hirdetés
hirdetés
RIPOSZT

Megkérdeztük Mezeit, és tényleg találkozott Dancilával! Nethuszár-interjú + vélemény

Jó pár napja azon eszi a fene az erdélyi magyar közéletet, hogy akkor a magyar Polgári Párt nevű politikai alakulat elnöke, Mezei János tényleg találkozott Viorica Dancilával, vagy nem, illetve tényleg arra akarta rávenni a keménykezű hírében álló elnök a két MPP-s képviselőt, hogy azok ne szavazzák meg a Dancila-kabinet ellen benyújtott indítványt?

hirdetés
hirdetés

Az ügy úgy robbant ki, hogy a Háromszék napilap birtokába került egy email, amit Kulcsár Terza József az MPP-s választmánynak címzett (belső levelezésről beszélünk tehát!), és ebben vannak olyan utalások, amelyekből a fentiekre lehetne következtetni. A Nethuszár felhívta Mezei János MPP elnököt, hogy megkérdezze: tényleg találkozott Dancilával, és tényleg olyan buta élőben is az az asszony, mint a tévében? (Na jó, ez utóbbit nem kérdeztük meg, de legközelebb igen!)

A rövid interjúnkat változtatás nélkül, némileg szerkesztett formában közöljük, majd ezt követően elmondjuk véleményünket is a dologról. Az interjú telefonon készült, előbb mi hívtuk fel Mezei Jánost, aki elfoglaltságára hivatkozva időt kért, és azt ígérte, visszahív minket. Így is történt, az interjú tehát a visszahívás után készült, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az első telefonhíváskor NEM jeleztük neki, hogy milyen ügyben keressük.

 – Igaz-e a hír, hogy Ön találkozott Viorica Dancilával?

 – Igen, igaz!

 – Még a bizalmatlansági indítvány előtt?

 – Igen, még azelőtt. Én eddig mindegyik hivatalban levő miniszterelnökkel találkoztam, aki döntéshozatali pozícióban volt, és mindig kerestem azokat a kapcsolatokat, ahol Erdély, Székelyföld fejlesztése érdekében lehet tenni valamit.

 – Igaz az, hogy arra kérte – közvetve, vagy közvetlenül – Kulcsár Terza Józsefet, illetve Bíró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt két parlamenti képviselőjét, hogy szavazatukkal (vagy távolmaradásukkal) támogassák a Dancila-kabinetet a bizalmatlansági indítvány során?

– Ilyenre őket nem köteleztem, kérésem sem volt feléjük arra nézve szavazzák vagy ne szavazzák meg (a bizalmatlansági indítványt – a szerk.) A tárgyalásunk (Dancilával – szerk. megjegyz.), a polgármestereink által irányítoptt településeink fejlesztésének körére fókuszálódott. Olyan, hogy én köteleztem volna valakit, vagy kijelentettem volna, hogy így kell, vagy nem kell szavazni, olyan nem történt! Bíró Zsolttal egyébként nincsen semmilyen kapcsolatom, most már nem is párttag, amiket olvastam a médiában ezzel kapcsolatban, például a nyilvánosságra került belső levelet, az rengeteg valótlanságot tartalmaz, és nem tudok ezzel azonosulni, vagy egyetérteni, szándékos rágalmazásként, lejáratásként ítélem meg. Azt hozzáfűzném, hogy mint a Magyar Polgári Párt elnöke, nekem kötelességem, hogy ne csak politikai szlogenek szintjén nyilvánítsam ki a érdekeinket, hanem gazdasági szempontból is megerősítsük a térséget. A politikusoknak ez lenne igazából a feladata, hogy ne csak a nemzeti identitás kapcsán, etnikai pártként való fellépés színterén tudjunk mi megjelenni, hanem az itt élő emberek jólétét is meg kell tudjuk teremteni, vagy legalább felhozzuk ezt a romániai szintre, és azok a források, támogatások, amelyeket más régiók kapnak, azok eljussanak Székelyföldre is. Azok a pénzek, amelyek Romániában a kormány által kerülnek szétosztásra, ide is visszakerüljenek, mert ugyanolyan adófizetői vagyunk mi is az államnak, mint bárki más. Amiért mi székelyek, erdélyi magyarok vagyunk, ne részesüljünk negatív megkülönböztetésben.

 – És ezt mondta el Dancila miniszterelnöknek is?

