Macron találkozója: a semmi kapuin dörömbölve

Hát, feleim, Európa ennyit tudott hozzátenni: egy kerek asztal körül ülve, válogatott vezetők társaságában kijelentett egyes dolgokat határozottan, mint például „Ukrajna nélkül nem lehet dönteni Ukrajnáról”, innen tudhatjuk, hogy ebből (sem) lesz semmi, más dolgokat pedig nem jelentett ki, mint például európai katonai kontingens küldését Ukrajnába, így hát ebből szintén nem lesz semmi, ezzel pedig a kör be is zárult, Amerika marad a boss, a vén kontinens pedig indulhat kuncsorogni valamely nagyhatalomhoz (Amerika, Orosz Föderáció, Kína) esetleg egymás torkának esnek az európai nemzetek, elvégre ennek legalább van némi hagyománya. Itt tartunk most és ez nem lesz jobb, mert nincs amitől jobb legyen.

Ma, 2025. február 18-án zajlik le az első találkozó az amerikai és az orosz adminisztráció között. Európa még reménykedik, hogy az amerikai jéghideg álláspont majd változni fog, erre viszont kevés az esély, jól mutatja az amerikai és orosz szándékokat, hogy a fagyos viszonyuk ellenére rögtön elsőre magas szinten találkoznak: Rubio amerikai és Lavrov orosz külügyminiszterek felett már csak az államfők találkozása számítana nagyobb durranásnak, de európai államfők, miniszterelnökök és szakértők tucatjai tesznek úgy, mintha ez csak egy hosszú folyamat kezdete lenne, és a folyamat során majd tudnának még változtatni a dolgok menetén.

Nem fognak és nem tudnak – ez fix!

Mint cseppben a tenger mutatja az európai képességeket a tegnapi csúcstalálkozónak nevezett dzsembori ténye: Macron elnök, látva, hogy Amerika épp kihasználja a szappanért lehajló Európát (hogy ne legyek vulgáris), összehívott némely uniós elnököt és miniszterelnököt, plusz ment az EU vezetése, Ursula von der Leyen, az Európaii Bizottság elnökasszonya, Antonio Costa az Európa Tanács elnöke és Mark Rutte NATO-főtitkár. A NATO és EU említett vezetőin kívül tehát összesen NYOLC uniós tagállam vezetője csatlakozott a nagy megbeszéléshez – laikusabb olvasóimat emlékeztetném, hogy az Európai Unió tagállamainak száma 27, azaz: huszonhét

Ezekből mindösszesen nyolcan tárgyaltak a semmiről, mert egyéb jelzővel aligha lehetne illetni a találkozó eredményét. A Le Monde ugyanezt írja, csak enyhébben fogalmazva: a találkozó végén nem jutottak dűlőre abban az egyébként legfontosabbnak számító kérdésben, hogy küldjön-e Európa katonákat Ukrajnába.

A legeurópaibb álláspontot pont a fasisztának és millió másnak kikiáltott Meloni olasz kormányfő vetette fel: először is szóvá tette, hogy elég sokan hiányoznak erről a találkozóról, aztán kiegészítette azzal, hogy ez nem egy Trump-ellenes összejövetel.

„Az Egyesült Államok az ukrajnai békért dolgozik, és nekünk is ki kell vennünk a részünket” – fogalmazott Giorgia Meloni.

Olaf Scholz, az európai gazdaság motorjának számító Németország már nem sokáig hivatalban levő kancellárja szerint „korai” az európai katonai kontingens megalakításáról beszélni, álláspontját támogatta Pedro Sanchez spanyol kormányfő is. Igen, ezzel egyet tudok érteni, szerintem is korai, még mindig élnek ukránok Ukrajna területén és vannak még területek, amelyeket nem foglalt el az Orosz Föderáció – szóval, idő van még bőven, továris! (Istenem, és ezek vádolnak másokat oroszbarátsággal…)

Mette Frederiksen dán kormányfő szerint még sok mindent kell átbeszélni, mert „nagyon-nagyon sok dolgot kell még tisztázni ebben a helyzetben, mert a férfiaink és hölgyeink biztonságáról beszélünk”. Frederiksen nemcsak Dániát, hanem a skandináv és balti országokat is képviselte ezen a találkozón. Meloni hangot adott az ukrajnai területeken bevetendő európai katonákkal kapcsolatos kételyeinek, szerinte „ez a legkomplexebb opció és nem tűnik túl hatékonynak”, és Donald Tusk lengyel miniszterelnököt sem kapta el a hurráoptimizmus az ukrajnai harcokban való részvétel hallatán, hogy maradjak a finom kifejezéseknél.

