Magyar iskolások sorsa Vásárhelyen: két ingatlan között (Frissített anyag!)

Frissítés: Cikkünk megjelenése után több helyről is megkeresték portálunkat, hogy részletekbe menően ismertessék a szóban forgó javaslat lényegét. Tehát: a Bolyai iskola elemi osztályai jelenleg a November 7. lakótelepre annak kihelyezve, a református kollégium elemi osztálya pedig most is jól van (viszonylag) köszönik szépen. A javaslat, és az ingatlancsere lényege tehát az lenne, hogy a Novi7-ben tanuló bolyais iskolásokat, illetve a református kollégium elemi iskolásait (akik jelenleg a szintén a református egyház tulajdonában levő Forradalom utcai ingatlanban tanulnak, ott, ahol van a Borudvar is) egy ingatlanba költöztessék, ez lenne az egykori Vármegyeházának az épülete – ami a Boylai líceum épületével szemben van, a Bolyai sportpályái mellett. A minket informáló, ügyre rálátó egyházi és nem egyházi szereplők szerint így a két iskola (Bolyai és a Református Kollégium) iskolásai egy épületben lehetnének, közel az alma materhez, a sportpályákhoz. A két oktatási intézmény együttesen a marosvásárhelyi magyar gyerekek mintegy 70 százalékának az oktatásáért felel – ezt csak úgy megjegyezzük, hogy mindenki értse a szereplők súlyát.

A javaslat ráadásul nem új keletű, már februárban szó volt róla, a református egyház pedig legkevesebb négy éve próbál valamiféle megoldást találni a fent vázolt helyzetre. Az tény viszont, hogy a jelenlegi Vármegyeházának épületében működő képzőművészeket senki sem értesítette – sem most, sem februárban, sem semmikor. Ők csak a helyi pletykákból, majd a helyi sajtóból értesültek a tervről, mai napig nem kereste meg őket senki – ez viszont nem a református egyház hibája, hanem a várost irányító Polgármesteri Hivatalé, illetve az alárendeltségébe tartozó szerveké.

Egy másik, az ügyre rálátó nem RMDSZ-es politikai szereplő, aki viszont neve elhallgatását kérte lapunktól, megerősítette számunkra, hogy úgy a helyi magyarság, mint a városi ingatlangazdálkodás szempontjából ez egy jó üzlet lenne. Több, nem egyházi, hanem a helyi politikai élethez ilyen vagy olyan módon kapcsolódó szereplő viszont felhívta a figyelmünket arra, hogy Magyary Előd sem véletlenül nyújtotta be pont most a javaslatát – mivel egy régóta húzódó, és a magyar gyerekek számára fontos ügyről van szó, az utolsó tanácsülésen próbált meg elérni valamit ezzel kapcsolatban, mindezt úgy, hogy magyar ügyekben a helyi tanácsban nincs többsége az RMDSZ-nek, ezt a POL támogatása nélkül aligha tudta volna megtenni, viszont – tette világossá informátorunk – az RMDSZ tanácsosainak utasításba lett adva, hogy SEMMIT nem dönthetnek már ebben a ciklusban. Magyary Előd viszont nem került fel az RMDSZ tanácsosi listájára, így nem jut mandátumhoz a következő ciklusban, ez pedig a helyi református egyház számára komoly érvágásnak számít – magyarázta a helyi ügyeket jól ismerő forrásunk. A református egyház ugyanis több alkalommal világossá tette, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy Magyary Előd, mint az egyház jelöltje, befutó helyet kapjon a listán, tehát az egész ügy mögött egy ilyen jellegű belháború is húzódik, annak a minden bajával, régi sérelmével együtt. A javaslatot is tartalmazó napirendi pontokat végül is elutasította a helyi tanács gyűlése, arra hivatkozva, hogy az törvénytelenül lett összeállítva (nem a Magyary-féle javaslat miatt!), így aztán ez sem került a helyi tanács elé, ebből kifolyólag nem tudjuk, hogy mi lett volna a sorsa, ahogy az sem világos, hogy a marosvásárhelyi magyar iskolások sorsa, jövője milyen irányba fog eldőlni.

Korábban írtuk:

A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciójának tagja nyújtotta be azt a határozattervezetet, amely értelmében a város és a református egyház között valósulna meg egy ingatlancsere, ami viszont hátrányosan érinti a marosvásárhelyi képzőművészeket, akik most jogosan tiltakoznak.

