Minden. Szava. Hazugság.

Vlagyimir Putyin, az Orosz Föderáció háborús bűnös elnöke, a putyinista sajtó által lazán és fellengzősen csak történelminek becézett beszédet mondott az ukrajnai háborús övezetekben erőszakkal megtartott és katonai segítséggel levezénylet népszavazások után. Végighallgattuk a beszédet, és megpróbáltuk kielemezni. Nem sikerült, ugyanis ritka, sőt talán egyedülálló esemény volt, abban a tekintetben, hogy még soha nem láttunk, olvastunk olyan államfői beszédet, amelyet igazság szerint pszichiáterek kéne elemezzenek, és amelynek minden, de minden egyes szava hazugság volt, beleértve a kötőszavakat és a vesszőket.

Bár a történelminek nevezett, valójában a Kreml urának elmebetegségét minden kétséget kizáróan bizonyító beszédnek túl nagy hatása nincs az eseményekre, arra sem alkalmas, hogy az orosz diktátor szándékait próbáljuk meg belőle kiolvasni. Inkább értelmezhetjük úgy, mint egy öntömjénező, elborult elme, egy alkoholista, gyógyszerfüggő nárcisztikus személyiségzavarral küzdő komplexusos öregember sértődött vádaskodását az egész világ irányába, aki nem akarja őt megérteni, a világ felé, amelyik nem akar megállni és az emberiség felé, amelyik nem hajlandó elfogadni az ő nagyságát – sőt, lassan inkább kiröhögik a „birodalom” egyre összecsuklottabb elnökét, semmint komolyan vennék őt.

Miután végig hallgattuk véres kezű Putyin elvtársat, azon töprengtünk, hogy mit lehet ezzel  a beszéddel kezdeni. Végül is sokat, ugyanis minden egyes ponton végigmenve, talán még soha nem látszott ennyire, hogy a nukleáris ortodoxia által táplált áélkereszténység, az FSZB trollfarmjai által terjesztett konteók, a súlyos alkoholizmus és/vagy gyógyszerfüggőség, a valóságtól való merev távolságtartás mennyire át tud formálni egy embert. Putyin mentális egészsége már a múlté, akár a kovid alatti megjelenéseihez, beszédeihez hasonlítjuk a jelenlegit, vagy a kovid előtti, valóban erős elnök képéhez, akit még a népe is támogat, és ennek biztos tudatában teszi meg lépéseit. Semmi sem maradt ezekből, egy siralmas állapotban levő bohócot láttunk, a beszéde pedig jobbára önigazolás, de abból is az olcsó, fapados verzió, hazugságaiban már az egykori kreativitás sincs meg.

Kezdjük:

„Mint ismeretes, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságban, Zaporizzsja és Herszon régióban tartottak egy népszavazást. Eredményeit összesítették, az eredmények ismertek. Az emberek meghozták a döntésüket, egyértelmű döntést hoztak.”

Nehéz dolog a földrajz, különösen, ha agresszor vagy, de mégis legitim látszatát akarod kelteni az illegális annektálásának, hétköznapi nyelven szólva: a rablásnak. Nemcsak a  Donyecki és Luhanszki úgynevezett Népköztársaságok lakói szavaztak, hanem a Donyeck és Luhanszk megyék orosz hadsereg által megszállt részein élők is, de ez bagatell ahhoz képest, hogy az orosz elnök szerint Herszon és Zaporozsje régiók is leszavaztak – ez utóbbi kettőnek nem is ellenőrzi teljes területét az orosz hadsereg, ráadásul itt folyamatosan megy a harc, úgyhogy beszéde pillanatában sem lehetett biztos abban, hogy ami ma, messziről, koszos szélvédőn át nézve Oroszország, az vajon holnap is az lesz-e még. Nem is lett, dicsőségesnek szánt, valójában siralmas beszéde után alig pár nappal már bukták is Lymant, amit az ukránok visszafoglaltak.

