Karácsonyi Zsolt: Száz év újrakezdés

Egy erdélyi magyar író őszinte feljegyzése jelenről, múltról, jövőről – Trianonról.

Hol kezdődik Trianon?

Ott kezdődik, ahol valamit elveszítesz. Mint, amikor 1989-ben azt hiszed, hogy szabad vagy, azt hiszed együtt lehet énekelni a nemzeti himnuszokat. De elég néhány hónap és kiderül: nem lehet.

Elkezdődik, amikor nem csupán kisebbségi voltodra ébredsz rá (mint alulírott a bánsági svábok között), de arra is, hogy az állam, melynek lakója vagy, kisebbrendű, másodrendű, nem teljes jogú állampolgárként tekint rád, azt akarja, hogy frusztrált legyél, félj megszólalni – nem arról van szó, hogy magyarul, de románul. Ezért nem engedi a rendszer, hogy jól megtanuld az állam nyelvét, mert így, hiányos nyelvtudással, nehezebben boldogulsz az államon belül, nem találod meg éles helyzetben a megfelelő szavakat. Kényszerpályára kerülhetsz teljesen hétköznapi helyzetekben is.

Elkezdődik, amikor kérdik: ti otthon magyarul beszéltek? Amikor kérdik: magyarul szoktál álmodni is?

*

Ott kezdődik, valahol az általános iskola hatodik osztályában, amikor alulírott, mert tudja, hogy a következő órán a Honfoglalás következik, beviszi a Hún és magyar mondákat.

Jelentkezem, óra vége felé: hoztam egy könyvet, felolvasnék belőle.

1988-at írunk, Komádi Sándor Tanár Úr megadja az engedélyt, felolvasom az egyik magyar mondát. Óra végén elkéri a könyvet, rajta a magyar címerrel. Kérdezi: tudnak-e a szüleim arról, hogy ezt a könyvet behoztam. Válaszolom: én nem szóltam nekik. „Most tedd el és máskor ne hozd be, a szüleidnek pedig mondd el, amit én mondtam neked. Ők elmondják, miért.”

Akkor értem meg, hogy a magyar történelem tiltott dolog. A magyar címer még inkább. A városok neveit akkor írják át kizárólag román nyelvűvé a tankönyvekben. Románia földrajzát és történelmét csak románul lehet tanulni.

Mikor kezdődött Trianon?

Muhi pusztánál? Nem. Mohácsnál? Nem. Még előtte. Számomra, szimbolikus és semmiképp sem történettudományi értelemben: 1484-ben. Dnyeszterfehérvár elestekor.

Elfoglalása előtt néhány évtizeddel a magyar király (V. László, vagy Mátyás királyunk) még katolikus templomot emel a városban Szent László tiszteletére.

Nem csak a Kárpátokon túli magyarság veszti el támaszát a többek között székely íjászok által védett erősség elestével, de elveszítjük a közvetlen kapcsolatot azzal a területtel, ami korábbi szálláshelyünk volt, mármint Etelközzel.

Trianon hasonló következményekkel jár, hasonló következményekkel járhat.

Mikor kezdődött Trianon? Mondhatnánk, hogy Erdélyben, még a XVII. században, a népességarányok változtával, vagy a Bánságban, ahol magyar telepes falvak létrejöttét csak ritkán engedélyezi a bécsi udvar.

Mondhatnánk, hogy Trianon, valójában még el sem kezdődött – mert csak akkor kezdődik el, ha nem csupán a területek, de maga a nemzet is darabjaira hull. Ha nem figyelünk oda történelemre, nyelvre, hagyományra. Ha nem vonjuk le Dnyeszterfehérvár elfoglalásának tanulságait.

A teljes írást elolvashatod a Hajónapló oldalán – KLIKK IDE!

(Nethuszár, forrás: Hajónapló, borítókép: Peter Doig: „100 évvel ezelőtt”)