Nekrológ – az ember, aki megmutatta Isten kezét…és nem csak!

Bár még egy nap sem telt el, hogy megérkezett a sokkoló hír, miszerint Diego Armando Maradona nincs többé az élők sorában, a közösségi médiát elárasztotta a hozzászólok hada. Szomorúan konstatáltam, hogy jött hideg és meleg egyaránt. Azoknak, akik csak felületesen ismerték, akik nem értik és érzik a jelentőségét az ,,Isteni Diego” életének és halálának, olvassák el az alábbi nekrológot, amely eloszlathatja a fejekben lappangó sötétségeket. 

Elöljáróban szögezzük le…Amikor Diego Armado Maradonáról beszélünk, akkor az nem hasonlít egy lecsúszott ex-futballista vesszőfutásához és halálához. Diego Maradona eggyé vált az argentin nemzettel, kicsit olyan, mint nekünk magyaroknak a címer. Egy nemzeti jelkép, és egy darabka Argentína, aki nem  koszolódik be egy kis kábítószertől vagy a rendszeres balhéktól. Vizsgáljuk meg pályafutása elemeit és jelentőségét:

Azt már mindenki tudja, hogy 1960-ban látta meg a napvilágot és 15 éves korában kezdte profi pályafutását. Nem fogok belemenni különösebb életrajzi adatokba, hiszen akit ez érdekel, az nyugodtan megteheti itt.

A futballtörténelem, és ezen belül a dél-amerikai futball világa teljesen más terep,

mint az egyszeri, csupán világversenyeket néző szurkoló fel tudna fogni. Abban a térségben a futball egyet jelent a kitöréssel, az életben maradással, a boldogulással. Ha egy kis faluból befut egy focista, akkor lehet abból fog enni az a falu az elkövetkező 15 évben. A nehéz körülmények rányomták ezt bélyeget az egész dél-amerikai focira, közülük is kiemelkedik Brazília és Argentína. Innen kerültek ki a legjobb focisták, innen indultak a legnagyobb reménységek. Ez viszont rivalizáláshoz is vezetett, ami átcsapott egy adott ponton gyűlöletbe. Ezt a mai napig nem sikerült feloldani és jelen van az öltözőben, a lelátókon és még a tévé képernyőjén is. Amikor a kis Diego megszületett, a Pelé fémjelezte brazil válogatott pont két éve diadalmaskodott a 58-as svédországi tornán.

Majd 62-ben duplázni tudott és a 70-es VB-n megszerezte harmadik aranyát is. Nem csoda, hogy aki futballista akart lenni Argentínában, annak a terhet is kellett cipelnie, valamint felelősséget kellett vállaljon, hogy lemossa a gyalázatot az argentin mezről, és visszaszerzi Argentína becsületét. Bár Argentína javítani tudott azzal, hogy (akkor még Diego nélkül) megnyerte a 78-as haza rendezésű világbajnokságot, mivel az egész akkori mezőny nagyon vérszegény volt, valamint a házigazdákat többször is az a vád érte (nem is alaptalanul), hogy manipulálják a meccsek előtti körülményeket azzal a céllal, hogy kizökkentsék az ellenfelet, ezért elég keserédes győzelmet ünnepelhettek.

Hollandia például részt sem vett a díjátadón az elveszített döntő után.

Sebtapasz volt ez a világbajnoki cím az akkor már leszálló ágban levő brazilok okozta sérüléseken.

Eközben a kis Diego már rúgta a bőrt, elég szorgosan.

Begyűjtött egy ifi VB-t, majd megfordult a Barcelonánál, utána átigazolt Olaszországba, ahol gyakorlatilag a hátán vitte a Nápolyt a két bajnoki aranyig és az UEFA kupa győzelemig. Karrierje csúcspontját pontosan 1986-ban érte el, amikor minden körülmény adott volt, hogy győzelemre vezesse Argentínát. A mexikói világbajnokság szinte csak Maradonáról és az argentinokról szólt. Akkor már mindenki ismerte Diegot…Utánozhatatlan stílusa, könnyed játéka, látványos szólói miatt emberek milliói szerettek bele a futballba.

Nem csoda, hogy minden szem rá szegeződött a 86-os világbajnokságon. Nem is hagyta cserben szurkolóit, vállára vette az argentin válogatottat. Aztán jött az a bizonyos angol meccs és ,,Isten keze”, amely beleégett minden szurkoló retinájába. Amikor meccs után azt nyilatkozta, hogy ez tulajdonképpen Isten keze volt… – egy egész világ nem tudott rá haragudni, kivéve persze az angolokat. De nem feltétlenül a beszólás miatt.

