Magyarországi ellenzék=öngyilkos osztag

Rendkívüli időket élünk, és a rendkívüli idők rendkívüli intézkedéseket kívánnak meg, amelyeket csak rendkívüli emberek képesek meghozni – ebben az időszakban egyvalami biztosan tilos, káros: a habozás, a fing reszelése, a szecessziós körmondatok, az ideológiai burokban megszületett elvont tanácsok, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Ezeken az apróságokon most életek múlhatnak, illetve, múlnak is.

Nem tudjuk, meddig lesz velünk a vírus, és azt sem tudjuk, hogy a járvány után mennyi idő kell, amíg ismét lehelünk a gazdaságba, amíg visszatér minden a megszokott kerékvágásba, bár azt már most nagyon jól tudhatja mindenki, így az ellenzéki politikus is, hogy semmi, de semmi nem lesz olyan, mint régen.

A kormány az életvédelmi és nemzetbiztonsági intézkedések gyors meghozatalának érdekében azt kérte a parlamenttől, hogy kapjon rendkívüli felhatalmazást, ami azt jelenti, hogy rendeletekkel kormányozhat. Alapvető lépés – nincs idő havonta meghosszabbítani a vészhelyzetet, nincs idő elvont alkotmányjogi eszmefuttatásokba csomagolni a demokrácia iránti aggódást, azért a demokráciáért, amely épp a szemünk előtt mond csődöt, azokért a szabadságjogokért aggódni, amelyek mostanság csak arra voltak jók, hogy az emberek NE tartsák be az előírásokat, az óvintézkedéssel kapcsolatos ajánlásokat, és nyugodtan cserélgessenek egymással taknyot-nyálat, mert demokrácia van, szabadságjogok és senki sem állítja őket falhoz, ha nem tartják be a szabályokat.

Romániában katonai rendeletekkel kormányoznak, és a nemrég meghozott kijárási tilalommal kapcsolatos intézkedéseket az ellenzék kifejezetten kevesellte. Igaz, nálunk az ellenzék vezére, a méltán gyűlölt PSD egyik képviselője már hetekkel ezelőtt kijelentette: nincs kormány, nincs ellenzék, a bajban egyek vagyunk.

Pesten erre mondják: micsoda különbség.
Ugye, bezzegRománia?

A magyarországi ellenzék pedig reszeli a fingot, és képtelen meghallani az idők szavát – ráadásul immár sokadjára teszi ezt, ami azt is jelenti, hogy saját korábbi hibáiból sem volt képes tanulni. Diktatúrát emlegetnek, hogy aszongya Orbán Viktor diktátor akar lenni (akkor eddig nem az volt, ezek szerint, tehát korábban hazudtak, vagy mi?), s ezért kell neki a felhatalmazás. Arra nem is gondolnak, hogy bármelyik percben engedélyeznie kell egy katonai repülőgépnek az ország elhagyását, diplomáciai konfliktusokat is vállalva, azért, hogy orvosi eszközöket hozzon leginkább Keletről, mert a nyugati demokratikus államok első körben leállították ezen termékek exportját, a szolidaritás szép kifejezéseként, és ma sem lehet arrafelé egy maszkot sem vásárolni – ma Nyugat-Európában orvosi kesztyűvel, maszkkal üzletelni nehezebb, mint kokainnal korábban bármikor.

Rendkívüli idők, mert nincs már idő – ez utóbbi még soha nem volt ennyire relatív fogalom. Nekünk, akik ülünk otthonainkban bezárkózva, egy nap egy héttel ér fel, míg a döntéshozóknak egy óra is túl rövid, több idő kéne, ami nincs. Úgy kell döntéseket hozni, hogy a helyzet óráról-órára is változhat, miközben a meghozott döntésnek érvényesnek kell maradnia.

Nem folytatom, aki nem idióta, az érti, aki meg nem érti, az minden bizonnyal idióta, mint az a Jakab Péter, aki önmagára történelemtanárként hivatkozva állítja azt, hogy Orbán államcsínyt követ el. Ez a kijelentés önmagában megérne egy Vuhán-díjjal vegyített Darwin-díjat, de azért csendben kiegészíteném azzal, hogy államcsínyt azok szoktak elkövetni, akik nincsenek kormányon, de szeretnének oda kerülni, és viszonylag ritka, hogy egy kétharmaddal kormányzó miniszterelnök önmaga ellen kövessen el államcsínyt, hogy saját magát helyezze hatalomba, amikor amúgy is ott van tíz éve.

Igen, a rendeleti kormányzásnak vannak aggályos elemei, mint az álhírek elleni küzdelem, amit egyesek a sajtószabadság korlátozásaként értelmeznek – de azt hiszem efelől nem kell aggódni. Nem az lesz a kormány prioritása, hogy kilője az Indexet, hiszen rajtuk keresztül is szép számú magyar állampolgárt érhet el, inkább partnerségre törekszik majd, ahogy akad olyan ellenzéki médiaorgánum, amelyik szintén erre törekszik, a már említett Index mellett. (Pl. a 444 is partnere lenne a kormánynak ezekben a nehéz időkben…)

Persze, lehet, hogy én vagyok naiv, mert még mindig abban reménykedem, hogy a két magyarországi tábor összefog egy ekkora bajban, de azt hiszem ez megtörténik, vagy már történik is, függetlenül attól, hogy Gyurcsány-Fegyőr-SzéllBerni-Hadházy-JakabPéter tengely mit tesz, vagy nem tesz a parlamentben.

A rendkívüli idők rendkívüli embereket szülnek – az ellenzéki politikusoknak volt nagyjából egy hetük, hogy felnőjenek a problémához, de odáig sem jutottak el, hogy azt felismerjék. Így lett belőlük öngyilkos osztag – meg kell védenünk magunkat tőlük, és meg kell védenünk őket saját maguktól. Nem könnyű, nem könnyű…

Ghonzó

(Nethuszár)