Ki nyeri meg és miért? Amerikai időközi választások

Amerika ismét választ: hogy elröpült az idő, mondtuk itt a szerkesztőségben, hisz’ alig tegnap volt, hogy Trump és Biden csatáját közvetítettük a Nethuszáron, ma pedig ismét arra készülünk, hogy egy amerikai választás kommentáljunk. A félidős választásoknak nevezett politikai esemény ugyanis, miden kétséget kizáróan, akár világunkat is befolyásolhatja, jól vagy rosszul, ezt mindenki döntse el a maga szája íze szerint, de az tény, hogy ennél izgalmasabb félidős választást aligha tartottak a tengertúlon.

Az amerikai félidős választásokat november nyolcadikán, kedden tartják. Ha a mainstream és kevésbé mainstream médiából felszedett infók alapján nem lenne elég izgalmas számotokra, hogy a MAGA vagy Biden-apó viszi tovább a pálmát, akkor tegyük hozzá azt is, hogy a 2020-as népszámlálás alapján újraalkotott körzetek is idén vizsgáznak először, úgyhogy már most borítékolható, hogy csalással vádolják majd egymást a felek.

168 millió amerikait várnak az urnákhoz, ez rekordmennyiségnek számít, ebből 41 millió már leadta szavazatát, köszönhetően az előzetes szavazás intézményének, amely 47 államban elérhető az egyszeri polgár számára. Ez annyit tesz, hogy, ha sejted, hogy a választás napján nem leszel otthon, akkor már egy héttel korábban elküldheted voksodat, amit majd a szavazás napján számolnak hozzá a többihez. A Trump-Biden párharc után ebből voltak a legnagyobb botrányok, itt és emiatt kiabált csalást Trump, az eset ismétlődése szinte borítékolható. Ugyanakkor 8,3 millió első szavazó is befigyelhet, ennyien töltötték be ugyanis a 18. életévüket a 2020-as elnökválasztás óta, ez nem kevés, és akár el is döntheti a választást, de ne szaladjunk ennyire előre.

Az amerikai időközi választás

A Képviselőház (KH) képviselői (jó kis alliteráció, ugye?) kétévente egyszer mérettik meg magukat, úgyhogy ez a pozíció arrafelé nem nagy kunszt, két év még gombócból is kevés, a román parlamentben ülnek olyanok, akik szerintem már ott születettek, de az analógiákat most engedjük el, mert éjjel írom e cikket, és nagyon fájna az olvasónak, ha ilyenkor elengedném a fantáziám.

Ilyenformán a Képviselőház mind a 435 helye versenyben van, mellé jön a Szentáus 35 helyéért folyó küzdelem – itt 34 helyről beszélünk, plusz egy, James Inhofe szenátor helyéről, ami majd 2023 januárjától válik üressé.

Minden amerikai állam két szenátort küldhet a Kongresszusba, egy szenátori mandátum hat évig érvényes. A Képviselőház tagjai két évig szolgálnak, és kisebb körzetek, tehát nem államokat képviselnek. Egy állam lakosságához képest arányos képviselői helyet kap, de minden államnak joga van legalább egy képviselői helyre. Például: Kalifornia, a legnépesebb állam 52 képviselőt delegál a Kongresszusba, míg Wyoming, a legkisebb állam, nagyjából 575.000 lakossal csak egyet, viszont mindkét államnak két-két szenátori hely jár.

Jelenleg a demokratáké a kongresszusi többség, azaz úgy a felső-, mint az alsóházban többségük van, bár ez a többség elég törékeny. A Szenátusban a demokratáknak 48 helyük van, és plusz két független szenátor, akik mellettük szavaznak (Angus King és Bernie Sanders). A republikánusoknak szintén 50 szenátori helyük van, ilyenformán az alelnök, Kamala Harris szavazta biztosítja a többséget a demokraták számára.

A Képviselőházban sem tisztább sokkal a helyzet: a demokratáknak 220 mandátumuk van, míg a republikánusoknak 212.