„A mai napon aláírjuk a Donyecki Népköztársaság, a Luhanszki Népköztársaság, a zaporizzsjai és a herszoni régió Oroszországhoz való hazatéréséről szóló megállapodásokat. Biztos vagyok benne, hogy a Szövetségi Gyűlés támogatni fogja a négy új régió, az Oroszországi Föderáció négy új tagja elfogadásáról és létrehozásáról szóló alkotmányos törvényeket, mert ez emberek millióinak akarata.”

Khm, „hazatérés”? Az említett régiók SOHA nem voltak Oroszország részei, maximum a Szovjetunióé – ha így érti az orosz elnök a hazatáérést, akkor abból egyértelműen lehet arra következtetni, hogy valójában Brezsnyev/Hruscsov, de inkább Sztálin utódját láttuk, hallottuk, a korhoz és az említett sötétlelkű személyiségekhez illő hazugságáradattal együtt.

„És ez természetesen az alanyi joguk, elidegeníthetetlen joguk, amelyet az ENSZ Alapokmányának első cikkelye rögzít, amely közvetlenül a népek egyenlő jogainak és önrendelkezésének elvéről szól.”

ENSZ? Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy az ENSZ alapokmánya nem pont így fogalmaz, tekintsünk el attól, hogy az ENSZ alapokmánya rögzíti, hogy semmilyen terület etnikai összetételét nem szabad erőszakosan (ideértve a gazdasági diszkriminációt is!) megváltoztatni, amelyeket az Orosz Föderáció 2014 óta folyamatosan semmibe vesz, tekintsünk el attól is, hogy a háború megindítása után, az elfoglalt területekre érkeznek az orosz tanárok, hogy átmossák a diákok fejét, tekintsünk el attól, hogy az elfoglalt területekről, ukránok millióit deportálják, tekintsünk el attól, hogy az orosz útlevelet és az orosz állampolgárságot különböző zsarolásokkal nyomják le az emberek torkán, és , miután mindezektől nagyvonalúan eltekintettünk, akkor tegyük fel a kérdést: a globalizmus ellen harcoló, nyugati intézményeket fikázó orosz elnök az ENSZ-re hivatkozik?

Vicces lenne, ha nem lenne ennyire véres… By the way, az ENSZ világosan rögzíti a háborúk megindításának szabályait is, igaz, Moszkva nem háborúzik, ő spécoperáciját indított, így aztán nem kell olyan apróságokkal foglalkoznia, mint hadüzenet, amely például világosan tartalmazza a háború megindításának okait, valamint azokat a célokat, amelyek elérése esetén az agresszor abbahagyja a fegyveres támadásokat.

„Mindig emlékezni fogunk az „orosz tavasz” hőseire, azokra, akik nem egyeztek bele a 2014-es ukrajnai neonáci puccsba, mindazokra, akik meghaltak azért, hogy beszélhessék anyanyelvüket, megőrizzék kultúrájukat, hagyományaikat, hitüket, az élethez való jogukat. Ezek Donbasz harcosai, az „Odesszai Katyn” mártírjai, a kijevi rezsim által végrehajtott embertelen terrortámadások áldozatai. ”

Na, legalább világos, hogy magyarajkú putyinistáink honnan szedik azt a sok blődséget, amivel teleszemetelik a kommentfalakat. A 2014-es ukrajnai „neonáci” puccs magyarul annyit tesz, hogy a Moszkvának csontig benyaló elnököt elkergette a nép – ez persze az FSZB által támogatott rezsim nem vette jó néven, így bele-bele lőttek a fegyvertelen tömegbe, de a vége az lett, ami az ilyen népellenes rezsimek vége szokott lenni.  Janukovics, az oroszt elnök kijevi bábja elmenekült, hogy a hátrahagyott és sokat sanyargatott népe megcsodálhassa az üresen hagyott luxusvilláját, benne az aranyozott vécével.  „Donbasz harcosai”-ról jó, ha tudjuk, hogy ez az orosz katonákat jelenti, a „kicsi zöld emberkék”-et, akiknek jelenlétét Moszkva mindvégig tagadta (ezzel ugyanis háborús féllé lépett volna elő a nemzetközi jog szerint), majd idén, a szokásos olcsó, de kötelező szláv hősieskedés jegyében le is buktatták magukat, amikor egy frontról hazatérő katona kitüntetésekor, az illető méltatásában leírták, hogy már 2014 óta harcol Donbaszban.