Nagyon kevesen veszik figyelembe, és csak az idősebb szurkolók tudják, hogy azon a meccsen nem csak ,,Isten keze”, hanem Isten lába is jelen volt és az egész mezőnyt átcselezve tette repülőre Angliát. A lábbal szerzett gólját megválasztották az évszázad góljának, majd az elődöntőben is duplázni tudott, végül igazi vezérként hódította el a trófeát, emellett aranylabdát is kapott. Onnantól kezdve minden és minden is Maradonáról szólt…

Aztán a kábítószer benyújtotta az első számlát.

A hírnevet és a nyomást nem mindenki tudja egyformán elviselni. Diego szentimentális és temperamentumos jelleme, nem hétköznapi megoldást kívánt, ezért példaképéhez (George Best) méltóan egy nagyon unortodox szenvedélyt választott. Az 1990-es világbajnokságon, egy hozzá képest nagyon szerény játékkal bejuttatta Argentínát a döntőbe, de azt már nem sikerült megnyerni. Aztán 1991-ben el is tiltották a játéktól, szintén a tudatmódosító szerek használata miatt.

15 hónapos kihagyás után már csak árnyéka volt az 1994-es világbajnokságon régi önmagának, ahol szintén idegen anyagot találtak a szervezetében, ezért sokat nem is játszott ott. Bár a botrányok dagadtak körülötte, patinájából nem igazán veszített. Ahol megjelent, ott nemzeti hősként tekintettek rá, ünnepelték, elhomályosított más aktív futballistákat. 1994 után még 3 évig kereste a helyét argentin kluboknál, viszont nem igazán sikerült sehol sem megvillantania igazi tudását, amit a tudatmódosító szerek mellett már előrehaladott kora is akadályozott. Végül 1997-ben akasztotta szögre a cipőt és edzőnek állt.

Egy nem túl sikeres időszak után,

amely szintén a kábítószer függőségétől és a botrányoktól volt hangos, 2008-ban kapott egy váratlan kinevezést az argentin válogatott élére. Bár minden szakvélemény ellene volt, mégis kivezette Argentínát a világbajnokságra. Akkor egyértelműen látszott, hogy Maradona rendbejött…Nyoma sem volt a kábítószer okozta hatásoknak, energikusan mozgott és osztogatta a tanácsait. Lionel Messit kikiáltotta örökösének, akivel meg szerette volna nyerni a világbajnokságot. Vakon hitt pártfogoltja zsenialitásában és ezzel olyan terhet tett rá, amit a szintén nem túl magas Lionel már nem bírt el.

Elsőként mentek ki a csoportból, utána átgázoltak Mexikón, hogy aztán a negyeddöntőben Németország józanítsa ki őket egy 0-4 es zakóval. Maradona kifakadt. Azzal vádolta pártfogoltját, hogy nem tudott igazi vezérré válni, és nehéz helyzetben hátára venni a csapatot. Tegyük hozzá, hogy bár az indulat vezérelte Diegót, volt igazság abban, amit mondott. Diegó óta senki nem tudott igazi vezérré válni, sokkal erősebb argentin válogatottak mondtak rendre csődöt, köztük olyan súlyos nevekkel, mint Crespo, Veron, Batistuta vagy éppen Lionel Messi, nem beszélve Juan Roman Riquelméről vagy Sergio Agueroról.

A válogatott kudarca után

kicsit a háttérben próbált dolgozni, mint klubedző, nem túl sok sikerrel. 2018-as oroszországi világbajnokságon, mint Argentína futballnagykövete jelent meg, és akkor már egyértelműen látszott, hogy valami ismét elcsúszott az isteni Diegónál. Viselkedése, lassú vagy éppen hirtelen mozdulatai arra engedtek következtetni, hogy ismét tudatmódosító szerekhez nyúlt. Bár állítása szerint 2005 óta nem élt kábítószerrel, ezt nem nagyon tudták elhinni a szurkolók. Maradona 2020-ban depressziója miatt kórházba került. Itt megállapították, hogy ki van száradva, vérszegénység lépett fel a szervezetésben, valamint alkoholfüggősége is van. Ami tetézte a bajt, hogy egy vérrögöt is találtak az agyában, amit azonnal el kellett távolítani. Ezt követően, alig pár héttel később, hogy távozott a kórházból és lábadozni kezdett, november 25-én a szíve felmondta a szolgálatot és már nem tudták megmenteni az életét.

Lehet őt mindennek hívni és elhordani, viszont nem volt és nem is lesz még egy hozzá hasonló figura a futball világában, aki miatt milliók szeretnek bele a futballba, vagy millióan szeretnének egy percre a bőrében lenni. Diego Maradona már egy darabka Argentína lett…Ezt a darabot nem fogja tudni kitépni senki sem az argentinok szívéből. Emblematikus, hogy 15 évre rá, napra pontosan távozott az élők sorából, mint példaképe George Best…

Nyugodjanak békében…

Edmond Dantés

(Nethuszár)

Nethuszár