Nagysármás, egy szekus besúgó az RMDSZ-nél, és miért gömbölyű a Föld

Olvasom, hogy az Átlátszó megírta, hogy Sallai Imre, Nagysármás RMDSZ-es alpolgármestere, egykori szenátorjelöltje szekus besúgó volt – előkerültek a CNSAS-től a papírok, bíróság is kimondta, nincs apelláta, csak a verdikt. A Krónika, és több erdélyi magyar portál megírta aztán, hogy az RMDSZ vezetése azon nyomban kigittelte Sallait.

Nem tudtak róla, hogy Sallai szekus volt, ezt mondjuk el is tudom hinni, amennyi jelöltjük van szanaszét ebben az országban, nem tudnak mindenkinek a bugyijába belenézni, szóval Sallai most lemondott, azaz, a romániai választási törvények miatt visszalépni már nem tud, de ígéri, hogy lemond tanácsosi mandátumáról.

A sztoriról rendesen lekéstem. Augusztusban láttam én is a CNSAS oldalán Sallai dossziéját, de szabadságon voltam, s elengedtem a  témát, holott Sallainak és kollégámnak, Szilárdnak, valamint nekem  van egy közös múltunk,  ahogy az amerikai szokta mondani, és ezt most el is mesélem nektek, lássátok, milyen kicsi a világ Erdélyben, miként harap a farkába a kígyó.

2012-ben Szili, és jómagam, az Erdélyi Magyar Néppártnál dolgoztunk, mint pártépítők, vagy nevezd, aminek akarod. Jó munkahely volt, igazság szerint adtak egy kocsit a seggünk alá, némi benzinpénzt, és járhattuk Maros megyét kedvünkre, azzal a munkafeladattal, hogy alapítsunk alapszervezeteket. És mi mentünk is, persze mellékeltünk magunknak még néhány célt, például alaposan megismerni megyénket, ami, jelentem, sikerült. Hogy a később „zöld börtönként” híressé vált kicsi Fordunkkal mi mindent jártunk össze, mit láttunk és tapasztaltunk, arról azt hiszem túlzás nélkül kijelenthető, hogy regényt lehetne írni. (Lehet, hogy majd írunk is…)

Ebből a munkakörünkből kifolyólag jutottunk el Nagysármásra, ahol úgy a helyi lelkész, mint a helyi magyarok mindig is nagyon szívélyesen fogadtak. Ki tudja hányadik ott jártunkkor, 2012 kora őszén, iskolakezdés előtt alig néhány nappal érkeztünk meg ismét, és a helyiek rögtön szembesítettek is a problémával: Nagysármáson nem indul magyar első osztály, mert …

Először az volt a baj, hogy nincs elég magyar gyerek: 12 a minimum, 11 volt. A sármásiak megoldották, Kallós Zoli bácsi (Isten nyugtassa!) alapítványa segített. Ez sem volt egyszerű meccs, de megoldották. És ekkor jött a pofon, onnan, ahonnan a legkevésbé számítottak rá a helyi derék magyarok.

Az iskola egyetlen magyar tanítónénije, attól félve, hogy állás nélkül marad, átigazolt a román szekcióra – a helyi magyarság pedagógus nélkül maradt, így pedig végképp nem indulhatott volna magyar osztály.

Volna.

Túlzás nélkül, és némi büszkeség érzettel a hangomban kell elmondjam: „volna”, csakhogy megérkeztünk mi: Szili és Örsike, két őrült. Volt még pár nap az iskolakezdésig. Az elkeseredett szülők ismertették velünk, hogy mi a helyzet, ekkor szembesültünk mi is azzal, hogy vagy találunk megoldást, vagy a szemünk előtt ér véget a mezőségi magyar oktatás egyik fejezete. Finoman fogalmazva: nem ezek voltak a legvidámabb perceink. Különösen akkor kezdett hasogatni a szívünk, amikor naivan, dacára annak, hogy néppártosok vagyunk, megpróbáltuk megkeresni a helyi RMDSZ-t, hátha összefogva csinálunk valamit. A helyiek szóltak: a román szekcióra átigazoló magyar tanci, az alpolgármester és szenátorjelölt Sallai Imre felesége.

