Lassan, de biztosan Atlantisz felébred!

A bénultság, a zsibbadtság, ami az első orosz tankok megindulása után elkapott minket lassan elmúlik – Európa és a Nyugat ébredezni kezd. Nem visszaütés ez, a szankciók sem azok az igaziak, de első körben annyi már megállapítható: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin pont azokkal cseszett ki, akiknek a nevében szeretett volna fellépni: az orosz néppel!

Az invázió első és talán leginkább szembeszökő eredménye az lett, amit mi is jósoltunk blogunkon, igaz, mi azt hittük, hogy majd a háború után válik be. Addig sem kellett várni, az orosz mára olyan pária, mint a német volt a második világháború után.

Kép- és videógalériában mutattuk be, ahogy gyakorlatilag az egész bolygó elítéli az orosz inváziót, még a tálibok is kiadtak egy közleményt, hogy a felek igyekezzenek békésen megoldani a konfliktusokat. Mondom még egyszer: a tálibok!

Az Unió és Amerika bejelentette

a szankciós-csomagokat, amelyek első látásra ugyan nem tűnnek túl acélosnak, maga Erdogan, török elnök is keményebb fellépést igényelt, ahogy Zelenszkij ukrán államfő is. A helyzet viszont az, hogy ezek a szankciók már most ott ütnek, ahol az a legjobban fájhat Putyinnak: a körülötte levő, őt hatalomban tartó oligarcha rétegen. Az invázió első napján 32 milliárd dollár veszteséget könyvelhettek el ezek a személyek, a második nap pedig újabb 34 milliárdos mínusz miatt fájhatott a feje a könyvelőnek. A nagyobb orosz bankokat elvágták a pénzpiacoktól, többen már be is jelentették: orosz ügyfeleik számítsanak arra, hogy késni fognak az osztalékok.

Dacára annak, hogy a Kreml betiltotta a háborúellenes tüntetések szervezését és megtartását, tízezrek vonultak utcára szerte Oroszországban, úgy az invázió első estéjén, mind a tegnap este is, hogy tiltakozzanak a háború ellen. Orvosok nyílt levélben kérik Putyin az háború megállítására, népszerű művészek, pop- és rockénekesek szólalnak fel a háború ellen, mondanak le színházigazgatói pozíciójukról. Ha ez nem lenne elég, a Kreml szóvivőjének, Dmitirij Pjeszkovnak lánya, Lisa Pjeszkova az Instagramon posztol egy háborúellenes üzenetet – a Kreml reakciója a legrosszabb, ami csak lehetett, a kapkodó hatalom kínját mutatta: pár óra múlva, minden különösebb magyarázat nélkül eltűnt a poszt. Igen, ez a Kreml szólásszabadsága, amit a magyar közönség egy része is hangosan éltet, amikor a megszállóknak drukkol.

[VIDEÓ] Kijev lakónegyede az éjszakai légicsapások után

Másfelől elszaporodtak az álhírek,

az olyanok, amelyek már Magyarországot is bajba sodorhatják. Az ott élő kárpátaljai magyarság miatt fokozottan kitett veszélyben kell lavíroznia a magyar politikának, amit eddig sikeresen művel. Felröppent egy álhír, amit egyébként orosz híroldalak tettek közzé, miszerint a kárpátaljai magyarság arra készül, hogy népszavazáson mondja ki elszakadását, és várják Orbán Viktort a magyar hadsereggel. Kovács Zoltán magyar kormányszóvívő, akárcsak az ukrán hatságok villámgyorsan cáfolták ezt a hírt, ellenben Donald Tusk alaptalan vádja, miszerint Magyarország miatt nem tudták lekapcsolni Oroszországot a SWIFT rendszerről kicsit áttörte a média falait, bár sokra ez az álhír sem vitte. Maga Szijjártó cáfolta mindezt, elmondva, hogy nem volt vita erről az ominózus ülésen, mi több, bejelentette: Magyarország befagyasztotta Vlagyimir Putyin és Szergej Lavrov Magyarországon levő számláit, csatlakozva ezzel az Unió és Amerika által meghirdetett szankciókhoz.

Amerika egyébként megtiltotta Vlagyimir Putyinnak, hogy beutazzon az országba – nem biztos, hogy Vologya Los Angelesbe tervezte a téli vakaróját, így ez nem egy erős intézkedés, de annál szimbolikusabb.

A politika által meghirdetett ellenélláson túl, az egyszerű nép mozdult meg: Romániában civilek ezrei szervezkednek, hogy a határt átlépő menekülteknek segítsenek. Megható képsorokat láthatunk a román tévékben, ahogy Magyarország is példaértékűen kezeli a hozzájuk érkező menekülteket, Záhony humanitárius központ lett. Egy kanadai üzletlánc tulajdonosa bejelentette, hogy polcairól leveszi a vodkát, ezzel két legyet is üt egy csapásra: orosz üzletemberek szívat meg és tesz a kanadai polgárok egészségéért. Az UEFA bejelentette, hogy a Szentpétervárra tervezett döntőt átteszik Párizsba, a Abramovics, a Chelsea tulajdonosának lánya pedig élesen kikelt Putyin és háborúja ellen. A foci a társadalom tükre, mondogatja Dávid barátom, és milyen igaza van. A Dinamó Moszkva első nyugat-európai meccsén nem lennék orosz játékos, sem orosz szurkoló. Borítékolható, hogy lelátóméretű ukrán zászlók előtt kell focizniuk, miközben hatvanezer őrült torok kilencven percen keresztül énekli nekik az ukrán himnuszt!

