelyföld történelmének legszerencsésebb időszakában zülleszttette le szűkebb pátriánkat Teleormán szintjére? Hargita, Kovászna megyék az utolsók között kullognak a sorban, amikor az uniós alapokból lehívott pénzösszegek kerülnek szóba, de habozás nélkül ígérgetnek jelöltjeink, közülük sokan, nagyon sokan, arra sem veszik a  fáradtságot, hogy bár egy programot összeüssenek.

Kockás lapra, vonalkákkal felírt, a bevásárlólistára emlékeztető, a Photoshop ingyenes verziójának 1997-es verzióján elkészített dizájnú szórólapokkal fárasztják az agyunkat, mintha nem lenne internet, és nem tudnának utánanézni az emberek, hogy mi is az ábra Székelyföldön kívül, hogyan csinálják ezt mások.

És igazuk van. A többség tényleg nem néz utána, ezért leírom most én, hogy milyen polgármestert akarok, milyen székely és magyar településeket szeretnék látni négy év, tíz év múlva. A példáért nem kell messzire mennem.

Nem valami bajor falu, és nem is valami dán kisváros példáját fogom említeni, hanem egy román falut, innen a szomszédból, Fehér megyéből.

Maroscsüged (Ciugudu de Mures) község húsz évvel ezelőtt egy sáros kis ótvar falu volt, ahol egyetlen örömöm annyiban merült ki, hogy a helyi kocsmában adtak cigit szálra. Elképesztő szemét az utcákon és a falu széli völgyekben, nem tudtál úgy lemenni a Marosra, hogy ne kelljen legalább kétszer eltakard az orrod, azon a pár száz méteres szakaszon. A Maros-parton pedig megint csak szemét és szemét.

A falu tehát szegény volt, annyi bevétel sem érkezett, hogy a polgármesteri hivatal, és helyi iskola, orvosi rendelő villanyszámláját kifizessék. Nem túlzok. Ez volt kétezerben.

Mondom: volt!

Aztán a csügediek hoztak egy jó döntést, épp jó időben: még az uniós csatlakozás előtt (2000-ben) a fiatal Damiant választották meg polgármesternek.

Aki azzal nyitott, hogy a polgármesteri hivatal dísztermét, amelyben addig a havi egy alkalommal sorra kerülő tanácsüléseket tartották, felszabadította. A tanácsosok összeültek egy irodában, havonta egyszer, nekik az is elég, mondta Damian, és a díszterembe behívott 11 helyi fiatalt, kaptak egy-egy számítógépet, és nekiálltak uniós programokra, akkor még felzárkozatási pénzekre pályázni.

A helyiek ekkor elkezdték utálni, mert a díszteremhez hozzászokott tanácsosok lázították a közt a faluban.

Damian második lépésként bevezette, hogy minden szemetelésért pénzbüntetés jár. A faluban ekkor már utálták. Ő viszont nem törődött ezzel, és szépen behajtotta a büntetéseket.

S akkor megnyerték az első pályázatot, és leaszfaltozták a teljes községet, mind a hét falut, de előbb még kicserélték a vízvezetékeket is.

Damian azóta polgármester Maroscsügeden, és ezalatt az idő alatt, az egykori sárban dagonyázó, elszegényedett, elöregedett, mi több, kihalóban levő településen a következők történtek:

•  – ipari park, ahol összeszerelő és csomagoló üzem működik: elektromos autók alkatrészei, a párizsi boltok polcain kapható sonka, mind arról a csügedi területről származik, ami egykor egy elszáradt semmire sem alkalmas földterület volt. Az ipari park millió lejekben mérhető éves bevételt hoz a községnek.
•  – az iskola teljes digitalizálása: nem tudom jobban érzékeltetni, csak így: amikor egy csügedi diák bekerül a közeli gyulafehérvári (azaz városi) gimnáziumba, csak néz, hogy Úristen, ti még így le vagytok maradva? Krétát használtok? A csügedi iskolában nem használnak krétát, digitális táblákon tanulnak, és nem meglepő, hogy az online oktatás a karantén alatt itt nem ütközött különösebb problémákba. Összehasonlításképp: az erdélyi magyar gyerekek harminc százaléka semmilyen formánban nem fér hozzá az online oktatás eszközeihez.
•  – A temesvári Politechnika Egyetemmel közösen egy szélerőművet építettek a község egyik falujának dombján. Annyi áramot termelnek, hogy a polgármesteri hivatal és az orvosi rendelő ebből látja el magát. Épp arra készülnek, hogy továbbfejlesztik, a községi közvilágítás is erről menjen. Egyetlen bajuk, hogy az energiatúltermelés miatt sokszor le kell állítsák a szélerőművet, mert a román állam nem veszi meg tőlük az energiát. Ikken, baszki. Ők energiafölösleg termelésére is képesek. Nálunk van Lénárd, és az ő vízerőművei az Úz-völgyében. Gratulálok!
•  – gondoltak egy merészet, és uniós pénzekből felhúztak egy golfpályát. Nem lopták ez a lovét, így volt alkalmuk és lehetőségük kigondolni, hogy milyen legyen a pálya. Végül olyan lett, hogy ez Kelet-Közép-Európa legmodernebb golfpályája. És ebből is befolyik nekik egy-két millió lejecske a költségvetésbe.
•  – A helyi adókat és illetékeket a község bármelyik falujának boltjában befizetheted, az ott kihelyezett befizető-automatákon. Ahogy a többi számládat is. A polgármesteri hivatal idéntől már papírmentes adminisztrációra áll át, elintézel mindent online.
•  – nemsokára befejezik egy új, Maroson átívelő híd megépítését. Khm… Marosvásárhelynek mindez 30 éve nem sikerült.
•  – most azt írjam még ide, hogy biciklisáv? Igen, ideírom, van biciklisáv, a község teljes területén!
•  – Okos buszmegállók: látod, hogy mikor jön a következő busz, a megállóban található automatából tudsz jegyet venni.

Buszmegálló, jegyautomatával…

Frissen aszfaltozott út, intelligens közvilágítással

Szélerőmű

Gheorghe Damian nősülés útján került Csügedre, ahogy a románok mondják: „átment a dombon”. Felesége többször kapacitálta őt, hogy költözzenek városra, elege volt a sárból, az ivóvíz hiányából – 2000-ben a falu egyszer csak vízszolgáltatás nélkül maradt, mert a polgármesteri hivatal nem tudta fizetni a számlákat. Akkor Damian, és az a pár, a faluban még megmaradt fiatal összefogott, hogy improvizálva ugyan ,de valahogy megoldják a téli ünnepekre a vízhez való hozzáférést. Sikerült. Ez viszont lecke is volt számukra: ha kezükbe veszik a  dolgokat, akkor a „nem lehet Romániájában” is lehet valamit. Az egykori sürgősségi orvos Damian végül elindult a választásokon, és megnyerte.

Ma, húsz évvel később, Csüged olyan, mint egy bajor kis falu. Okosan költötték el az uniós alapokat, így a befektetők is érkezni kezdtek. 2000-ben, mai áron számolva, a község bevétele nagyjából 15.000, azaz tizenötezer euró körül mozgott. Ma milliónál is több. Szintén euróban.

Ma, húsz évvel később, a korábban kihalásra ítélt község 2600 lélekszámról 3200 fős fejlődő, ahogy a helyiek mondják „falusi várossá” nőtte ki magát. Kicsit hasonlítgassunk: ez olyan, mintha Székelyudvarhely lakossága nyolcezer fővel növekedne, és túllépné a negyvenezret.  Mit is csináltunk a székely anyavárosban 2000 óta? Hát 2007 óta, amióta az Unióhoz csatlakoztunk?

És le se írtam mindent, de aki Csügeden van, és elolvasná mindezt, az az utcán is nyugodtan megteheti: a wifi ugyanis ingyenes!

Na, ilyen polgármestert szeretnénk Székelyföldön, és úgy általában mindenhol!

(Nethuszár)

Nethuszár