Mi vagyunk a probléma! Egy felmérés tanulságai és kotnyeleskedései

Alig pár napja, hogy a Nethuszár beszámolt a CPD által készített felmérésről, tanulmányról, elemzésről, amelyből az világlott ki, hogy az erdélyi magyarok jelentős részben oroszpártiak, ahogy címünkben fogalmaztunk: Putyin ötödik hadoszlopa. Lévén cikkünk nyomán sokan beszámoltak a felmérésről és még többen kommentálták azt a különböző Facebook-csoportokban, úgy gondoltuk, ideje kicsit lecsapolni a pohárból a tiszta vizet, hogy jobban lássunk a zavarosban, különösen, ha ilyen képzavarokkal él a szerző, mint jelene esetben.

Kezdjük az elején: a Nethuszár sosem kímélte az olvasót, amikor címet kellett adni egy anyagnak, vagy ahhoz illő borítóképet szerkeszteni hozzá. Elhisszük, sőt, talán, főként ilyen karácsony-közeli hangulatban pláné meg is értjük, hogy egyesek érzékenységét ez sértheti, de elnézést nem kérünk. Sőt, megígérjük, hogy továbbra is így járunk majd el, elvégre, ahogy azt blogunk indulásakor már leszögeztük, és azóta többször is figyelmeztettük a pórt: a Nethuszár nem szolgál ki olvasói ízléseket! Pont.

Ami a címet illeti: Putyin ötödik hadoszlopa nem valami túlzás. A román kommentmezőkben már a háború kitörése utáni napokban, első hetekben elterjedt ez a nézet, és ez azóta sem változott. Így tekintenek ránk, erdélyi magyarokra.

Putyin ötödik hadoszlopa lett az erdélyi magyarság? Egy felmérés eredményei

Biztosak vagytok benne, hogy ez jó így?

Ha már itt tartunk, célszerű szájbarágósan is megfogalmazni: mind cikkünk, mind a hétköznapi valóság szempontjából teljesen mindegy, hogy ez egy valóságalapú állítás vagy sem. A helyzet az, hogy így látnak minket, tehát cselekedeteiket ez befolyásolja majd – és nem az, hogy Te, kedves putyinista olvasó, miként látod önmagad – avagy, az ősi lecke ismét, mint mindig, most is érvényes: ha valamit tévesen értelmeznek, akkor az arra adott válasz is téves lesz.

Biztos, hogy téves ez a koncepció?

Tényleg túlzás lenne Putyin ötödik hadoszlopának beállítani minket?

A kérdés nem túl adekvát. Bárki, aki öt percnél több időt töltött el a képernyő előtt a Facebook-kommenteket olvasva, annak világos, mint a fegyverletétel: ha nem is az erdélyi magyarok többségéről beszélünk, de a muszkaszívű magyarajkú putyinisták száma jelentős, az általuk gerjesztett hullám jelenséggé nőtte ki magát, és mindezek mellé ma már megkerülhetetlen. Nincs olyan, hogy lejön ET a Marsról, meglátogatja a magyarokat, és nem fut össze egy putyinistával. A Marsnál maradva: nincs olyan, hogy ET ne fogná a fejét attól, hogy mennyi, de mennyi magyarajkú muszkaszívű dühöng a Kárpát-medencében.

Aki ezt megérti, azzal lehet közösen gondolkodni a probléma megoldását illetően. Belőlük sajnos kevés van, nagyon kevés. A cikkünk nyomán megszülető kommentek, értelmezések jelentős része egy irányba hat: nem is igaz, ha igaz is, nem is annyira durva a helyzet stb.

És az erkölcsi relativizálásba menekülő magyarázkodók viszik a prímet, ők meg is magyarázzák mindezt: a magyarok „csak” az ukránokat nem szeretik, bizonyos kisebbségjogi véleményeltérések miatt, meg hát a Nyugattal szemben is „kritikusak”, de mindezt putyinizmusnak nevezni, óh, merő túlzás.

Külön szomorú,

hogy a fenti eszmefuttatást osztják erdélyi magyar értelmiségiek, sajtómunkások és – bizony, bizony – választott politikusok is. És nem érzik, mennyire talmi ez az okoskodás, nem látják, hogy a széterjedt híg fost nem lehet egy kupac kemény medvekakival elfedni. Legalábbis nem célszerű: a kaki ugyanis kaki marad, függetlenül annak állagától.

Számtalanszor leírtuk már, de ideírjuk ismét, mert a tudás kurva anyja az ismétlés:

aszimmetrikus szituációkban nem használunk szimmetrikus érvelést!

A pór nyelvén: nem mentegetjük a nemi erőszakolót azzal, hogy a csaj is kurva volt!

Tetszik már érteni?

Ami az erdélyi magyar kommentfelületeken zajlik, az elfogadhatatlan, és az maga a vegytiszta putyinizmus!

Tudjuk mi is.
Tudjuk azt is, hogy Ti, kedves erdélyi magyar értelmiség és politikai osztály, tudjátok.

Többen vagyunk, akiknek személyesen is meg kellett élnie, ahogy a román–magyar közös transzilvanista csoportokból elmenekültek a román cimboráink. Nem bírták a magyarok vérszomjas muszkapártiságát. Ismétlem: itt azokról a románokról beszélünk, akikkel a párbeszéd nemcsak politikai lózung, hanem mindennapi valóság.

Legalábbis volt.
Február 24-ig.

A cikkünk nyomán keletkező válaszok közül is kiemelkednek azok az értelmiségi szereplőktől kapott magyarázatok, miszerint a helyzetért a lakájmédia a hibás.

Khm…, a magyar sajtóban akkor is a Nethuszár ismertette ELSŐKÉNT az anyagot, ha ezt egyesek elfelejtik megemlíteni – köszönet illeti azokat, akik mégis!

A Nethuszár ugye, köztudomásúlag és dicső értelmiségünk által elkönyvelve: lakájmédia.

Nem akarok úgy tenni, mintha nem érteném ezt a kognitív disszonanciát, mert értem, és ki vagyok én, hogy a jogosságát vitassam – pusztán tényként írom le, hogy jelenteni tudjam sérelmem okait: a zsurnalizmus piedesztálon élő írástudói okoztak most némi csalódást. Túl leszek rajta, ennél többet is túléltem már.

Viszont: maga a felmérésben is szerepel egy fontos adat, amire mi is rámutattunk, amit úgy látszik az értelmező szociológusok is nagy-nagy szeretettel ugortak át: a putyinisták médiafogyasztási szokásairól szólva megállapításra került, hogy a legnagyobb arányban a CSAK internetet fogyasztók, második legnagyobb arányban pedig a SEMMILYEN médiát nem fogyasztók közül kerülnek ki.

Azt nem tudom, hogy a fenti megállapítás mennyire igaz a magyar közösségre, de gyanítom nem véletlenül alakult így a felmérés eredménye, a trendek pedig a székely székeken is hatnak, így aztán adódik a kérdés: mi van akkor, ha az összes megmagyarázó téved, és nem, vagy nem csak a magyar kormánymédia a hibás a dologban? Mi van akkor, ha túldimenzionálják a magyar média hatásait – utóbbira ékes, de nem dicső példa a székelyföldi oltásellenesség. Az például nem a magyar kormánymédia hatására, hanem azzal szembemenve alakult úgy, ahogy alakult.

Ha ezen a gondolati síkon haladunk tovább, és fölöttébb hasznos volna továbbhaladni, akkor arra kell rádöbbenünk, hogy az erdélyi magyarság az utóbbi időben (évtizedben?, két évtizedben?, háromban?) teljesen elszakadt úgy a saját értelmiségi osztályától, mint a világ összes többi részétől. Él magában, a maga alakította szellemi gettókban és pont.

Ez jelenti azt, hogy: baj van, moré!

Olyan baj, amire az intellektuális elitünk nem tud megoldást nyújtani – és ezért inkább szőnyeg alá söpri, helyette pedig közhelyekből, lózungokból és hibáztatásból épít magyarázatokat, elsősorban magának, önfelmentésként, másodsorban szellemi termékként a pórnak.

Mert mindennél könnyebb másokat hibáztatni: a kormánymédiát például. Aztán a jobboldaliakat, majd erre a válasz ugye a balosok hibáztatása (vagy fordítva, de nem mindegy?), aztán jönnek szépen sorban: románok, zsidók, cigányok (sorrend felcserélhető), Soros és Trump, nyugatiak, keletiek stb. És a hibáztatást is lehet a másikra kenni: ők kezdték. Mindig „ők”. Mindig mások!

És ki tartott pisztolyt annak a felhasználónak a fejéhez, aki röhögő emotikont nyom az ukrán kisgyerek haláláról beszámoló hírek alá?
Na, ugye?
Na, ugye!

Figyelem: vicc történik!

Hogy oldjam egy kicsit az írás szomorúságát, hadd meséljek egy viccet. Biztosan sok olvasónk ismeri, de ezt sem árt felfrissíteni:

Látogatást tesz a főördög a pokolban. Látja, ahogy a népek főnek az üstökben, elégedett a tűzzel, a meleggel, sétál a kondérok között. Látja, az egyikben rotyognak az oroszok, a kondér mellett ott áll egy puskás katona. Mondja a segédördög: ha valaki ki akar szökni, akkor a katona lelövi. Mennek tovább, a másik kondérban ott főnek a németek. A kondér fölött a tábla: kimászni tilos! Magyarázza a kisördög: a németek parancskövetők, ha tilos, akkor tilos Elérnek a következő kondérhoz, ott rotyognak benne a magyarok. Se katona, se tábla, se semmi. Kérdőre vonja a főördög a kisördögöt: hát itt, kérem szépen, itt semmi őrzés, semmi tiltó tábla, mi lesz, ha kiszöknek? Mire a kisördög: áh, ha valaki ki akar mászni, a többiek úgyis visszahúzzák!

Jót röhögtetek?
Ugye…

Nos, amíg nem fogjuk fel, hogy mi, magyarok MINDANNYIAN ugyanabban a kondérban ülünk, addig megoldást ne is várjunk. Ne várjunk, mert a felismerés nélkül mi magunk nem tudjuk megoldani, mások pedig segíteni nem fognak.

Miért is tennék?
A putyinistáknak…?!

Ghonzó

(Nethuszár)