És az a gyanúm, hogy ez csak a kezdet:

mindenki előtt világossá vált, hogy Moszkva a Gazpromot zsarolásra használja. Okés, az európai és a nyugati politikában általában annyi belefér, hogy valaki politikai vagy gazdasági eredményekért cserében kicsit, vagy több mint kicsit zsarolgatja partnereit azzal, amiben neki épp monopóliuma van. Nem szép dolog, de belefér, pontosabban, megtanultunk élni vele. Az azonban nem fér bele, hogy szuverén államok katonai megtámadását ezzel igazoljuk!

Lavrov cinikus kijelentése, miszerint az európaiak majd fizetnek 2.000 eurót is a gáz köbméteréért világossá tette mindenki előtt: ha most engedünk a zsarolásnak, akkor annak sosem lesz vége, és előbb-utóbb orosz tankokkal kell szembenéznünk saját hazánkban is.

És egyre inkább úgy tűnik, hogy a vén kontinens, Amerikával együtt elkezdi azt az óvatos, lépésről-lépésre haladó játékot, amiben mi igazán jók vagyunk – ezzel győzött a második világháborúban, ezzel győzött a hidegháborúban. Nehéz, mert az, hogy Nyugat sok államot jelent, egyezkedéseket, egységes álláspontok kialakítását, tárgyalásokat, kompromisszumot.

Lassú folyamat, de biztos haladás – szemben a putyini hadsereggel, amelyik gyors haladásra számított Ukrajnában, elvileg mára, holnapra kellett volna elessen teljes Ukrajna, ennek ellenére nem igazán úgy alakulnak dolgok, ahogy azt a Kremlben tervezték. Közel félezer orosz katona hullazsákokban várja, hogy hazaszállítsák, a támadás lendülete Kijevnél megakadt, elhúzódó gerillaharcra lehet számítani, miközben az ukránok mögött ott van a Majdan, ahonnan inspirálódnak, ami a győzelmi reményt és a kitartást illeti.

Ukrajna ma vívja a maga ’56-ját:

egymaga egy birodalom ellen! Kicsit a Nyugat által is magára hagyva, óriási túlerővel szemben próbálja megőrizni azt, ami a mi szemünkkel nem is túl régi kincsük: szuverenitásukat, államiságukat, önálló, szabad akaratukat, a saját döntéshez való jogukat. Fiatal állam Ukrajna, megannyi identitásproblémával, megannyi hiányossággal, ami a bel- és külpolitikai intézkedések csínját-bínját jelenti.

Mi sem rajongtunk értük, a nyelvtörvényükkel a magyarok idegeit is alaposan próbára tették, ráadásul a NATO-csatlakozásuk előkészüléséhez szükséges szerződésben foglaltakat sem tartották be, amikor a nyelvtörvényt nem vonták vissza.

Igen, voltak problémáink a fiatal, és vérben erősödő ukrán állammal, de ezeket a problémákat mi is, és ők is CSAK békés keretek között tudjuk és akarjuk megoldani!

Meg is fogjuk – mert a jószomszédságon alapuló együttélésre is van példa a két nép történelmében, van, ahonnan merítsünk!

Ukrajna szemén a világ,

de ne feledjük: azért vetjük aggódó tekintetünk Kijevre, mert ha ők elesnek, mi leszünk a következők!

Minden kétely nélkül állíthatjuk: ha az orosz hadseregnek sikerült volna a villámháború (még mindig kihozhatják egy ehhez közelire a meccset!), akkor a balti államok kezdhetnek izgulni.

Ha sikerül a villámháború és az orosz katonai fölény híressé válik, akkor nagyon-nagyon komolyan kell majd venni Moszkvát, amikor azt üzeni Finnországnak és Svédországnak, hogy meg se forduljon fejükben a NATO-csatlakozás, különben lerohanják őket. Utóbbi nagyon jól tükrözi, hogy mivel is állunk szemben: sem a finnek, sem a svédek nem akarnak a NATO-hoz csatlakozni, erre amúgy bőven lett volna idejük, de alig hiszem, hogy Putyint érdeklik a tények – álhírek zömével „bizonyította” volna, hogy Helsinki közepén olyan tömegsírok vannak, amibe tegnap lőttek bele tízezer oroszt, és indulnak is a rakéták…

A tömegsírokról szólva:

bizonyos körökben szintén népszerűségnek örvendenek azok a posztok, amelyben az orosz bizonygatják, hogy ukránok által lelőtt honfitársaik tömegsírjára bukkantak Donbaszban. Kérem szépen, kedves töriórákról megszökő generáció: Katynban a lengyel tisztikar magára húzta a földet?

Az orosz katonai politikának van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, számunkra perverznek tűnő vonzódása a tömegsírok létrehozásához, amelyeket aztán majd másokra ken, nem kevés sikerrel, elvégre Kelet-Európa 1945-től egészen 1990-ig úgy tudta, hogy Katynban a németek gyilkoltak. Generációk nőttek fel így, és most egyesek minden különösebb szégyenérzet nélkül osztják tovább az orosz állami propagandát, amelynek nagyjából 101 százaléka álhír!

Zárásképp annyit tennék hozzá:

figyeljetek, mert megmérettetünk!

Nem azt mondom, hogy tilos az oroszszimpátia, ez távol áll tőlem, nem azt mondom, hogy nem lehet a fentiektől eltérő, akár azzal ellentétes véleményt megfogalmazni, ez még távolabb áll tőlem, de azt erősen mondom, mi több, ordítom, hogy nem kéne tele szemetelni a digitális világot olyan kommentekkel, amelyben ukránok halálán, az ukrán államfő várható halálán élcelődünk, annak drukkolunk stb.

Ne most vegyetek magatoknak jegyet a pokolba!

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár