Maros, Hargita, Kovászna – jönnek a magyar prefektusok?

Amint arról beszámoltunk, pár nappal ezelőtt kisebb feszkó alakult ki a kormánykoalíciót alkotó pártok körében, egyrészt a jövő évi költségvetés miatt, másrészt a prefektusok, alprefektusok és egyéb állami intézmények pozícióinak elosztásakor, másképp szólva: összevesztek akkor a csolánon, a felek pedig Iohannisnál keresztek békét és vigasztalódást. Innen jutottunk el oda, hogy a Szövetség elveszítheti Kolozs megye prefektusi székét.

A koalíciós pártok végül megegyeztek abban, hogy az a párt adja majd a prefektust, amelyik a megyei tanácselnököt is, így aztán Kolozs megyét visszakapják a liberálisok. A prefektusi szék körül kisebb háború tört ki a legutóbbi koalíció alakulásakor is, ami nem is volt olyan rég, ugyanis azt az RMDSZ harcolta ki magának, de Boc és a Kolozs megyei liberálisok keményen tiltakoztak ellene.

Ahogy kinéz, az új egyezség értelmében tehát Kolozs megye prefektusi székét elveszíti az RMDSZ, ide visszajönnek a liberálisok, ugyanakkor egy kérdés nem hagyott nyugodni egész éjszaka: amennyiben az alku úgy szól, hogy az a párt adja a prefektust, amelyik a megyei tanácselnököt is, akkor mi lesz Maros megyével? Ott most szintén a PNL birtokolja a prefektusi széket, viszont a Maros Megyei Tanács elnöke Péter Ferenc, az RMDSZ színeiben. Sőt, tulajdonképp Székelyföld, azaz Maros, Hargita és Kovászna elvileg teljesen RMDSZ-irányítás alá kéne kerüljön ezen a logika mentén, mi több, Szatmár megyében ismét magyar prefektus ülne a székbe, ami eléggé érdekes távlatokat nyitna meg az erdélyi politikában.

Cîțu egyébként célzott valamire, valahogy úgy fogalmazott, hogy elehetnek eltérő eredmények is, mármint nem az kapja a prefektusi széket, akinek járna, de ilyenkor majd kompenzálják az illető pártot – szóval, vannak itt még kutyák elásva.

Érdekesebb kérdés: MIÉRT?

Miért alkudtak meg így a pártok? Első ránézésre nem túl okos ötlet, persze csak akkor, ha van még bennünk némi illúzió a román jogállam létezésével kapcsolatban, ugyanis ilyen szempontok szerint pont, hogy vegyes irányítású megyék kellenének – ne lehessen ugyanolyan színű a prefektus, mint a megyei tanácselnök. Az alprefektusok kérdése ebből szempontból nem lényeges, sok vizet már tudnak zavarni, hiszen az alku eredményeként gyakorlatilag tiszta megyék jönnek létre: PNL-s tanácselnök, akinek pártbéli kollegája a prefektus, így aztán abban a megyében a légy sem fingik a liberálisok nélkül, ugyanez igaz a szocikra vagy épp az RMDSZ-re. A légyfingás alatt értem az uniós és központi pénzek elosztását. Ezt egy megyében egy párt felügyeli majd, az összes fontosabb szerv az ő irányítása alá kerül, így még korrupcióellenes eljárás is nehezen indítható majd, mert az sem lesz, aki feljelentést tegyen. Ravasznak, ravasz: miközben az Unió egyik legnagyobb problémája, hogy Keleten előre lezsírozzák a közbeszerzéseket, ebben az esetben nincs ok aggodalomra, hisz az összképet nézve rengeteg nyertes cég lesz, ami Brüsszelből már valódi demokráciának tűnik – ezt borítékolhatjuk. Hogy a több cég az valójában azt jelenti, hogy a koalíció mindhárom pártja behoz a közösbe tíz-tíz céget az országos bizniszekre, míg a megyék esetében pedig tényleg mindenki nyer, csakhogy egy megyében mindig egy bizonyos kör lesz a nyerő.

Mi van most?

Az RMDSZ jelenleg öt prefektusi helyet tudhat magáénak: Szatmár megye (Altfatter Tamás-Ferenc), Kolozs megye (Tasnádi István Szilárd), Arad megye (Tóth Csaba), Szilágy megye (Dari Tamás), Kovászna (Ráduly István)– ezek közül pedig csak Szatmár és Kovászna megyékben nyerte meg a tanácselnöki széket.

Borítókép: Maros Megye Tanácsának épülete, kép forrása: REEA

(Nethuszár)

Nethuszár