Moldávia: Sandu úgy nyert, hogy vesztett

Véget ért a Moldáv Köztársaság elnökválasztása – vasárnap tartották a második fordulót, amelyben Maia Sandu jelenlegi elnök-asszony és Alexandr Stoianoglo között választhattak a moldávok. A választást végül Maia Sandu nyerte, első látásra meggyőző különbséggel, de mindenkit óvnék a túlzott örömtől – a kép ugyanis sokkal árnyaltabb.

A vasárnap rendezett elnökválasztások második fordulóján eldőlt: további négy évig Maia Sandu áll majd a Moldávia élén. A szavazatok 99,86 százalékának feldolgozása után Sandu a szavazatok 55,41 százalékát gyűjtötte be, míg ellenfele, a mainstream sajtó által „oroszbarát erők által támogatott” Alexandr Stoianoglo 44,59 százalékot szerzett. A szavazatok tényleges számát tekintve az eredmény: Maia Sandu 930.512 szavazat, Alexandr Stoianoglo pedig 748.781 szavazat, a különbség tehát akár meggyőzőnek is mondható: Sandu 181.731 szavazattal szerzett többet, mint ellenfele.

A képlet nem ilyen egyszerű

Moldovában két nagy tömegre oszlik a szavazók tábora: a köztársaság területén, illetve az országon kívül élők, azaz a diaszpóra. A Moldáv Köztársaság területén szavaznak a transznisztriaiak és a gagauzok is, ezeken a területeken Stoianoglo hatalmas győzelmet aratott, ahogy a Moldáv Köztársaság más részein is elsőként végzett: Transznisztriában 79,4 százalék, Gagauziában 97,04 százalék. A két régió szinte állandóan a Moldovától való elszakadásról álmodik, annak dacára, hogy rendkívül erős autonómiával rendelkeznek, a kisinyovi kormány hatásköre gyakorlatilag alig terjed ki valamire ezekben a régiókban. Mind Transznisztria, mind Gagauzia hagyományosan oroszbarátabb, mint a Köztársaság többi része, így Stoianoglo győzelme ezeken a területeken nem számít nagy meglepetésnek. Azonban intő jel, hogy Bălți municípiumban (Kisinyov utáni második legnagyobb város) Stoianoglo 69.8 százalékot szerzett, ráadásul olyan járásokat is behúzott, mint Cahul, Taraclia, Fălești vagy Glodeni.

Moldovában Stoianoglo nyert!

Amennyiben csak a Moldovai Köztársaság területén leadott szavazatokat nézzük, akkor az eredmény pont az ellenkezője: Stoianoglo, ha kevéssel is, de megnyerte a választást 51.19% (692.533 szavazat), míg ellenfele, Maia Sandu 48.81%-ot (660.226 szavazat) ért el.

Az eredményt végül a diaszpóra fordította meg, itt Maia Sandu földcsuszamlásszerű győzelmet aratott: a Moldáv Köztársaság területén kívül leadott szavaztok 82,77 százalékát szerzete meg (270.286 szavazat), míg Stoianoglo csak 17.23%-ot (56.248 szavazat) tudott megszerezni. Sandu megnyerte Kisinyovot, valamint Orhei járást, utóbbi Ilan Sor, moszkovita ügynök és milliárdos lopása miatt Moldovában körözött személy fellegvárának számít.

Érdemes megjegyezni, hogy a diaszpóra hatalmasat mozgósított: 326.534 külföldön élő moldáv állampolgár döntött úgy, hogy felkeresi, elutazik a legközelebbi moldáv képviseletre, hogy leadhassa szavazatát. Az első fordulóban valamivel több mint 240 ezer moldáv tett így, ez ugrott fel több mint 320 ezerre. Amikor ezt a cikket írom, akkor a külföldi szavaztok feldolgozottsága 98,70 százalékon áll, könnyen lehet, hogy a végén majd elmondható: 100.000 diaszpórában élő moldáv választóval több ment el szavazni a második fordulóban, mint az elsőben.

Következtetések:

Miközben az Unió elnökei, miniszterelnökei megfogalmazzák gratulációikat Maia Sandunak, és mindenki arról ebszél, hogy Kisinyov az európai utat választotta, addig a valóság gyökeresen más képet mutat. Egy olyan képet, amelyet a két héttel korábban megrendezett uniós csatlakozással összefüggésben megrendezett referendum már hűvösen előre jelzett: nincs minden rendben!

Akkor alig sikerült a szavaztok többségét megszereznie az úgynevezett proeurópai álláspontnak, amely a moldáv alkotmány módosításáról szólt elsősorban (részletesebben ebben a cikkben írtunk róla),és Maia Sandu felé intézett fejmosásként is értékelhető. És igaz ugyan, hogy Moszkva gőzerővel próbálta befolyásolni a választások végeredményét, de az is igaz, hogy ez Moldovában mindig is így volt. Az is igaz, hogy soha ekkora ellenállást nem fejtettek ki az állami szervek a Kremlből érkező befolyásolási kísérletek ellen – letartóztatások, elkobzások, pénzbüntetések. Utóbbi rekordösszeget ért el, több mint százezer euróra büntettetek olyan polgárokat, akik Moszkva álláspontját – esetleg pénzét – próbálták közvetíteni.

Ennek ellenére Stoianoglo a Moldávia területén élő szavazók többségét maga mögé állította – ez az igazság. Ahogy az is, hogy a moldávok nincsenek meggyőződve arról, hogy az uniós csatlakozás annyira fontos lenne, hogy emiatt megszakítsák kapcsolataikat Oroszországgal. Sokuknak rokona él ott, még többen járnak oda dolgozni, kereskedni – millió szál köti össze a kis országot a hatalmas birodalommal, és nem kis szerepet játszik ebben a félelem is. Moldávia nagyon jól ismeri az orosz megszállás mibenlétét, ahogy azt is szorongva figyeli, hogy a Nyugat mellveregető kiállása Ukrajna mellett tulajdonképp azt eredményezi, hogy szomszédjuk harmadik éve vívja háborúját a győzelem valós reménye nélkül.

Egy ilyen közegben Stoianoglo azon üzenete, miszerint egyszerre kíván jó kapcsolatokat fenntartani Moszkvával és az Európai Unióval is sokkal hatékonyabb, sokkal több moldáv felfogásával rezonál, mint a Maia Sandu által hangoztatott egyértelmű nyugati elköteleződés. Nem véletlen, hogy Maia Sandu, az eredmények ismeretének tükrében győzelmi beszédében úgy fogalmazott, hogy „megértette az üzenetet” – és ugyanezt elmondta aztán oroszul is.

Moldova számára most egy nagyon nehéz periódus következik. Az elnök legitimitása országon belül megkérdőjelezhető, ahogy a lakosságot sem sikerült meggyőzni az uniós csatlakozás mesés előnyeiről. Sandunak a következő években kezdenie kell valamit az egész országot sújtó megélhetési problémákkal és a mindent elborító korrupcióval, és ezeken a területeken sikereket kell felmutatnia, különben négy év múlva már kevés lesz a nyugati államok politikusainak nyílt támogatása, ahogy a diaszpóra támogatása sem örök. Stoianoglo pedig négy év múlva is készen áll majd…

-örsh-

(Nethuszár)