Lemondott Marcel Ciolacu

A választáson való rossz szereplésre hivatkozva Marcel Ciolacu bejelentette, hogy lemond a PSD elnökségéről, egyúttal közölte, hogy a jövőben sem vállal semmiféle szerepet a párt vezetésében. Kormányfői mandátumát még kitölti, mármint azt a pár hetet, amíg új kormány alakulhat.

Tragikus hőse ő ennek az eszement választási fordulónak. Nem volt egy rossz kormányfő, sőt, romániai mércével mérve sikeresnek is mondható. Bár rendbe tette a Dragnea után megzuhant PSD-t, visszaállította a pártot a nyugati irányba, nem bírt liberális szövetségeseivel-ellenfeleivel – akik szemtelenül szúrták őt hátba.

Karakteréről sokat elmond az a tény, hogy elvállalta a kormányzást – emlékezzünk csak vissza a Covid–19 járvány legsötétebb időszakára, amikor az energiaárak kezdtek elszabadulni, hetente halt meg egy községnyi ember, a liberálisok pedig épp leszámolósdit játszódtak, amelynek kormányzásuk látta a kárát. A PNL-USR-RMDSZ koalíció felbomlott, az ország irányítás nélkül sodródott, Iohannis pedig ekkor húzta elő a naftalinból Nicolae Ciucăt, aki, mint kompromisszum-kész neopolitikus hajlandó volt a PSD-vel közösen kormányozni. Ciolacut kérlelte akkoriban Iohannis és Ciucă, jöjjön már kormányra, mert szétesik az ország. A PSD minden létező pártérdekével szemben állt az, hogy abban helyzetben kormányra kerüljön. És Ciolacu elvállalta, ez lett végül a politikai halála.

Megmentette az országot egy nagyobb bajtól (ha az orosz–ukrán háború kitörésekor nincs egy stabil és nyugatos kormányunk, akkor már rég Putyin fekete kockája lennénk a Kreml sakktábláján), de őmaga ennek köszönheti politikai karrierjének végét. Különösebb botrányok nélkül vitte végig kormányfői időszakát, minimálbért emelt, bevitte az országot a Schengenbe, Románia megkötötte a szerződést az amerikai F–35-ösök megvásárlására, kialkudta az Európai Bizottsággal a hiány lefaragására kitűzött dátum későbbre halasztását, ezzel pedig elkerült egy uniós büntetőeljárást Románia ellen. Volt olyan miniszterelnökünk, aki négy év alatt feleennyit sem tett, igaz, alig volt olyan miniszterelnökünk, aki kitöltötte volna mind a négy évét. Ciolacunak másfél jutott, kimaxolta.

Karakteréhez tegyük hozzá: lemondásával egy időben bejelentette, hogy pártja nem nyújt be óvásokat a választási eredmények ellen, pedig közte és Elena Lasconi között alig 0,3 százalék a különbség. Ciolacu tudja, hogy az óvások benyújtása csak vég nélküli vitákat eredményezne a nyugatos tábor tagjai között, elkerüli ezt is. Így nem egy pártelnök búcsúzik, hanem az úr!

Nem tartom jó ötletnek a lemondását. Igen, el kell vinni a balhét és a párt vezetője viszi el, azonban a PSD-nek most óriási felelőssége van abban, hogy a jövő heti parlamenti választások után ne alakuljon egy komplett legionárius-zöld kormány. Márpedig a kampány utolsó hetében elveszíteni egy pártelnököt egyik kampánystratégiai szakkönyv szerint sem túl jó ómen. Sőt, inkább ámen.

Nicolae Ciucă is lemondott a PNL éléről, de abban az esetben ez már nem oszt, nem szoroz, ráadásul ő ténylegesen csúnyán leszerepelt. Az ötödik helyen és 10 százalék alatt végzett az a személy, aki mint a kormánypárt elnöke és Iohannis kedvenc bábja a Cotroceni palota lakójaként adta el magát a szavazóknak – akik ezt persze nem vették be.

Ciolacu esete azonban túlmutat önmagán: feltevődik a kérdés, ki akar ezek után a PNL-vel közösen kormányozni? Volt egy egyezségük, hogy közösen kormányoznak a PSD-vel az ország stabilitása érdekében, ezt pedig a PNL rúgta fel egy olyan politikai önös cél érdekében, amelyről már születése pillanatában lehetett tudni, hogy csak Iohannis fejében van rá esély, más semmi. Senki, de senki nem gondolta komolyan azt ebben az országban, hogy Nicolae Ciucăból elnök lehet, ennek ellenére mégiscsak ért annyit nekik az ország stabilitása, hogy megpróbálják.

Ciolacu Iohannis örökségének egyik nagy áldozata – kár érte. És tegyük hozzá, egyelőre nem látni a PSD-ben azt, aki átvehetné a helyét, de arra bizton számíthatunk, hogy a Koalíció a Családért oroszbarát fanjai most elérkezettnek látják az időt, hogy visszavegyék maguknak azt a pártot, amelynek vezetéséből Ciolacu távolította el őket. És a vége könnyen az lehet, hogy PSD-AUR és még valamilyen koalíció alakul majd egy Georgescu nevű ismeretlen elnök felügyelete mellett. Románia visszatért az Iliescu-korszak küszöbére és csak egy lépésre vagyunk attól, hogy ismét elkezdődjön a bányászjárások, infláció, vállalkozások ellehetetlenítse, adócsalások és egekbe emelkedő bűnözés, az „eredeti demokrácia” korszaka.

A sötétség sűrűsödik: jó éjszakát, Románia!

(Nethuszár)