 – Ez egy elég barátságos találkozó volt, részükről nem éreztem ellenségeskedést, és én ezt mondtam el nekik ezen a találkozón: fontos nekünk, hogy Székelyföld ne maradjon le a többi régiótól, és azok a beruházások, projektek, amelyek most indulnak el, kifutóban vannak, azok meg is valósuljanak. Valahogy úgy kell politizálni, olyan döntéseket kell hozni, hogy ezek a projektek – én leginkább azokat figyelem, ahol a nekünk vannak polgármestereink – kivitelezésre kerüljenek.

 – Kérte-e Öntől Dancila olyant, hogy támogassák őt a bizalmatlansági indítvány kapcsán, illetve tett-e Ön olyan ígéretet Dancilának, hogy megpróbál neki és kormányának segíteni, egyáltalán, szóba került a bizalmatlansági indítvány ezen a találkozón?

 – Szóba került, hiszen akkor már a levegőben volt, hogy benyújtják ezt az indítványt, és mondta, hogy ezeket a projekteket akkor tudja biztosítani, ameddig kormányon van. Ennyiben került szóba a bizalmatlansági indítvány.

 – Tudna mondani pár példát, hogy milyen projektekről lenne szó?

 – A PNDL-s projektekről van szó, ezek jelenleg a kisvárosokat is komolyan érintik, elég nagy összegek vannak előirányozva, akár Gyergyószentmiklóst is említhetném, több millió eurós fejlesztési pénzekről van szó, vagy említhetem Szentegyházát, ahol már rengeteg utat leaszfaltoztak és más településeken is, ahol vannak polgármestereink – például Szatmár megyében szintén négy település van, ahol MPP-s a vezetés – különböző fejlesztési projektre került pénz a PNDL-n belül, ezért aztán aggódva figyeltem a különböző politikai folyamatokat. Én nem az a pártelnök vagyok aki bársonyszékre vágyik – a politikai pozíciómból adódó lehetőséget arra használom, hogy gazdaságilag segítsem a térséget, a nemzeti identitásunk megtartását tudjam erősíteni, de ehhez politikai tőkét kell erősítsek és kovácsoljak. Nem a saját pártunk anyagi erősödése a fontos, nem a bársonyszék a cél, hanem közösségünk erősödése, velük együtt szeretnénk mi is erősödni, mi ezt az utat járnánk.

 – Még egyszer, nagyon alaposan feltéve a kérdést: bármiféle kérést, óhajt, nyomást fogalmazott meg Ön, mint MPP-s pártelnök Kulcsár, illetve Bíró irányába, hogy ők ketten ne szavazzák meg a bizalmatlansági indítványt?

 – Igazából én neki (Kulcsának – szerk. megjegyz.) elmeséltem a Dancilával folyatott beszélgetésünk tartalmát, és felhívtam a figyelmét arra is, hogy egy esetleg kormányváltásnak milyen kockázatai vannak – erről beszéltünk Kulcsárral. Bíró Zsolttal nem beszéltem egyáltalán erről, nem is volt semmilyen kapcsolatfelvétel, meg sem kerestem, sem direkt, sem indirekt módon, úgyhogy ő erről nem tudott! Ebben az időben zajlott az ő kizárási folyamata, úgyhogy nem is tehettem ilyent. Viszont Kulcsát Terza Józseffel egyezettünk: jöttem hazafele Bukarestből, akkor beszéltünk, beszámoltam neki hol voltam, miről beszéltünk – ebben a beszámolóban persze elsoroltam a projekteket, amelyek futnak jelenleg, valamint azokat, amelyek kivitelezés alatt állnak, és jeleztem, hogy ezek milyen veszélybe kerülhetnek

 – Akkor olyant nem mondott, hogy „te, Kulcsár Terza, ne szavazd meg a bizalmatlansági indítványt”?

 – Nem! Ilyen, hogy arra utasítottam volna, mint pártelnök, vagy azt mondtam volna neki, hogy ne szavazza meg, ilyent nem tettem! Ellenben a beszélgetésünk folyamán elmondtam, hogy megfontolandó ez a kérdés – ők aztán úgy szavaztak, ahogy szívük lelkük diktálta. Korábban sem volt ebből baj, amikor a PSD mellett szavaztak, – három ízben is –, akkor sem kötöttünk belé, hogy miért tettek úgy. Saját döntésüket hozták meg, és saját belátásuk szerint szavaztak. Igazából nagypolitikai szinten kevesek vagyunk mi, hogy döntő pozícióba kerülhessünk: két képviselőnk van, akik igazából RMDSZ-listán jutottak be, van egy RMDSZ-es frakciószabályzat, van egy RMDSZ-es rendszer, amelyhez nekik valamilyen szinten alkalmazkodniuk kell. Amennyiben igazából akarták volna képviselni a Magyar Polgári Pártnak az érdekeit, akkor az lett volna az igazi, hogy a két képviselő lejön, leül az elnökséggel, és azt mondja: nézzétek, itt van ez a kérdés, mi az álláspont, hogyan szavazzunk – viszont ilyenre nem került sor!

 – Amikor Ön beszámolt Kulcsár Terza Józsefnek a Dancilával folyatott beszélgetésről, akkor az nem tekinthető annak, hogy megpróbálta rávenni a képviselőt, hogy ne szavazza meg a bizalmatlansági indítványt?

 – Bocsánat, ha én rá akarom venni, akkor azonnal elnökségi ülést hívok össze, és az elnökség megfogalmaz feléje egy írásos feladatot, ami tartalmazza, hogy Kulcsár József és Bíró Zsolt, mint MPP-s képviselők ezt kell tennetek, és, ha ezt nem teszitek, akkor a Polgári Pártból kizárunk. Másnap a nyilvánosság előtt pedig elmondjuk, hogy az elnökség döntése értelmében a Magyar Polgári Párt így és így szavaz majd ezen a bizalmatlansági indítványon. Na, ilyen nem történt. Ameddig ilyen nem történik, addig a MPP elnöke személyes véleményt fogalmazhat meg, előfordulhatnak beszélgetések, de ezeken a beszélgetéseken sem fordult elő az, hogy én utasítsak, vagy azt mondjam, hogy erről, vagy arról kizárólag csak így, vagy úgy lehet szavazni!

Eddig az interjú!

Hogy ezek után kinek hisz az erdélyi egyszeri magyar, az mindenkinek a magánügye, de kommentekben is nyugodtan elmondhatjátok, ha bele akartok pofázni Mezei dógába’ akkor KLIKK IDE!

Ami az interjúban elhangozottakat illeti: a Nethuszár magánvéleménye következik, amellyel nem kell sem egyetérteni, nem kell sem ellenezni, de még csak elolvasni sem kötelező, akinek ennyi elég volt az ügyből, az nyugodtan lapozzon, vannak még jó cikkeink az oldalon.

Na szóval: az MPP anno úgy indult, hogy nemcsak a választás szabadságát hirdette meg azáltal, hogy második magyar pártként megjelent az erdélyi színtéren, mint az RMDSZ konkurenciája, hanem több alkalommal is hangot adott annak a meggyőződésének, hogy másképp kell politizálni, mint azt az RMDSZ teszi, és a „másként” itt erőteljesen jelentette azt, hogy a Bukaresthez való viszonyunk, attitűdünkön változtatni kell. Az, hogy Mezei János találkozik Dancilával, vagy bármelyik román kormányfővel, önmagában nem elítélendő dolog, sőt, örvendetes: egy párt sem tud komoly közösségi feladatokat megoldani, ha pont abban az országban zárja saját magát karanténba, ahol és akikért létrejött. Ami aggasztó az az, hogy a – jelek szerint – az MPP feladta a smekkeriák elkerülésére vonatkozó politikai álláspontját, és akár arra is hajlandó, hogy bizonyos előnyökért cserébe így vagy úgy sáfárkodjon a parlamentben ülő képviselőinek szavazataival. Kétségeink ne legyenek: bár én erősen hajlok arra, hogy elhiggyem Mezeinek, hogy ő nem erőltette rá akaratát Kulcsárra és Bíróra, azért nem tudom, ha történetesen ő van ott a szavazáson, akkor hogyan voksol. És, itt jön a második még nagyobb baj: nem is biztos, hogy teljesen elítélendő az, hogy magyar polgármesterek fejlesztési pénzeit megvédendő akár a Dancila-kabinet mellett szavaz. Persze, etikailag súlyos vétség: pont az a párt cselekedjen így, amelyik az ilyen személet ellen jött létre, az nagy baj. De az MPP-ben mindez nem Mezei Jánossal kezdődött! Emlékszünk még Bíró Zsoltira, aki képviselőjelölt, és akkor még az MPP elnökeként fogalmazta meg a párt céljait a parlamentben? Azért mennek Bukarestbe, hogy megtudják mennyi „spágát” kell adni itt vagy amott. Rá is ragadt Bíróra a Spága Zsolti elnevezés….