Történelmi szempontból nincs abban semmi kirívó, ha a demokrata holnap elvesztik többségüket, ez nagyjából minden félidős választáson így történik Amerikában. A második világháború vége óta átlagban 29 helyet vesztett az a párt, amelyik az elnököt adta, 2018-ban Trump megnyerte az elnökválasztást, a félidős voks idején viszont a republikánusok 40 helyet veszettek, ezzel odalett a többségük is, akárcsak Obama idején, amikor a demokraták 63 helyet vesztettek, el, és persze a többséget, de Clinton sem lehetett túl boldog, amikor 1994-ben 54 helyet bukott el a Demokrata Párt, és persze, mondanom sem kell, a többséget. Van kivétel is, nem túl örömteli, a 9/11 után erőben levő Bush republikánusai nyolc helyet szereztek a félidei választásokon.

Béketárgyalásokra kéri Kijevet az USA?

A „Toss-up” körzetek

A Képviselőház 345 helyének többségét azért már be lehet lőni, nem szoktak túl nagy változások történni, de van nagyjából 30 olyan körzet, amelyet „Toss-up” névvel illetnek, azt jelenti, hogy bármelyik fél megnyerheti. Ilyen körzetek általában a nagyvárosok környékén lévő külvárosok, olyan államokban, mint Pennsylvania, Kalifornia, Ohio és Észak-Karolina.

A Szenátus kicsit cifrább, a 35 versenyre kiírt helyről hat olyan van, ahol bármelyik irányba eldőlhet az eredmény – ezeket szoktátok csataér-államoknak olvasni, ez utóbbi kifejezés inkább az elnökválasztásokon bír értelemmel, de maradjunk mi is ennél, nem másért, mert az amerikai megnevezés, a swing talán fura képzettársításokra adhat okot egy-egy olvasónk számára. Élesebb versenyt várnak az elemzők Nevada, Arizona, Georgia (nem Grúzia, ne keverd össze!), Pennsylvania, Ohio és New Hampshire államokban.

A választások másik tétje:

A választásoknak van más tétje is: 36 államban kormányzót is választanak és nem, Schwarzenegger nem indul, ne is reménykedjetek, emellé még körzeti ügyészeket, törzsfőnököket is voksolnak maguknak az arra illetékes személyek, úgyhogy ember legyen a talpán aki a szerdai Monitorul Oficial-t majd végig bírja böngészni. A kormányzóválasztások szintén érdekes téttel bírnak, a különböző államokban összesen 129 törvényjavaslat vár megvitatásra és megszavazásra, köztük az országot kettéosztó abortusztörvény.

A szavazók:

És akkor itt van még az a réteg, amelyik szintén befolyásolni tudja a szavazás végeredményét, és amelyik számunkra is ismerős – a diaszpóra. Nem, itt nem a spanyolban epret szedőkre gondolok. Az amerikai diaszpóra lélekszámát 4,5 és 9 millió közöttire becsülik, bizonyítéka annak, hogy az amerikai statisztikai hivatal sem mindenható, 2020-ban pedig egynémely államban a külföldről érkező voksok döntötték el az eredményt.

Megy a találgatás arról is, hogy miként fognak voksolni a latinók. A nácinak milliószor lefestett Trump elnöksége idején ugyanis már történt némi elmozdulás, meglepetésszerűen republikánusokra voksoltak a latinók, és a trend nem úgy tűnik, hogy megállt volna: ugyanis nekik valamiért jobban tetszik a konzervatív politika, már ami az abortuszt és a bevándorlást illeti. Igen, az utóbbi fejezet kapcsán is vannak csikók és csikák, akik jobban örülnének annak, ha nem jönne több tesó a pesóföldről, vagy valami ilyesmi. Az infláció és a gazdasági helyzet miatt az afroamerikaik körében is hasonló tendencia figyelhető meg, bár nem olyan erőteljesen, mint a latinók esetében, bár ez utóbbi aligha meglepő.

