Nem vicc: Miron Cozma a bányászjárások áldozata, ezért nyugdíjat kap

Bár egy román jóbarátom szerint az az egyetlen jó dolog ebben az országban, hogy nem tudsz benne csalódni, azért az Adevarul minapi híre kissé kizökkentett a vérembe ivódott balkáni közönyömből.

Miron Cozma, a Zsil-völgyi bányászok vezére, a bányászjárások szervezője és irányítója, a vájárok örök csillaga nyugdíjat kap, mert – kapaszkodjatok! – ő is áldozata a bányászjárásoknak!

Ikken.

Na, miután jól beolvasott a politikusoknak, miszerint ők csak dumáltak Iliescu ellen, de az áldozati báránycomb Miron bátyánk bezzeg felvette vele szemben a harcot, ült is emiatt, és – ismét kapaszkodjatok! – a strasbourgi emberjogi bíróságon megnyerte a pert, és az illető européer bírák kimondták, hogy Cozma elvtárs bizony áldozat!

Az áldozatok leleplezik a mocskos, kékruhás női provokátort és barátságosan a vesztőhelyre kísérik

Lennének még ötleteim: Hitler leszármazottait felkeresni, kárpótolni őket, mert felmenőjük a náci erőszak áldozata volt. Sztálin? Mi az, hogy…? Egyértelműen áldozat szegény, ahogy Ceausescu, Rákosi, Honecker, Zsivkov és az összes többi – kérem szépen, aki valaha is tömeget vitt az utcára abból a célból, hogy azok ellenkező politikai előjelű tömegeket semmisítsenek meg, azok mind-mind áldozatok.

A Bukarestben “halál az értelmiségiekre” jelszót kiabáló bányászok által megvert szemüvegesek, az egyetemi aulában lehugyozott nők és a felpofozott gyerekek pedig mocskos provokátorok, úgy kellett nekik!

Tényleg jön, jöjjön a világ vége!

(Ghonzó, Nethuszár)