Az „odesszai Katyn” kitétel viszont már a beteg elme neurotikus kicsapódása! Tudjuk, de azért ismételjük el: Katyn arról szól, hogy az itt található erdőben, egy tömegsírba lődözték bele a teljes lengyel tisztikart az oroszok. Aztán jó orosz szokás szerint ezt letagadták, nem is volt nehéz dolguk, hiszen 1945 után Moszkva uralta Európa keleti felét, ez együttjárt a sajátos töreténelemoktatással is, így közel fél évszázadon keresztül, generációk millióinak hazudták azt, hogy Katyn a náci németek műve. 1990 után Gorbacsov elismerte, hogy a Szovjetunió a tettes, így már nem lehet visszacsinálni, de a Putyin által irányított Orosz Föderáció agymosó propagandája azért kitartóan és nem minden siker nélkül próbálkozik ezzel.  Ha ma Putyin azt mondja, hogy Katyn volt Odesszában, akkor tehát az annyit jelent, hogy valamit elkövettek az oroszok, és most ezerrel dolgoznak azon, hogy másokra kenjék.

De mi is volt Odesszában? A putyinista propaganda előszeretettel kaparja elő újra és újra az odesszai eseményeket, azonban itt szó sem volt kivégzésekről, szó sem volt arról, hogy bármely ország hivatalos szervei (rendőrség, hadsereg stb.) részt vett volna az események alakításában, befolyásolásában (kivéve az orosz FSZB-t – arra nézve már bőségesen elég bizonyíték gyűlt össze, hogy az odesszai etnikai villongások kitörésért a ruszki titkosszolgálat tehető felelőssé, akiknek jól jött egy ilyen akció, hogy destabilizálják Ukrajnát, a műfaj felénk sem ismeretlen, lásd a márciusi pogromot Marosvásárhelyen, vagy a bányászjárásokat).

Itt az történt, hogy a felfokozott belpolitikai hangulatban, ahol az ukrajnai oroszok érezték, hogy veszítenek az addigi politikai hatalmukból (évtizedeken keresztül oroszbábok ültek az ukrán elnöki székben) ezt zokon vették, a 2014-es kijevi mészárlások után az ukrán fiatalok körében a Majdnan volt a jelszó, így aztán, egy közelgő focimeccs (mi más?) kapcsán összecsaptak Odessza utáin az orosz és az ukrán polgárok, az eset akár a mostani háború előrejelzése is lehetett volna, az ahhoz illő végeredménnyel, ugyanis a nagyhangú és agresszív oroszokat szépen elpicsázták az ukrán szurkolók és egyéb elemek, a menekülő ruszkik végül egy épületbe menekültek be, ahol elbarikádozták magukat, az ukránok támadták az épületet, az oroszok ekkor már pisztollyal lőttek rájuk az ablakokból, az ukránok pedig felgyújtották az épületet – így aztán pár orosz bele is halt az égési sérülésekbe. Nem szép történet, az biztos, de ehhez semmi köze a hivatalos Ukrajnának. Annyira semmi köze, hogy az eset miatt eddig mindösszesen egy eljárás indult, az is az ukrán hatóságok részéről, az is ukrán etnikumú polgár bebörtönzésével végződött. Orosz felelősséget, ne adj Isten, orosz bebörtönzésről nem hallottunk, mert nem is volt.  (Az ukrán hadsereg, rendőrség, különösen Kelet-Ukrajnában ekkoriban full oroszpártiakból, vagy echte oroszokból állt, ezt 2015-ben kezdi meg Kijev átszervezni!) A „kijevi rezsim embertelen terrortámadásiról” pedig csak annyit: a Majdanon valóban egy Kijevben székelő rezsim gyilkolt ártatlan fiatalokat, csakhogy ezt a terrorista rezsimet Oroszország finanszírozta, nem más. Ahogy Oroszország állt Juscsenko egykori ukrán elnök dioxinnal történt megmérgezése mögött is (Emlékszünk még erre?), hogy helyhiány miatt most egyéb és fölöttébb valódi terrorcselekményeket ne is említsünk. Aprócska, de lényeges: vajon Putyinnak senki nem szólt, hogy maga az orosz katonai ügyészség azzal zárta le a 2014-es donbászi események vizsgálat, hogy ott nem történt népirtás? Érdekelné egy barátomat…