Az egykori vármegyeháza épülete a város tulajdonában van, ez a Bolyai téren, az 5. szám alatt, a neves kollégium épületével szemben található. A református egyház pedig szerette volna a saját bortokába venni ezt az épületet, amiben iskolát hozna létre, bővítendő a jelenlegi Református Kollégium kapacitását. A városnak, aki az épület tulajdonosa, felajánlották a református egyház tulajdonában levő, a Forradalom utca 45 és 45/B alatt található három épületet. Akár egy sima és win-win üzletnek is tekinthető eset lehetne. (A Forradalom utcai három ingatlan értékét összes 705 ezer euróra, míg a Bolyai tér 5. szám alattit 550 ezer euróra értékelte a felmérést végző Evalmed Expert KFT.)

Lehetne!
Azonban a Poklos-parti Kelet-Berlinről beszélünk, a táttájizmus politológiai fogalmának szülővárosáról, ahol semmi sem az, aminek látszik, de ez sem biztos.

Csakhogy az egykori vármegyeháza épületében székel a marosvásárhelyi képzőművészek egy csoportja, a város jelentős alkotóinak itt található a művészterme, az épület amolyan művészeti centrumként működik, kiállítások helyszíne stb. A vásárhelyi művészek viszont minderről csak a sajtóból értesültek, három nappal azelőtt, hogy Magyary Előd, az RMDSZ helyi képviselője a testület elé benyújtotta volna a cserére vonatkozó javaslatát. A köz érdeke szempontjából kérdés, hogy a csere megvalósulása esetén mi lenne a képzőművészek sorsa? Ugyanis nem érkezett arra vonatkozó javaslat, hogy nekik a város biztosítson máshol helyet, mi több, a művészek képviselőt senki sem kérdezte meg, senki nem folytatott velük semmiféle párbeszédet.

A vásárhelyi közéletet ismerők körében az a gyanú is megfogalmazódott, hogy az egyszerű ingatlancserének tűnő javaslat mögött valami más, valami üzleti érdek húzódik meg – egy olyan üzleti érdek, amelyben az RMDSZ frakciója és a várost húsz éve irányító Dorin Florea és hű táskahordózója, Claudiu Maior együtt vannak benne.

A vásárhelyi RMDSZ megoldja: lebontanák az egykori zsidó iskolát!

Ez utóbbira nézve azonban bizonyítékok nem kerültek elő, de tény, hogy az elmúlt négy évben nem egyszer fordult már elő, hogy a magyar érdekképviselet határozottabban jelenítette meg a városvezető érdekeit, mint a helyi magyarokét, vagy úgy általában a helyi polgárokét – ez utóbbinak ékes példája a Főtér teljes megsemmisülésével járó földalatti parkoló ötlete, vagy Makkai Gergely RMDSZ-es leváltott alpolgármester esete, aki a Szövetség elnöke, Kelemen Hunor szerint is Florea zsebéből kikandikálva dolgozott a város érdekei ellen. A helyi RMDSZ és a város ingatlanai közötti érzelmek nem új keletűek. A város birtokában levő ingatlanokat kezelő Locativ SA erősen RMDSZ-es irányítás alatt áll, az elmúlt négy év során már szóba került az egykori zsidó iskola elbontása, ahogy szembetűnő az is, hogy a Turbina-parti Thoroczkay-házak felújítása, állagmegőrzési munkálatai évről évre elmaradnak, dacára annak, hogy megóvásukról szabályos tanácsi határozat van érvényben.

Másképp tényleg nem lehet? Újabb műemléképületet veszít el Marosvásárhely!

A helyi képzőművészek most természetesen tiltakoznak, ahogy az RMDSZ-ellenességgel éppenséggel nem vádolható Karácsony Zsigmond is erős kételyeit fogalmazta meg a Népújság hasábjain.

Tény viszont, hogy a cserére vonatkozó javaslatot végül meg sem tárgyalták a tanácsosok, ugyanis a polgármester által legutóbb összeállított napirend erősen törvénytelen mivolta miatt a helyi képviselők végül a gyűlés megtartása ellen szavaztak, így erre sem került sor, de szeptember 27-ig, a helyhatósági választásokig még van idő.

A Soós Zoltán sikeréért drukkoló helyi magyarok körében viszont felmerült a kérdés: miért pont most? És miért pont most kerül terítékre egy olyan javaslat, amelynek etnikai színezete is lehet, és miért pont az a Magyary Előd nyújtja be, akit a közvélemény Claudiu Maior kebelbarátjaként tart számon – ezekből kifolyólag sokan azt sejtik, hogy az ügy mögött az egyéni gazdasági érdekeken túl politikai szálak is felfedezhetőek. Mindez jól jelzi, hogy a Maros-parti Chicagóban már senki nem bízik senkiben, és bárki bármit felételezhet bárkiről.

Borítókép: az egykori vármegyeháza, ma a képzőművészek második otthona – fotó: MSNews.ro

(Nethuszár)