Macron elnök csúsztatása és az ebben rejlő destabilizációs veszély

Lévén már túl öreg vagyok ahhoz, hogy politikusokat sztároljak, így aligha voltam, vagyok s leszek Macron elnök elkötelezett rajongója, de ennyi év külpolitikai figyelőüzemmód után annyit megengedtem magamnak, hogy kíváncsian figyeljem a francia elnököt, elvégre nem egy megszólalása volt számomra szimpatikus, mint például az atomenergia kapcsán tanúsított uniós álláspontja, vagy az amerikai védelmi ipartól való függetlenedés.

Most azonban messzire ment a francia elnök, mintha megfáradt volna az állandósuló belpolitikai harcokban, a félresikerült előrehozott választásokban, amikor is megtörtént az a szégyen, hogy az ötödik köztársaság nyolcadik elnöke a negyedik köztársaságot lángba borító szélsőbaloldal támogatására szólította fel híveit. A baj azóta csak növekszik, legalábbis Macron elnök fejében, aki Izrael honvédő háborúja kapcsán egyszer már felemlegette a fegyverszállítások leállítását, a minap pedig egészen durva csúsztatást – polkorrektséget mellőzve: hazugságot – mondott bele a világ közvéleményének ilyesmire fokozottan fogadóképes részének a fejébe.

Idézem Macron elnököt:

„Benjámin Netanjahunak nem szabad elfelejtenie, hogy országát az ENSZ döntése alapján hozták létre”

Na, most ezzel a mondattal ráadásul nemcsak az a baj, hogy hazugság, hanem az emögött meghúzódó, ki nem mondott, de könnyen beleérthető fenyegetés a legsúlyosabb: mi hoztuk létre az államotokat, ránk kell hallgatnotok, akár vissza is vehetjük, amit létrehoztunk.

Etikai, morális értelemben felhánytorgatni az ENSZ 1948-as határozatát nem túl elfogadható a nemzetközi politikában, de Macron elnök mintha szándékosan akarta volna provokálni Izraelt, másrészről pedig gyarapítani fogyatkozó hívei számát országának muzulmánjainak köréből, akik ugye szám szerint többen vannak, mint zsidók, a választásokat pedig a szavazatszámok döntik el.

Macron elnök tehát, mint elefánt a porcelánboltban, mondott egy olyasmit, amivel könnyen lehet, hogy megnyitotta Pandora szelencéjét: Izrael ENSZ általi megalapításának felhánytorgatását ugyanis könnyen átvehetik más államok is, például Irán, Jemen, hogy csak kettőt és gyorsan említsek a nem túl békés országok közül, de könnyen lefordíthatja a maga spécoperácijás nyelvezetére Vlagyimir Putyin is, persze a saját szája íze szerint kiforgatva. Referenciapont lesz majd a sérelmek és elvárások szemrehányó felsorolgatásának, amúgy is ennek a korszakát éljük újra, akár tetszik nekünk, akár nem. Macron pedig úgy vonulhat be a történelembe, mint ennek a folyamatnak az elindítója, holott, mondom, voltak neki ennél szebb és értékesebb pillanatai is. Amit mondott viszont, az orbitális csúsztatás vagy finom hazugság, ízlés és politikai kultúra kérdése a megítélés, az olvasóra bízom, de nézzük inkább a tényeket – azokat, amelyek annyira azért nem kedveznek ennek a macroni beszólásnak.

Az ominózus ENSZ-határozat nem a zsidóknak, pontosabban nemcsak a zsidóknak adott felhatalmazást az önálló állam megalapítására, hanem arról kívánt rendelkezni, hogy mi legyen a britek kivonulása után azzal a területtel, ami egész addig a pillanatig soha nem volt független. (Az utolsó független államalakulat pont Izrael volt több mint kétezer éve, a rómaiak zsidók iránti bosszújából Palesztinának – pontosabban Szíria-Palesztinának – nevezett terület ezután arab, török, később brit gyarmatként létezett!) A szóban forgó ENSZ határozat pedig két, egy palesztin és egy zsidó állam megalakításáról rendelkezett, ezt pedig az Arab Liga képviselői elutasították. (Izrael képviselője, a későbbi miniszterelnök David Ben-Gurion megszavazta!)

A határozatot végül 33 igen, 13 nem és 10 tartózkodás mellett fogadták el, ennek ellenére az arab államok és maguk a palesztinok megtagadták annak gyakorlatba való átültetését, azaz a határozat végrehajtását, ma pedig kisebb területen élnek, mint amekkorát ez a határozat juttatott volna nekik, cserébe viszont egyből – értsd szó szerint, gyakorlatilag másnap! – megtámadták Izraelt.

És Izrael állam ennek köszönheti létét:

annak, hogy az első függetlenségi háborút megnyerte. Nem jöttek segíteni a kéksisakosok, nem küldtek tonnaszámra segélyeket a gazdag államok, nem számunkra indított gyűjtést az ENSZ, nem volt tele a világsajtó a Tel-Aviv utcáin zsidókat gyilkoló arab (szovjet gyártású) tankokkal és nem szólította fel az akkori francia elnök az Arab Liga államainak vezetőit, hogy tartsák be az ENSZ határozatot, ahogy azóta sem teszik ezt meg.

Izrael állam tehát így született: vérben, viharban, a Holokauszt traumájától sérült generáció azon tudatából, hogy nekünk nincs hova mennünk.

Macron elnök tehát csúsztat, amikor csak és kizárólag az ENSZ határozat javára írja Izrael állam megalakulását, másrészt elfelejti, hogy az iráni teokratikus rezsim közel sem a végét jelentő, és a tavaly októberben kibucaikban legyilkolt családok és a fesztiválon élve elégetett zsidók holttestei által szegélyezett útjának kezdeteit. Merthogy az, bizony-bizony Franciaországban IS keresendőek és találhatóak.

Honnan és mivel érkezett meg a perzsa fővárosba Khomeini ajatollah, hogy nekiálljon kiépíteni azt a vallási autokráciát, amely ma rakéták százait lövi ki Izraelre? Khomeini ajatollah Franciaországban töltötte száműzetését, az akkori és helyi szélsőbaloldaltól körülrajongva, hogy aztán az iszlám forradalom győzelme után az Air France szállítsa őt haza, ahol első dolgai egyike volt az Iránban élő zsidók javainak elrablása, majd országból való kiűzése. Nem emlékszem arra, hogy Franciaország ennyire, vagy legalább feleennyire keményen felszólalt volna akkoriban az ENSZ különböző gyűlésein, igaz, nem is biztos, hogy ráért volna, mert a szélsőbaloldaliságát később a liberális értékek elrablására majd saját arcára való ál- és félrekonvertálásával euróképviselővé váló Cohn-Bendit és társai által keltett komoly zavargásokkal volt elfoglalva. Ami érthető, csak akkor nem kell Izraelen számon kérni azt, amit Franciaország elmulasztott megtenni.

Macron elnöknek csak egy

tanácsot adhatnék, ha tehetném: ne üljön fel erre a szélsőbaloldali populista vonatra, mert őt onnan pont ezek fogják majd kilökni. Semmit sem változtak, ugyanúgy lángba boríthatják Európát, ugyanúgy terrorszervezeteket alapítanak majd, ha eddig már meg nem tették, mert, ahogy azt volt szerencsétlenségem megírni: mindez pedig már egyszer megtörtént!

Személy szerint nem kívánom azt sem Macron elnöknek, sem Franciaországnak, hogy úgy vonuljanak be a történelembe, mint akik az iráni iszlám forradalomban játszott támogató szerepük után élen jártak az ajatollahok európai bevonulásának előkészítésében.

Örsh

Kapcsolódó:

Minden megtörtént: az izraeli háború nyomasztó analógiái

(Nethuszár)