Legyen a lengyel példa ragadós!

Kedves muszkaszopó eurókrata vezetők és táskahordozók Keleten, de főként Nyugaton: ideje lenne váltanunk pár szót. Olvasom, hogy kötelezettségszegési eljárást indítottatok Lengyelország ellen, amiért az vizsgálóbizottságot állít fel az orosz befolyás kivizsgálására, nem hanyagolva el a tettesek laza és inkább előkelő, mint szigorú megbüntetését sem. És akkor TI felhúztátok az orrotokat, ismét beindult a libsihiszti, megint véditek a demokráciát, és aggódtok a lengyel jogállamiság miatt – a kontraprodukció operája, de ennyi elbaszás után kezdem azt hinni, hogy szándékosan nyomtok vissza bennünket ’89-be!

Igen, okotok AKÁR még lehet is, jogotok is, de azért az oroszok által indított teljes körű katonai agresszió árnyékéban nem ártana elgondolkodni néhány aprócska, eddig lazán kezelt, mi több, jobbára csak a keleti szélsőjobb által felvetett izgalmas tényen, már csak azért is, hogy elkerüljétek a hipokridiotizmus látszatát, amit ugye nem fogtok, de ez nem is zavar titeket.

Miért is tudott Európa ennyire Ruszijá-függővé válni?

Tán csak nem azért, kedves német irányítású EU, mert Merkel mama ott folytatta Schröder bácsi aknaépítő munkásságát, ahol az abbahagyta, és lazán smúzolt Putyinnal, annak a német iparnak a legnagyobb örömére, amely aztán a német finánctőkét is felpörgette, de annyira, hogy mellényzsebből lehetett Görögországot kisegíteni annak legnagyobb válságában, cserében pedig vastag profitot elkönyvelni.

Ikken, a segítség után, a segítségért cserébe, és akkor a német tőke arcpirító profitéhségének csak egy apróbb, és nem is kelet-európai jelenségét tettem volna közkinccsé, ha nem tudta volna már meg ezt a fél világ magától Merkel mamától, aki ezt nem volt rest bejelenteni, mint valamiféle új érát, ahol a német tőke diktálja a gazdasági jogszabályokat. Mikor indul kötelezettségszegési eljárás Németország ellen – kérdi egy barátom.

A baj az, kedves Brüsszelem,

hogy a háború árnyéka már csak olyan, hogy megvilágosító erővel bír: így aztán nagyon hamar lehullt a lepel a Putyinnal lefetyelő Merkel és Macron által indított rendkívül káros politikáról, a sorozatot minszki egyezmények néven adták a főbb híradók, utolsó részét pedig most is nézhetjük, főszerepben a menekülő ukránokkal és az orosz rablósereg által elrabolt ukrán gyerekekkel stb.

Igen, abban, hogy Ruszijá háborút tudott és akart indítani vastagon benne van az elmúlt harminc év európai elitje, amely egyrészt totálisan befeküdt Berlinnek, másrészt a profitéhsége miatt becsukta keleti szemét, elnézte Ruszijának Litvinyenkót, a Krím-félszigetet stb. A spektákulum részét ismerem, nem kell elővenni: volt némi porhintés, milyen jól beszóltunk a Kremlnek, ahol ezen röhögtek egy jót és vidáman folytatták Európa leigázását, előretolt hadoszlopuk neve Gazprom, danké schön!

A jéghegy csúcsának sem beillő

ennyi előzmény után térjek rá tárgyra: miért is nem akarjátok ti, hogy Lengyelország megvizsgálja az elmúlt évek orosz befolyását? Főként a lengyel politikára gyakorolt orosz befolyását?

Nem kell kapkodni a válasszal, hiszen nagyon jól tudjuk már mi is, itt keleten, bár mokányok vagyunk, de fejlődünk, így már mi is értjük: az ordibál a leghangosabban, aki a legbűnösebb. Azért aggódik az orosz befolyás vizsgálata miatt Brüsszel, mert fél, hogy a példa ragadós lesz.

Németország, az Unió motorja ugye, eléggé bajba kerülhetne mind a saját, mind a világ közvéleménye előtt, ha nemcsak kiderülne, amit már tudunk, hanem bizonyítást is nyerne, hogy az AfD és a Die Linke szélsőjobb és szélsőbalon kívül az oroszok nem voltak restek megfinanszírozni a progresszívak által imádott Zöldeket sem, ha az atomellenességről volt szó, de visszamehetünk a kilencvenes évek egész elejére is, amikor a Szovjetunió összeomlását előre látó KGB-sek elkezdték a kelet-európai kommunista pártoknak szánt pénzeket nyugati befektetésekre váltani, bővebb információk a Mitrohin-archívumokban, vagy a Belton által jegyzett Putyin embereiben és a nyugati világ Forbes-listáiban.

És akkor hol vagyunk még Schrödertől?

Bár egy orosz befolyást vizsgáló német parlamenti vizsgálat nem meglepő módon záródna azzal, hogy volt bizony egy olyan német kancellár, aki hivatali idején árulta el Németországot és vele együtt Európát, mindezt a kelet-európaiak, és főleg a lengyelek meg az ukránok feje felett, a projekt fedőneve Északi Áramlat, a biznisz lepacsizása után – egyes hírek szerint – Molotov koktéllal koccintottak egy Ribbentrop emléktábla alatt a kedves vezetők.

Nem tartom valószínűleg, hogy egy orosz befolyást vizsgáló francia bizottság munkája után Párizs pont fix úgy nézne ki, mint ma, de az utóbbi harminc év progresszív politikai celebjeinek is lenne amit magyarázkodniuk, olvasgassuk addig is Thierry Wolton könyveit!

Esetleg a szerbekkel lepacsizó és a srebrenciai mészárlását így lehetővé tévő francia tábornok e-mail címét nem tudja valaki? Akadna egy bosnyák barátom, akit érdekelne néhány válasz, de a Francia Kommunista párt vagyonvizsgálata is érdekes dolgokat mutatna ki, nem beszélve a francia Riviérán megnövekedett egyre nagyobb számban felbukkanó orosz ingatlantulajdonosok és a Kreml pénzmosóirodáinak profitja közötti összefüggésekről.

Utóbbiról amerikai elnökök is tudnának mesélni,

a KGB-vagyon profitábilássá való tételében akadtak ingatlanmágnások, akik hajlandóak voltak segíteni a ruszki ellenfélnek, reméljük Donald Trump sem felejti el megemlíteni életrajzában ezt a fölöttébb dicsőséges momentumot.

Jut eszembe: az antiszemitizmustól naponta rettegő, azt elítélő brüsszeli elit, amelyik most az orosz befolyást vizsgáló lengyel bizottságot akarja kigittelni, hogyan viszonyul az általa is terrorlistázott Hamászhoz? Hány és hány palesztin ügyben hallgatták meg és pacsiztak le Mahmúd Abbasszal, a KGB által még egyetemista éveiben beszervezett ügynökkel? Aki mostanság, felülve az orosz-iráni barátság vonatára épp persze fegyverekkel tölti fel a gázai raktárakat a végső nagy összecsapás reményében.

Ha már így, akkor kérdezném:

milyen alapon van morális bátorsága annak a Brüsszelnek megakadályozni az orosz befolyást vizsgáló lengyel bizottság munkáját, amelyik az elmúlt harminc évben sorozatban parkolta le jogállamisági és demokráciaféltő páncélosait a kelet-európai diktatúrák örökösei mellett. Az ’56-ban tömegbe lövető karhatalmista Horn Gyula simán belefért a demokrataimidzsbe, nem kéne most azon csodálkozni, hogy a nyugat iránti bizodalom a béka segge alatt van Magyarországon, nem mintha ez utóbbi igazolná a sok muszkafaszopót, hogy megelőzzem ezzel az idióta kommentelőket is.

De miért is ragadok le Magyarországnál?

Hiszen Romániában élek, nem?

Mégis, kérdem szintén egy barátom számára, miként van az, hogy az eredeti demokráciát bányászjárásokkal és magyarellenes pogromokkal építő kommunista kutya Iliescu-rezsim egy csapásra demokratikus szalonnává változott, amikor a megfelelő embernek privatizálta a galaci acélgyárat, Tony Blair köszönőlevelét azóta is őrzi a népi emlékezet – és Tony Blair hogy van mostanság? Elvégre mégiscsak a britek történelmi alakja ő, akinek kormányzása alatt zajlott a brit történelem legnagyobb tömegtüntetése (kétmillió fő) az iraki háború ellen. És mégis elment irakiháborúzni, a republikánus Dzsordzzsal, akiről elég annyit megjegyeznünk, hogy mélyen belenézett Putyin szemébe, és erről az élményéről egy alig leplezett homoerotikus interjúban is beszámolt, most pedig nézünk, hogy mit keresnek a ruszkik Herszonban.

Nem nézzük.

Mi már értjük azt, amit Nyugaton nem.

Azt, hogy a nyugati kétarcúság, a profithajhászás miatt előbb relevánssá, majd ellenféllé, később pedig senki által sem keresett eltűntté vált antikommunista morál bosszúja zajlik most, ebben az embertelen háború képében amiben a brüsszeli elit a nyugati kancelláriákkal együtt, külön kiemelve Berlin szerepét, a felelősség oroszlánrészét jelentik.

Szóval, legyen csak ragadós a lengyel példa!

Forza Poland!
Slava Ukraini!

Felcser V. Örs