A Black Lives Matter és az ehhez kapcsolódó radikális baloldal megtette azt a szívességet a republikánusoknak, amit utóbbiak most a MAGA révén kívánnak viszonozni. A történet nem túl bonyolult, adott a két nagy párt, mindkettőnek megvan a maga jobb- és balszéle, ezek a radikális, forrófejű, fundamentalista bigottak pedig nagy szolgálatot tesznek a pártnak, amikor kampány van, főként akkor, amikor a párt ellenzékben van, ugyanakkor velük kormányozni sosem lehet. A politikai kompromisszumra alapuló művészetét nemcsak nem értik, hanem egyenesen megvetik, így elsőként saját kedven pártjukban csalódnak. A demokraták ezt most kényszerülnek átélni, Biden győzelme után csalódottan kellett tudomásul vegyék, hogy a Fehér Ház nem fogja az Antarktiszra deportálni a fehér középosztályt, Trump és republikánusai pedig nemsokára ugyanezzel a helyzettel szemebsülnek majd, hiszen nagy esélyük van megnyerni a Kongresszus mindkét házát, de köztük a MAGA-mozgalom olyan jelöltjeivel, akik bőszen tagadják a klímaváltozást, de az ufóhívő sem ritka közöttük. Hiába, Amerikában minden IS megtalálható, még Sosoacájuk is van, kicsit gyengébb kiadásban, de na, a tengerentúlon sem lehet miden tökéletes.

Forgatókönyvek:

Azzal szinte senki sem számol, hogy a demokraták megőrzik mégoly törékeny többségüket is, és ez sokat elmond a helyzetről odaát. Szóval a nagy favoritok most a republikánusok, a demokratáknak megmarad az az optimista reményük, hogy talán a Szenátusban megőrzik többségüket, a nyári abortusztörvénnyel kapcsolatos döntés nyomán született társadalmi felháborodásban is bízhatnak, de ez azért illékony segítségnek is nevezhető.

Szenátus: demokrata, Képviselőház: republikánus

A demokraták megőrzik többségüket a felsőházban, de elveszítik az alsóházat. A Szenátusban a demokratáknak 12 helyet kell megvédeniük, míg a republikánusoknak 21-et, ez eléggé eldönti a versenyt, de nem hiszem, hogy bármelyik szereplő azzal dőlne hátra, hogy itt kérem, le van futva minden. Így aztán lehetnek meglepetések, de a legtöbb elemző arra számít, hogy a Szenátusban megmarad a demokrata többség, ha mégoly törékeny formában is. Ebben az esetben viszont a hatalom megoszlik a két párt között, így aztán nagy valószínűség szerint semmilyen nagyobb törvénymódosítás, újabb javaslat nem megy át a Kongresszuson, az amerikai törvényhozás befagy a 2024-es elnökválasztásokig, a két nagy párt pedig arra használja majd valamelyik házban meglévő hatalmát, hogy a másikat aláássa, szabotálja stb.

Amennyiben a Szenátusban megmarad a demokraták többsége, akkor folytatni fogják a Biden által javasolt bírák kinevezését, főként a szövetségi bíróságok élére. Ezen pozíciók elfoglalása hatalmas téttel bír, ahogy azt láttuk nemrég a Trump ellen indított vizsgálatok, házkutatások esetében. A demokrata többségű Szenátus azt is meg tudja akadályozni, hogy Bident elmozdítsák helyükről a republikánusok, ezt ugyanis Trumpék már beígérték – ha nem másért, de a Trump ellen indított impeachment eljárásokért visszaütnének a republikánusok, és, ha megszerzik a többséget a Szenátusban, akkor nagy valószínűség szerint ezt meg is teszik majd.