„A Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok, a Zaporizzsjaés a Herszoni régiók millióinak választása mögött sorsközösségünk és ezeréves történelmünk áll. ”

Röhög a vakbelem: „milliók” – ez már csak azért sem lehetséges, mert milliók menekültek el a régiókból, mióta Oroszország eljött felszabadítani. A háború előtti ukrajnai népszámlálás adatait figyelembe véve, az említett régiók lakosságának alig húsz százaléka szavazott, mondjuk így nem volt nehéz a kilencven százalék feletti eredményeket összehozni.

„1991-ben Belavezsszkaja Puscsában az akkori pártelit képviselői az egyszerű polgárok akaratának megkérdezése nélkül a Szovjetunió összeomlása mellett döntöttek, és az emberek hirtelen azon kapták magukat, hogy elszakadtak hazájuktól.”

Ahogy ezt Székelyföldön mondják: akkor hazugság, hogy neki lehet támasztani a kamiont. „Elszakadtak hazájuktól”, hogy értsük mire gondol az orosz háborús bűnös elnök, jó, ha leszögezzük: nem elszakadtak, hanem visszakapták hazájukat. A Szovjetunióba erőszakkal és kék cédulás szavazásokkal betagosodott országok tértek vissza 1945 előtti énükhöz: Észtország, Litvánia, Lettország vagy épp Ukrajna. Az ott élő oroszu7ok pedig nem szakadtak el hazájuktól, ugyanis őket erőszakkal telepítették be az őshonos nép nyakára, az etnikai összetétel oroszok javára történő megváltoztatása szándékával.

„Ahogy egykor a forradalom után a szakszervezeti köztársaságok határait a kulisszák mögé vágták, úgy a Szovjetunió utolsó vezetői, az 1991-es népszavazáson a nép többségének közvetlen akaratával ellentétben, tönkretették nagy hazánkat, egyszerűen a kész tények elé állították az embereket.”

Na már most, ebből a rövidke mondatocskából alaposan kiviláglik, hogy Vlagyimir Putyin szereti úgy értelmezni a történelmet, hogy abból csak a neki kedvező fejezeteket csemegézi ki, aztán így állítja össze a nagyképet, amely igazát kell majd alátámassza – tipikus konteógyáros. A helyzet az, hogy 1991-en valóban volt egy népszavazás a Szovjetunióban, ezt Gorbacsov írta ki, máig ismeretlen megfontolásból, de azért az vélhetően szerepet játszott a történetben, hogy Moszkva rájátszott az etnikai villongások kirobbantására (Nagorno-Karabah, Osztétia, Grúzia, Csecsenföld, hogy olyan helyszíneket említsünk, amelyek aztán vissza-visszatérnek a putyini éra alatt is), már csak azért is, hogy Oroszország, mind rendfenntartó léphessen fel, ezzel bizonyítva, hogy szükség van rá, nélküle totális háború jönne az általa egykor megszállt területeken. Visszatéve az alapkérdésre: Gorbacsov népszavazásra bocsájtott kérdése így hangzott: „Úgy gondolja-e Ön, hogy elengedhetetlenül szükséges a megőrzése a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, mint az egyenjogú szuverén köztársaságok megújult föderációjának, amelyben bármely nemzetiségű ember jogai és szabadsága teljes mértékben garantálva lesz?” 