Huppssz…

És ekkor jött a később megmentőnek bizonyult ötletem: felhívtam a magyarfülpösi lelkészt, atyai jóbarátomat, kinek tanácsait sokszor kértem és még fogom kérni, vázoltam neki a helyzetet – Ady István, mert róla van szó, nem habozott: „maradjatok ott  a helyszínen, húzzátok az időt, mindjárt visszahívlak”.

Húztuk az időt, az óra ketyegett, pontosan már nem emlékszem, de azt hiszem másnap délig volt időnk arra, hogy találjunk egy tanítónénit, akinek a munkaszerződését is írják alá a helyi iskolában, hogy a magyar gyerekek elkezdhessék a tanévet.

Egy óra sem telt el, hív Ady lelkész úr: „van tanítónéni!”

A kolozsvári egyetemről érkezik, de hogy?
Be kéne menjünk érte Kolozsvárra, nekünk nincs elég benzinünk. Egy sármási szülő Kolozsváron dolgozik. Gyorsan hívjuk, hazafelé vedd fel az új tancit, itt és itt, kb. így néz ki, és így hívják. Reménykedünk, hogy megtalálják egymást Kolozsváron.

Megtalálják.

Végül, pengeélen táncolva, az utolsó másodpercben minden papír elrendeződik, van tanító néni, van magyar osztály. (Kicsit most is megborzongok, amikor leírom ezeket a sorokat!)

A történetet végül megírtam a Facebook-oldalamon, ez azért is érdekes, mert nagyjából ekkor döntöttem el, hogy blogolni fogok, egy sajátos stílust, és egy sajátos szempontot próbálva meghonosítani, az akkor még gyermekcipőben járó erdélyi blogoszférában.

Később, még a választási kampány hevében visszamentünk Sármásra – és találkoztam Sallai Imre úrral is, aki azzal fenyegetett meg, hogy feljelent – szó szót követett, és eléggé összement a tej közöttünk, hogy finoman fogalmazzak.

Sallai Imréből végül nem lett szenátor, maradt alpolgármester, az RMDSZ színeiben, 2016-ban pedig ismét őt jelölte befutó helyre a Szövetség – hogy aztán idén, 2020-ban, véget érjen karrierje.

Hogy időközben majdnem magával rántotta a sármási magyar oktatást? Ugyan, bagatell….
Sallai Imrének szerintem már akkor le kellett volna mondania, végül nyolc év, és egy CNSAS jelentés kellett ahhoz, hogy ez megtörténjen.

Íme tehát, a Föld gömbölyű: .

Időközben sem Szili, sem én nem vagyunk már néppártosok, pontosabban: egyik pártnak sem vagyunk sem tagjai, sem aktivistái, bár a szimpátiáink kétségkívül megvannak.  Az akkori banda is szétszéledt, ma több vásárhelyi egykori néppártos van Londonban, mint otthon, Vásárhelyen. (Még emlékeztek? You never walk alone! 😀 )

Kakassy Szilivel pedig nyolc év után pedig ismét kollégák lettünk: a Nethuszár új arca, hangja, idén szeptember elsejétől nem más mint ő, Dantes néven jegyzi mondandóját. A két őrült ismét összekerült. Jobb lesz, ha figyeltek!

Jobb lesz, ha ők is figyelnek!

Örsike

P.S.: Ady István továbbra is magyarfülpös lelkésze, vezeti a Mezőségen kallódó gyerekeknek otthont és oktatást nyújtó Szivárvány házat, munkássága elismeréséül azóta több díjat is átvehetett, köztük a rangos Európa Gyermekeinek Jövőjéért díjat, 2016 júniusában.

(Nethuszár)