Totális republikánus többség a Kongresszusban

Ugyancsak valószínű forgatókönyvnek tűnik, hogy a republikánusok megszerzik a többséget úgy az alsó-, mint a felsőházban. Ez nem tűnik lehetetlen küldetésnek, hiszen a Képviselőházban öt, míg a Szenátusban egy helyre van szükségük a többség elnyeréséhez. Ebben az esetben valószínűleg mindent IS bevetnek majd, hogy Biden elnök politikáját blokkolják, adott esetben teljesen ellehetetlenítsék azok megvalósítását – a magyar közvélemény egy részének várakozásával szemben, ennek nem Ukrajna látja majd kárát, ebben a kérdésben egyes republikánusok masszívabbak, mint maga Biden, hanem olyan témák, mint például a klímaváltozás.

Az is biztos, hogy Biden elnököt vád alá helyezik – ahhoz, hogy hivatalából elmozdítsák 67 szenátusi voksra lenne szükségük, ez biztos nem lesz meg, de a vádemelés erősen megalázó lenne az idős elnökre. Viszont ez a forgatókönyv azért óvatosságra is inti a republikánusokat, Biden ugyanis több alkalommal nyilatkozott úgy, hogy jó kapcsolatokat ápol a Republikánus Párttal és annak prominens képviselőivel, egy ilyen lépéssel a MAGA azt kockáztatná, hogy a két nagy párt közötti kommunikáció, egyeztetés végleg befagy. Ez pedig a Trump-táborra is visszaüthet.

Az időközi választások és az ukrajnai háború

Amint írtam, többen azzal számolnak, hogy republikánus győzelem esetén Amerika felhagy majd Ukrajna támogatásával. Az összes lehetséges jövőbeni republikánus lépés közül ennek van a legkisebb esélye. Nem teljesen esélytelen, hogy ez megtörténik, de nem is erősen valószínű. Ukrajna felfegyverzését maga Trump elnök javaslatára kezdte el Amerika, ha valaki, akkor Trump és a MAGA-mozgalom az, amelyik nem akarja tétlenül nézni, ahogy az USA vezető szerepe a világban illúzióvá válik.

Összességében: nemcsak valószínűtlen, hogy visszavennének az ukránoknak nyújtott támogatásból, hanem azon sem lepődnék meg, ha az erőteljesebbé válna, akár annak a kockázatával is, hogy a NATO vagy az USA háborúba keveredik Oroszországgal. Szokták mondani, ha Trump lenne az elnök, akkor nem lett volna háború. Azt már sosem tudjuk meg, hogy ez így lett volna, vagy sem, de azt tudni kell, hogy Trump nem a feltétel nélküli békevágya miatt előzhette volna meg a jelenlegi háborút, hanem ellenkezőleg: az USA erejét maximálisan kihasználva döngölte volna földbe ellenségeit. Trump idején azért nem mertek a ruszkik izmozni, mert tőle még a Kremlben is féltek.

Sokan emlékeznek még Trump elnök reakciójára, amikor Észak-Korea bilifrizurájú elnöke atomcsapással fenyegette meg Washingtont. Trump elnök erre a Twitteren válaszolt, és csak annyit: nekem is van piros gombom, de az enyém nagyobb. És működik is. A világ akkor hajlamos volt ezt az egészet viccként kezelni, és mindenki azt hitte, hogy Phenjannak szól a replika, ám valójában ezzel a posztjával Trump mindenkinek üzent, aki nukleáris fegyverek bevetésén gondolkozott: Amerika nem fog habozni, ha válaszolnia kell.

Az már kevésbé ismert történet, amit Trump egykori tolmácsa mesélt el el egy interjúban. Történt a világ vezetőinek egyik csúcstalálkozóján, hogy a tárgyalások utáni kötelező protokollpartin Putyin orosz elnök Trump mellé keveredett, majd beszédbe elegyedtek, csakhogy ez eléggé rövid kommunikációra sikeredett. Putyin feszedezni kezdett, és azt mondta Trumpnak, hogy Oroszországnak vannak ám nukleáris fegyverei. Mire Trump: na és? Nekünk is vannak! Majd egyszerűen arrébb sétált, faképnél hagyva az orosz elnököt, aki ebből megértette, hogy az Óceán túlpartján nem félnek tőle.

Nem vénnek való vidék

Ami az idei választásokon eldől, az nagyban befolyásolja majd Amerika jövőjét. A demokraták hatalomra kerültek ugyan, de kormányozni mindig nehezebb, mint ellenzékből feszedezni, a Demokrata Párt balszéle, amelyik annyi vihart tudott kavarni az Államok belpolitikájában pedig némi csalódással vette tudomásul, hogy Biden nem vezeti be a kommunizmust és nem lesznek nyilvános akasztások. Ahogy az lenni szokott, amikor kormányra kerülsz, akkor elveszted pártod szélsőségeseit, egyszerűen azért, mert fundamentalistákkal, bigottakkal nem lehet államot igazgatni.

Ahogy a helyzet kinéz, most a republikánusok játsszák el majd a politológia ezen közhelyszámba menő évezredes drámáját. A klímaváltozást nyíltan tagadó, ufóhívőket és egyéb kétes elmeállapotú elemeket maga köré gyűjtő MAGA azzal fog szembesülni – republikánus győzelem esetén – hogy ezen közeg igényei nem kielégíthetőek, és ezen közeg igényeinek sosincs vége. Amennyiben a 2024-es elnökválasztást komolyan gondolják, akkor be kell mutatniuk, hogy tudnak kormányozni, ehhez viszont meg kell szabadulniuk a debilektől – ördögi kör, ami magával hozzá a Republikánus Párt erodálását.

Ehhez még hozzájön az is, hogy a Grand Old Party sok mindenben neme egységes, a Trump-támogatók külön frakciót képeznek. Erőset, számosat, de kissé különállóak is – így egyes szenátori és képviselői körzetek ma esti, holnapi eredményei arra is választ adnak majd, hogy Trumpnak mekkora a támogatottsága a Republikánus Párton belül. Nem véletlen, hogy a narancssárga hajú elnök nem egyértelműsítette, hogy indul-e 2024-ben vagy sem. Talán ő az amerikai belpolitika azon szereplője, aki számára most a legnagyobb a tét, a másik pedig Biden lenne, és ezzel a kígyó a farkába is harapott, ugyanis az öreg demokrata elnöknek sem mindegy, hogy milyen remény születik.

Amennyiben pártja a vártnál is nagyobb arányú vereséget szenved, akkor a demokraták előtt nem marad más út, mint az, amit már az elnökválasztás idején is pedzegettek egyesek: Biden megy, jön Kamala Harris.

Közeledünk a békéhez? Herszon visszafoglalása után tárgyalások jönnének

A demokraták veresége ugyanis azt is magával hozná, hogy csökken a kormányzás miatt rájuk nehezedő felelősség, az ilyen időszak pediog alkalmas a sorok rendezésére. Nem véletlenül jelent meg pont a napokban – az időzítés, ugye, választások előtt! – és pont a The Hill lapban, ami a Demokrata Párt bázisújságja, egy fejtegetés arról, hogy Biden elnököt egészségi okokra hivatkozva visszahívják, és Kamala Harris venné át a helyét, aki majd jelöltként állna rajthoz 2024-ben.

Úgyhogy, izgatottan várjuk az amerikai időközi választások végeredményét, ezt nem fogjuk azonnal megtudni, a szavazás körülményei miatt erre napokat, a hivatalos végeredményre pedig akár heteket is várni kell majd, de ma estére, holnap reggelre már talán tisztább képet kapunk a világ vezető hatalmának jövőjéről.

Maradjatok a Nethuszár közelében, kövessetek minket Facebookon, Twitteren!

Felhasznált irodalom:

A non-American’s guide to the 2022 US midterms – CNN

US votes in midterm elections to decide who controls Congres – BBC

What are the US midterm elections and who’s running? – The Guardian

Republicans and Democrats make last arguments as midterms loom – The Guardian

Election Day Dawns, Shadowed by Threats to Democracy – The New York Times

Everything you need to know to vote in the 2022 midterm elections – Axios

Is a 25th Amendment removal in Joe Biden’s future? – The Hill

(Nethuszár)