In memoriam 9/11

Túl azon, hogy tagadjuk-e vagy sem a hivatalos sztorit, vagy mennyire hiszünk az összeesküvés-elméletekben, napra pontosan 19 évvel ezelőtt olyan dolog történt, amely átírta az addig ismert világunkat, és hatásai a mai napig érződnek.

Azon a reggelen 19 al-Káida merénylő szállt fel utasszállító repülőgépekre, hogy a gépeket Amerika jelképeinek számító épületekbe vezessék. Kettő a Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba (ez a legismertebb és legtöbbet emlegetett), egy repülőgép a Pentagon Virginiai állambeli arlingtoni épületébe, a negyedik repülőgép, szakértői vélemények szerint a Fehér Házat vette volna célba, de feltételezhetően az utasok visszafoglalták a gépet, viszont már nem tudták a lezuhanását megakadályozni. Senki nem élte túl a zuhanást.

A támadás következménye a számtalan törvény- és szabálymódosítás (Patriot Act), az afganisztáni háború – gyakorlatilag újraértelmeződött a terror és terrorizmus fogalma, ahogy az addig kőbe vésett, vagy legalábbis annak tűnő, szabadságjogaink hirtelen relativizálható fogalommá váltak, és ezt a relativizálást azóta is követi az amerikai politikai vezetés, nem lebecsülendő hatást gyakorolva a világ különböző országainak kormányfőire.  A kelet-európai egykori kommunista titkosszolgálatokból érkező, szocialistának, vagy liberálisnak nevezett államfők álltak ki ifja Bush mellett, és sürgették a háború megkezdését, küldtél saját nemzetük fiait Kandaharba harcolni, és így örök belépőt vásároltak maguknak abba a globális szalonba, ahonnan az idősebb Bush még két lábbal rúgta volna ki őket.

Tony Blair simán belehazudta az ENSZ csúcsvezetőinek a szemébe, hogy Szaddámnak vannak biónukleárisatomfegyverei, és akkor jöhetett Irak, a majd két évtizedig elhúzódó háború, amelynek egyenes következménye az Iszlám Állam, és a globális para a merényletektől.

Nagyjából innen kezdődött a 21. századi iszlámellenesség, amelyre jó okot szolgáltatott az al-Káida, majd később az Iszlám Állam tevékenysége. A politikai iszlám ettől a pillanattól kezdve olyan reflektorfényt kapott, amire az egész világ kénytelen volt odafigyelni. És figyelünk rájuk a mai napig is, legalábbis akkor mindenképp, ha egy furgon hirtelen felgyorsít a közelünkben.

És valamikor ebben az időszakban alapozódik meg a „fake news” modern változata, a hírnek tűnő hír, a valóságnak tűnő valóság korszaka: elindulnak a különböző teóriák, amelyek látványos, vagy kevésbé látványos dokufilmekben, leleplező riportok formájában öntik el az internetet, és a szociális médiát, amikor az még nem egy pénztermelő szektor volt, és posztjaid bizony sok emberhez érhettek el. Ma, a világjárvány idején, már világosan látjuk, ahogy a konteósok túlhatalma életeket veszélyeztet – és nem teszünk semmit. A Patriot Act-be ez már nem fér bele.

Napestig tudnánk folytatni a hatásait négysorosokban taglaló cikkünket, de maradjunk annyiban: ma az áldozatokra emlékezünk!

(Nethuszár)

Nethuszár