Na, ebből aztán hámozd ki, hogy mire gondolt a költő? Tegyük hozzá, hogy ekkora litvánok már lassan egy éve népszavazás útján döntöttek arról, hogy kilépnek, míg a többi tagköztársaság az 1991-es év folyamán kiáltja ki függetlenségét, de ennek előjelei azért már 1990 óta megvoltak, és aligha volt olyan épeszű és a valóságot jól olvasó politikus, aki azzal számolt volna, hogy ez a folyamat visszafordítható lenne.

Magyarán: az egykori szovjet tagköztársaságok örömmel menekültek Moszkva erőszakos védőernyője alól saját függetlenségükbe. Ilyen körülmények között tessék értelmezni a népszavazási kérdést, nem mellőzve azt a már ismertetett tényt, hogy a „bármely nemzetiségű ember jogai és szabadsága teljes mértékben garantálva lesz” kitétel alapját az képezi, hogy Gorbacsov rájátszott az etnikai feszültségekre, hogy ezzel igazolja a SzU létjogosultságát. A kérdés persze úgy lett megfogamzva, hogy arra csak igennel lehessen válaszolni, azonban túl azon, hogy Putyin meg sem említi azt, hogy ez a népszavazás már nem osztott és nem szorzott, ugyanis a tagállamok mentek maguktól is, hiába akarta őket Moszkva visszatartani, Jelcin, Gorbacsov akkori ellenzéke ugyancsak erre a népszavazásra becsempészett egy másik kérdést is. Tehát a Putyin által említett referendumon KÉT kérdésre kellett válaszoljanak az emberek, a jelcini pedig így hangzott: „Szükségesnek tartja-e Ön, hogy bevezessék az Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságban az elnöki pozíciót, amelyről az egész nép közvetlenül szavazna?”

A valóban milliók által leadott szavazatok közel hetven százaléka az igen-t támogatta – ezzel egyrészt Oroszország kinyilvánította függetlenséget, azaz, kiszállt a Szovjetunióból (nem is túl faramuci jogértelmezés szerint), másrészt Putyin ennek a népszavazásnak köszönheti, hogy elnök lett, lehet. Igen, annak a referendumnak, amelyet most megsirat.

„Szeretném, ha a kijevi hatóságok és igazi nyugati uraik hallanának, hogy mindenki emlékezzen erre: a Luhanszkban és Donyeckben, Herszonban és Zaporizzsjában élők örökre a polgárainkká válnak. „

Mondom: az említett régiókat nem is uralja teljesen az orosz hadsereg, de emlékeztetném ezt az elmebeteget arra, hogy volt már olyan pártfőtitkár, aki Szovjetunió örök dicsőségét vizionálta.

„Felszólítjuk a kijevi rezsimet, hogy azonnal szüntessék be a tüzet, minden ellenségeskedést, a háborút, amelyet még 2014-ben kirobbantott, és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. ”

Nem is tudtam, hogy Kijev megszállta, majd annektálta saját területét, a Krím-félszigetet. Ja, azért nem tudtam, mert fordítva volt: Oroszország tette, és nem is ütközött ellenállásba – fura egy háború kirobbantás ukrán részről, az már igaz.

„Minden rendelkezésünkre álló erővel és eszközzel megvédjük földünket, és mindent megteszünk népünk biztonságos életének biztosítása érdekében. Ez népünk nagy felszabadító küldetése.”

Ha ez a felszabadítás olyan, mint Bucsa, Izjum, Mariupol, akkor milyen a megszállás? Jó, ne folytassuk, tudjuk: ezek ugyanazok, akik voltak 1945-ben, akik voltak 1956-ban, akik voltak 1968-ban stb.

„Határozottan újjáépítjük az elpusztult városokat, lakásokat, iskolákat, kórházakat, színházakat és múzeumokat, helyreállítjuk és fejlesztjük az ipari vállalkozásokat, gyárakat, infrastruktúrát, társadalombiztosítást, nyugdíjakat, egészségügyi és oktatási intézményeket.”

Photoshoppal? Egyéb megoldás aligha létezik, az orosz hadsereg által térdmagasságig lebombázott települések újjáépítése olyan irdatlan összegeket emésztene fel, amire Moszkvának nincs, és soha nem is lesz pénze. Ja, és az egykor jól és időben fizető gonosz nyugatiak, azaz mi, Európa, nem fogunk tőlük gázt venni, úgyhogy nemcsak pénzük nem lesz erre a fene nagy újjáépítésre, hanem az sincs, ahonnan megszerezzék. Mondom, marad a photoshop.

„Természetesen a biztonság javításán is dolgozni fogunk. Együtt gondoskodunk arról, hogy az új régiókban élő polgárok érezzék Oroszország teljes népének, az egész országnak, minden köztársaságnak, hatalmas szülőföldünk minden területének és régiójának támogatását.”

No comment.

„Honfitársaink, testvéreink Ukrajnában – egyesült népünk őshonos része – saját szemükkel látták, mire készülnek az úgynevezett Nyugat uralkodó körei az egész emberiség ellen. Itt valójában csak ledobták a maszkjukat, megmutatták valódi énjüket.”

Az egyesült nép őshonos része (azért így még nem nevezték a saját hazájukban élőket, mondhatnám, egész költői) valóban a saját szemükkel látták, mire készül a Nyugat, ezért lőnek titeket és nem őket! Ezért akarnak Nyugathoz tartozni, és nem Moszkvához!

„A Szovjetunió összeomlása után a Nyugat úgy döntött, hogy a világnak, mindannyiunknak örökké tűrnünk kell a diktátumaikat. Aztán 1991-ben a Nyugat arra számított, hogy Oroszország nem fog kilábalni az ilyen sokkokból, és magától szétesik. Igen, ez majdnem megtörtént – emlékszünk a 90-es évekre, a rettenetes 90-es évekre, éhesen, fázva és reménytelenül sodródtunk. De Oroszország ellenállt, újjáéledt, megerősödött, és ismét elfoglalta méltó helyét a világban.”

Igen, a  Nyugat tényleg arra számított, és főleg azon dolgozott, hogy Oroszország összeomoljon. Valószínűlege ezért küldtünk nekik MILLIÓ dollár értékben élelmiszersegélyeket például, olyan élelmiszersegélyekről beszélek, amelyek közül nem egy érkezett Szentpétervár kikötőjébe, ahonnan nyomtalanul eltűnt, hogy dollárrá visszaalakulva az egykori KGB-ből álló és a várost irányító politikai maffia zsebében landoljon. A művelet irányítója és menedzselője Szentpétervár akkori polgármesterének tanácsadója, bizonyos Vlagyimir Putyin. A skizofrénia alapkérdése: vajon ismerik egymást ezek ketten?

De a Nyugat valószínűleg akkor is Oroszország tönkretételére játszott, amikor nyugati technológiát küldtünk nekik, hogy a gáz- és kőolajvezetéküket tudják modernizálni, tudjanak szállítani, és ezért mi mindig jól és időben fizettünk. Ugye az ÉA1-es is azért állt le a nyáron, mert az egyik elemét Kanadában kellett javítani, a Siemens gyárában. Mondom Siemens és nem Szojuz – tetszik érteni?

„A Nyugat kész mindent átlépni, hogy megőrizze azt a neokoloniális rendszert, amely lehetővé teszi számára, hogy a dollár és a technológiai fölényük segítségével élősködjön, sőt, kifossza a világot, hogy extra adót szedjen be az emberiségtől, beszedje a meg nem érdemelt jólét fő forrását, a hegemón járadékát. Ennek a sarcnak a fenntartása a legfontosabb, ez a valódi és abszolút öncélú indítékuk. Ezért áll az érdekükben a teljes deszuverenizáció. Innen erednek a független államok, a hagyományos értékek és a kultúrák elleni agressziójuk, az irányításuk alatt álló nemzetközi és integrációs folyamatok, az új világvaluták és a technológiai fejlesztési központok aláásására tett kísérleteik. Számukra kritikus fontosságú, hogy minden ország feladja szuverenitását az Egyesült Államoknak.”

Nem azért van dollárunk és technológiai fölényünk, mert Isten ajándékba adta nekünk, hanem azért, mert megdolgoztunk érte. Megdolgoztunk, mondanom ismét, mert ez Oroszországban ismeretlen fogalom. És nincs semmiféle deszuverenizáció: saját jól felfogott érdekünkből mentünk be a nyugati és az amerikai védőernyő alá, és nem is akarunk onnan kimászni, ez pedig két aprócska, de lényeges különbség ahhoz képest, hogy miként viszonyulunk az oroszokhoz. Oda soha nem akartunk önként menni, és soha nem akartunk maradni, mindkettő orosz erőszakkal történt meg. A NATO-tagságba senki nem kényszerített minket, mi jelentkeztünk, és nem is fogadtak minket tárt karokkal, kemény feltételeknek kellett megfelkeljünk mielőtt felvetetek volna minket. A játék tiszta volt, szabályok szerint zajlott, tudják, ahogy azt Nyugaton szokás. Hasonlóképp az EU-val is. Ja, és mindkettőről szabad népszavazáson döntöttünk, nem kellettek hozzá géppisztolyos csecsenek, hogy tudjuk a választ.

„Számukra közvetlen fenyegetést jelent a mi gondolkodásunk és filozófiánk, ezért támadják filozófusainkat. Kultúránk és művészetünk veszélyt jelent rájuk, ezért megpróbálják betiltani azokat. Fejlődésünk és jólétünk is veszélyt jelent rájuk – a verseny egyre nő. Nem nekik van szükségük Oroszországra, nekünk van. ”

Azért valahogy nem érzem azt, hogy az orosz fejlődés és jólét olyan nagy veszélyt jelentene rám, hogy úgy mondjam, megkóstolni sem akarom ezt, nemhogy foglalkozni vele, nota bene, pénzt költeni arra, hogy leromboljam, elvegyem tőlük stb. Az orosz kultúra és művészet pedig semmi veszélyt nem jelent, és senki sem fogja fel így a kérdést, sem, Nyugaton, sem Keleten, ugyanis épeszű emberek tudják: a kultúra és a művészet, legyen az bármilyen nemzetiségű, nem jelent veszélyt. Soha, semmikor. Ja, de igen, a diktatúrákban! Valószínűleg ezért van annyi orosz művész és kulturális személyiség index alatt Oroszországban, esetleg börtönben, vagy épp elmenekült onnan, ebből a dicső jólétből és fejlődésből.

„Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy a világuralomra vonatkozó múltbeli igényeket nem egyszer szétzúzta népünk bátorsága és szívóssága. Oroszország mindig Oroszország marad. Továbbra is meg fogjuk védeni értékeinket és szülőföldünket.”

Tudom, tudom, aprócska, szinte lényegtelen elem, de jelen pillanatban senki nem támadja Oroszországot, hanem az Orosz Föderáció hadserege tartózkodik egy idegen és szuverén állam területén. Bagetell, igaz? Azonban ez a világuralomra való törekvés orosz szétzúzása megint csak megmutatja, hogy Putyin mennyire önkényesen szemezget a történelmi tények közül. Oroszország (pontosabban a Szovjetunió) valóban legyőzte a német hadsereget (a brit, az amerikai stb. hadsereggel EGYÜTT), de azért célszerű lenne nem elfeledni azt a tényt, hogy Hitlerék már Moszkva alatt jártak, amikor Amerika úgy döntött, hogy megindítja a lend-lease programját, ezzel pedig felszerelte Sztálin országát fegyverekkel, ruházattal, hogy tudjon visszavágni. Igen, baszki, nemcsak fegyvereket küldött Amerika akkor a világuralmi törekvéseket megakadályozó Oroszországnak, hanem komplett fegyvergyárakat, hajórakományi bakancsot, katonai eszközöket, gyógyszereket stb. Az amerikai támogatás egy kisebb része történt kölcsön formájában, nagyobb része vissza nem térítendő támogatás (ez a lend-lease lényege), és külön pikantériája az ügynek, hogy ezt Oroszország végül 2006-ban fizette vissza, ekkor pedig már bőven Putyin volt az elnök.

Nagyjából idáig bírtam idegekkel a szöveg szó szerinti és tételes cáfolatát, ami ezután jön, az nem más, mint a legmélyebb sztálini/brezsnyevi szovjet időket idéző Nyugat-ellenes epeömlés. Előkerült itt minden, mi orosz szemnek és szájnak ingere: a múlt szádok gyarmatosítása, a kínai ópiumháború, Vietnám (ahol mondjuk az oroszok is nyakig benne voltak) stb. Az orosz háborús bűnös elnök azt felejti el hozzátenni, hogy a Nyugatnak van egy nagy előnye az Orosz Föderációval, és úgy általában az orosz hatalmi mentalitásokkal szemben. Nem tartózkodik, nem zárkózik el mereven attól, hogy saját hibáit beismerje, javítson azokon, vagy épp olyan politikákat kövessen, amelyek garantálják, hogy a múlt bűnei ne ismétlődhessenek meg. Nem vagyunk tökéletesek, és ezen az úton még nagyon sokat kell mennünk nekünk is, csakhogy a Nyugat, filozófiájáénak, kultúrájának és politikai berendezkedésének köszönhetően mindig magáéban hordozza a javulás, a jobbá válás ígéretét, míg az orosz birodalmi szellem ennek épp ellenkezője: mások totális leigázása, vagy az impériumok csúnya bukása között tud és bír választani, a közte lévő árnyalatokat nem ismeri, azokat kifejezetten gyengeségnek tartja.

Hogy messzire ne menjünk: a Putyin által Nyugat bűneként említett Vietnám. Lehetne azon vitatkozni, hogy mennyire volt bűn, és mennyire a kommunizmus világhatalma elleni harc, de tény, ami tény, hogy a vietnámi háború elleni legerősebb tiltakozások pont Amerikában zajlottak, és ezek ágyaztak meg egy olyan alulról építkező kulturális forradalomnak (Mao ezt nem értette), amely a hippimozgalom révén végül az egész amerikai társadalomra hatást gyakorolt. Paradox, de egy beteg logikával igaz is lehet: Vietnámnak köszönhetjük Jimi Hendrixet, az egyenjogúsági mozgalmakat, a farmernadrág szabad viselését, a hosszú hajat, a nők szabadabbá válását stb. Az Orosz Föderáció előtt jelen pillanatban, és amíg Putyin an hatalmon nincs ilyen út. A bezárkózó, vélt sértettségre alapuló birodalomépítésben gondolkozó orosz politika nem képes, mert nem lehet képes tanulni saját hibáiból, ugyanis első lépés lenne azok elismerése, ami az orosz mentalitásban a gyengeség jele. Ördögi kör, nincs belőle kiút, és nemhogy nem jön létre a megálmodott Vlagyivosztoktól Lisszabonig terjedő eurázsiai birodalom (by the way: a Vlagyivosztoktól Lisszabonig szlogen a nyugatos oroszok 19- századi jelszava volt, más tartalommal, mint ma, és ezt lopta el, formálta maga képére Dugin és az ortodox fekete mágia!), hanem a jelenlegi befolyási övezetei is veszélybe kerültek, lásd Kazahsztán, Dagesztán stb.

Holott lehetett volna másképp is: nem egyszer írtam már, de most is leírom. Ha Putyin kicsit több időt szán a nyugati hatalomgyakorlás tanulmányozására és kevesebbet a saját konteók gyártására, akkor pillantok alatt rájöhetett volna, hogy Oroszország, a soft power eszközeivel szinte ingyen szerezheti meg magának nemcsak Európa keleti felét, hanem a teljes kontinenst. Nem így döntött, és most már nincs visszaút – Rusziját évtizedekre zsákutcába vitte, és megint nekünk, nyugatiaknak kell majd jönni, nekünk kell majd konzerveket küldeni, hogy a világ kétségkívül egyik leggazdagabb országának lakói ne éhezezzenek, hogy aztán azokat egy újabb Putyin ellopja, a pénzből hatalmat építsen magának és kezdődjön minden elölről.

Ghonzó

(Nethuszár)