Iohannis számít a magyarokra, de az RMDSZ nem érdekli

Alighogy befejezte sajtótájékoztatóját Kelemen Hunor, amelyen elmondta, hogy őket a két jelölt közül egyik sem kereste meg, hogy az RMDSZ-en keresztül arra igyekezzen rávenni az erdélyi magyarokat, hogy támogassák az államfőválasztás második fordulójában, Iohannis a Nemzeti Liberális Párt (PNL) központi székházából üzent: számít ránk, magyarokra!

A Maszol beszámolója szerint Klaus Werner Iohannis (csak én vagyok úgy, hogy erről a névről mindig valami híres zeneszerzőre asszociálnék, aki mondjuk olyan címmel ellátott műveket szerez, mint A néma kertész, esetleg A portici néma?) a következőképp fogalmazott:

„Számítok a magyarok szavazatára, őszintén mondom, azt gondolom, hogy a többség nagyon jól megérti, hogy mi ennek a választásoknak a tétje. 2014-ben is rám szavaztak anélkül, hogy ezt a magyar kisebbség vezetői kifejezetten kérték volna.(…) Számítok arra, hogy egy normálist Romániára fognak szavazni”

Hát, kicsi barátom, a helyzet az, hogy mi, magyarok is számítottunk volna a Zelnök úrra, például a katolikus iskola ügyének idején, vagy esetleg, talán, bár egy annyit, ha lehetne, lehetett volna, hogy azt a kinyújtott kezet, amelyik székely zászlót akart volna ajándékozni Őfelsége úrnak ne ütte volna félre, na meg ne lett volna arrogáns is melléje, gondoltuk akkor, de aztán megtanultuk, hogy Werner (megvan, Werner>Wagner – szerintem innen ez a beteg asszociációm) úrnál az arrogancia munkaköri leírás, gyári kiegészítő, nem lekapcsolható.

Aztán akkor is számítottunk volna Klausra, amikor focihuligánok dúlták fel az úzvölgyi temetőt, no, nem azt szerettem volna, hogy németként álljon őrt a hágónál, lejártak azok az idők, oda a német–magyar örök fegyverbarátság, és történelmünket elnézve emiatt annyira nem is sírok, de, ha, és amúgy, meg minden, szóval, ha már román államfőként a törvény őre, akkor igazán odaszólhatott volna Bákóba, hogy fiúk, ezt azért mégse… Szóval, sokszor és komoly ügyekben számítottunk volna a Zelnök úrra, de ezt igazán nem tudjuk a szemére hányni, bár a balkáni epe torkunkban való torlódása miatt érzünk erre némi késztetést. Ugyanis Iohannis nemcsak minket, hanem a sajátjait sem védte meg, meg úgy általában nem csinált semmit, amivel viszont meg tudta őrizni népszerűségét, mindannyiunk örömére, főleg a sajátjára, így most jó esélyekkel újrázhat az államfői fotelben.

Azért azt a fineszeses, már-már Ronaldinói magasságokat jelentő cselt figyeljük meg:

„2014-ben is rám szavaztak anélkül, hogy ezt a magyar kisebbség vezetői kifejezetten kérték volna”

– hát igen, az RMDSZ akkor épp arra akarta rávenni az erdélyi magyarokat, hogy Pontára szavazzanak, s azt hiszem ezt Wagner Werner kőbe kottázta magának, amivel ő lett, legalábbis emlékeim szerint, az első olyan román politikus, amelyik deklaráltan megkerüli az RMDSZ-t a magyar szavazók megszólításakor.

Na, most legyünk okosak, frácí méj!

(Ghonzó, Nethuszár)