Miről is van szó?

A müncheni biztonsági konferencián Amerika, alelnöke, Vance hangján közölte Európával, hogy nagyjából eddig tartott a közös utazás, a maguk részéről nekiállnak békét teremteni Ukrajnában, de annak fenntartása az európaiak dolga lesz. Vance nem ellenezte, hogy nyugati katonák vegyenek majd részt a frontvonal biztosításában és a béke fenntartásában, de leszögezte, hogy:

• Amerika nem küld katonákat
• amennyiben az Ukrajnában levő nyugati katonákat támadás éri az Orosz Föderáció részéről, akkor a NATO ötödik cikkelye nem lép életbe!

Ezzel pedig be is határolta a lehetőségeket, Amerika nélkül ugyanis Európa nem tud harcolni – az európai államok önmagukat sem tudják megvédeni, tisztelet a pár kivételnek, amely már 2014 után komolyan vette a védelmi fejlesztéseket, de ilyen uniós tagállamból kevés van.

Mielőtt nagyon nagy feneket tulajdonítanánk ennek a Macron-féle minitalinak, az európai bármiféle részvétel érelemzést során szögezzünk le néhány tényt:

• Európának nincs hatékony és háborúképes védelmi ipara
• Európának nincs jelentős létszámmal bíró hadserege

Mindez pedig arra készteti az uniós tagállamokat, hogy alaposan átgondolják miben vesznek részt: az európai katonák és fegyverzet ukrajnai elégetése azt a kockázatot hordozza magában, hogy Európa teljesen fegyvertelen marad, miközben nem látszik, hogy mit tudna elérni, egyáltalán, képes lenne bármiféle olyan eredmény elérésére, amely biztonságpolitikai szempontból is értelmezhető. Hogy ez miért alakult így, az egy nagyon nagy kérdés, és igazából ezzel kéne rugdosni az európai vezetőket: az ukrajnai háború nem tegnapelőtt tört ki, hanem három éve tart (még inkább 2014 óta) és ez idő alatt a nyugat-európai fejlett gazdaságok nem léptek semmit a védelmi ipar teljesítményének fokozása érdekében. A lustaságuk és rövidlátásuk most visszacsap.

Macron találkozó eredeti célja:

Személy szerint van egy, a mainstream sajtóban nem tárgyalt meglátásom erről az egész Macron-találkozóról. Tudjuk jól, hogy a francia elnök a „kétsebességes Európa” híve, (legutóbb tavaly vetette fel a 2010-es évek közepén született ötletét, mint választ Ukrajna és Moldova uniós tagságára) nem túlságosan viseli szívén Kelet-Európa és a Balkán sorsát. Mi van akkor, ha Macron részéről ez egy új, amolyan tapogatózó házibuli volt annak érdekében, hogy felmérje, ez a kétsebességes Európa mennyire érkezett el a megvalósítható szakaszába. A meghívottak névsora ugyanis beszédes: Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Dánia (mint a skandináv államok képviselője), Lengyelország (hadseregük méretének és fejlettségének okán nem lehet kihagyni), Németország, Nagy-Britannia. Hadd tegyem ehhez hozzá – emlékeztetőül –, hogy nemrég Macron egy Mesterséges Intelligenciával kapcsolatos fórumot is szervezett, amiről szintén hiányoztak a kelet-európai meghívottak. Hogy ez a találkozó menyire számít fontosnak? Macron nem sokkal az MI-találkozó előtt jelentette be, hogy Franciaország 109 milliárd euróval kívánja támogatnia MI-kutatásokba történő befektetéseket. Márpedig 109 milliárd euróval még a nyugat-európai vezetők sem szoktak dobálózni…

-örsh-

Borítókép: a találkozó résztvevői, kép forrása: Olaf Scholz X-fiókja

Kapcsolódó:

Néppárt: stratégiai hiba volt a balkáni csatlakozási tárgyalások elhalasztása – Nethuszár: elmentek ti az anyátokba!

(Nethuszár)