Az ügy egyelőre annyit üzen, hogy az RMDSZ által három évtizede űzött alkudozásos hadműveletnek, kijárásos politikának nincs alternatívája. Legalábbis a magyar politikusok, pártszínezettől függetlenül, ezt nem találták meg. Az MPP és Mezei János jelen esetben pedig pont azzal rontotta el, ami a politikában fontos elem: az időzítéssel. Ahogy önmagában az sem volt baj, hogy annak idején Szász Jenő is elment Bukarestbe, hogy Basescuval a székely autonómiáról beszéljen. Csak az időzítés volt akkor is kínkeservesen rossz: december elsején, az elnök által az egyesülés tiszteletére adott fogadáson. Komoly, nem? Pedig ha valahol, hát egy ilyen fogadáson ott kell lennie egy autonomista politikusnak, mert itt van mindenki, aki számít, nem beszélve a rengeteg nagykövetről, diplomatáról stb. (Az más kérdés, hogy mit lehet ténylegesen elérni, és ebből pedig mit tudtak megvalósítani anno Szász Jenőék!)

Valahogy így járt Mezei is: önmagában nemcsak, hogy nem rossz az, ha találkozik a kormányfővel, hogy fejlesztési pénzeket lobbizzon Székelyföldnek, a baj az, hogy ezt meg kell tennie, mert ilyen a román valóság. A baj az, hogy akkor találkozik vele, amikor az egész ország tudta: Dancila menni fog, kérdés csak, hogy mikor – és a „mikorban” erősen benne volt már május óta, hogy ez nem a jövő évi hivatalos parlamenti választás lesz. Arról már nem is beszélek, hogy a PSD-kormány és Dancila az erdélyi magyar választópolgárok szemében vörös posztó – azt Mezeinek is be kellett volna látnia, hogy a jelenlegi romániai politikai helyzetben, egy Dancilával folyatott beszélgetés több kárt okoz, mint hasznot, például az MPP-hez hasonló méretű, demokratikusan gondolkozó román pártokkal való szövetségkeresésben.

Abban viszont erősen kételkedem, hogy komoly nyomást gyakorolt volna Mezei párttársaira, a két képviselőre, Kulcsárra és Bíróra, hogy azok Dancila mellett szavazzanak – és amúgy sem tettek így. Kulcsár ismertette, hogy Dancila ellen szavaz, de a voksokból kitűnik, hogy Bírós Zsolt sem cselekedett másként. Viszont, végignézve az elmúlt három év MPP-s képviselői tevékenységét, azt kell mondanunk, hogy bizony nem ők ketten voltak a magyar frakció motorjai, lelkei, szellemi óriásai – a Kulcsár által benyújtott javaslatról, miszerint töröljék el a magyar iskolákban a kötelező román értettségit még ma is kiráz a hideg.

Amit viszont Mezei nagyon jól lát, legalábbis én így veszem ki a fenti interjúból, az két dolog. Kezdjük a nyilvánvalóval: Székelyföld gazdasági fejlődése nem megkerülhető kérdés. Olyannyira nem, hogy ez ma már első számú prioritás, legalábbis véleményem szerint, ugyanis az elvándorlás és az elszegényedés kombója olyan veszélyes társadalmi viszonyokat teremt, amelyek aztán önbeteljesítő jóslatként felemésztik teljes Székelyföldet, akár visszafordíthatatlan helyzeteket eredményezve. A másik ilyen Mezei-féle nézőpont, amelyet sajnos nem fejtett ki bővebben, és – mivel ugye nem is ez volt most a lényeg, ezért én sem kérdeztem rá – talán még az ő számára sem konkrét ez az elgondolás, de egy olyan politikai csírát vélek ebben felfedezni, ami örömmel tölt el, mi több, már régóta ildomos lenne, idézem itt Mezeit magát:

„A politikusoknak ez lenne igazából a feladata, hogy ne csak a nemzeti identitás kapcsán, etnikai pártként való fellépés színterén tudjunk mi megjelenni, hanem az itt élő emberek jólétét is meg kell tudjuk teremteni, vagy legalább felhozzuk ezt a romániai szintre, és azok a források, támogatások, amelyeket más régiók kapnak, azok eljussanak Székelyföldre is.”

KORREKT! Mármint ami az etnikai párt részét illeti.

És, mivel ezt Mezei sem bontotta ki bővebben, most én sem teszem, de megpróbálok megbeszélni az elnök úrral egy interjút, ahol ebből a témából alaposan kifaggatom. Ahogy akkor már sok másból is ki fogom! Vagyis: mindenből!

hirdetés
hirdetés

(Örs, Nethuszár)

hirdetés
hirdetés

ZSIDÓ ERDÉLY

hirdetés
hirdetés

CIGÁNY ERDÉLY

hirdetés
hirdetés

ÖRMÉNY ERDÉLY

hirdetés
hirdetés