Néppárt: stratégiai hiba volt a balkáni csatlakozási tárgyalások elhalasztása – Nethuszár: elmentek ti az anyátokba!

A megjelenés eredeti időpontja: 2019. november 20

Stratégiai hibának nevezte az albán és észak-macedón csatlakozási tárgyalások elhalasztását szerdán Zágrábban Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) leköszönő elnöke, aki szerint ezzel az EU elveszítette hitelességét a régióban, és ajtót nyitott más nagyhatalmaknak. És hogy miért erősen szkizoid ez a nyilatkozat? A Joseph Daul vezette Európai Néppárt, és úgy általában a nyuagt-európai politikusok évek óta azon dolgoznak, hogy Orbán Viktor és kormányának befolyását gyengítsék az uniós intézményeken belül. Holott, aki Balkán EU-s csatlakozását mindig is támogatta, az nem más volt, mint Orbán Viktor és a Fidesz, aki most ugye jelen sem volt ezen a kongresszuson. Gratulálunk a képmutató nyugati politikushordának, akkor alább a hír, utána meg Örsike elmagyarázza nektek, hogy miért szakadjon rájuk a plafon.

Az EPP leköszönő elnöke a szervezet zágrábi kongresszusát megnyitó beszédében azt mondta: e döntéssel megmutatták, hogy nincs elképzelésük, és hogy hiányzik a határozottságuk. „Megszegtük az ígéretünket és elveszítettük a hitelességünket a régióban, valamint ajtót nyitottunk Oroszországnak, Kínának, Törökországnak és az öbölbeli államoknak” – hangsúlyozta. A múlt hónapban rendezett EU-csúcstalálkozón Franciaország volt az, aki blokkolta a balkáni államok csatlakozási tárgyalásainak megkezdését. Daul kiemelte: szoros egységbe tömörülő Európára van szükség, amely garantálni tudja álláspontját a nemzetközi kérdésekben. Úgy vélte: egyetlen ország sem tud egyedül szembenézni a kihívásokkal Oroszország és Kína imperialista politikája közepette, „olyan világos vízióval rendelkező óriásokkal szemben, amelyeknek nem kell döntéseiket a polgárok felé igazolniuk” – mondta. Hozzátette: meg kell védeni az uniós állampolgárokat, a vállalatokat és az értékeket. A fontosabb kihívások között említette a klímaváltozást is, amely témája lesz a kongresszusnak. Daul elítélte az úgynevezett „zöld populizmust” és egyfajta középutat szorgalmazott. „Mi vagyunk egyedül a populisták ellenszere (…) hozzá kell igazítanunk a politikánkat a kihívásokhoz, kezdve a klímaváltozással, és itt nem tanulhatunk semmit a zöldektől” – hangoztatta az EPP leköszönő elnöke.

Kifejtette, hogy a zöld populisták és az éghajlatváltozás létezését tagadók között kell megtalálni az ” arany középutat”, amellyel harcolni tudnak a klímaváltozás ellen, de egyben megvédik a munkahelyeket és a gazdaságot is. Jelezte, hogy az európaiak aggódnak a bolygóért, de saját jövőjüket, fizetéseiket és nyugdíjaikat is féltik. Daul szerint az EPP-nek komolyan foglalkoznia kell a biztonságpolitikával is. „Ha nincs erős védelmi uniónk, nem leszünk képesek megvédeni értékeinket” – húzta alá.

Eddig az MTI híre, és akkor, hogy jobban értsük:

Az EU, és úgy általában a nyugat-európai államok semmit sem tettek a balkáni háborúk megállításáért, a keletkezett károk enyhítésért stb. A szerb–horvát, és főként a szerb–bosnyák-horvát háborúk azért értek véget, mert Amerika, egy bizonyos Richard Holbrooke-on keresztül letaposta a balkáni kiskirályként viselkedő Milosevicset, és olyan helyzetbe hozta őt, hogy muszáj volt aláírnia a békeszerződést. Mindez idő alatt a nyugat-európai politikusok semmit sem tettek a civil lakosság védelmében. Vagyis, de: embargót hirdettek az egykori Jugoszlávia területére, azaz nem csak az agresszor Szerbia, hanem az összes térségbeli ország ellen, így Boszniának, Horvátországnak arra sem volt lehetősége, hogy fegyvert szerezzen önmaga védelmére. Mi, magyarok, az akkori jobboldali kormány idején (Antall József, akinek ez volt az egyetlen értékelhető külpolitikai cselekedete – bár szerintem belpolitikai is) a tőlünk kivonuló szovjet hadsereg által hátrahagyott fegyverarzenált áttoltuk a horvátoknak. (Ezért van Zágrábban ulica Jožefa Antala utca, nem másért!)

Meg magyarok ezrei vettek részt önkéntesként a harcokban a horvátok mellett, mint például Rózsa Flores Eduardo, vagy Dér Zsolt, akivel az általam készített korábbi interjút ITT OLVASHATOD! (Megjegyzés: a több évvel ezelőtt készült interjúban Zsolt már említi a török és a szaúdi befolyásszerzést Boszniában – Joseph Daulhoz pedig csak most értek le az információk!)

Nos, a Nyugat annyira jól tolta aztán a balkáni mészárlások menedzselését, hogy a holland békefenntartók végignézték, ahogy a szerbek lemészárolnak több ezer bosnyák civilt, ez volt Srebrencia. Mondám, hogy ölbe tett kézzel nézték, de ez nem igaz, még segítettek is nekik, 30 ezer liter üzemanyaggal, meg a mészárlás utáni közös bulival – de erről bővebben már írtam, KLIKK IDE és olvasd el, mert holnap kikérdem!

A balkáni háború ezen részletei azért érdekesek, mert épp az a Franciaország blokkolja a balkáni csatlakozást – és ezzel tolja át a térséget az orosz–török befolyási zónába – amelynek tábornoka a legundorítóbbak egyikét adta a balkáni háborúnak: Bernand Janvier, az ENSZ erők francia parancsnoka alkut kötött a szerb Mladiccsal: a szerbek nem támadják a francia katonákat, meg úgy általában a kéksisakosokat, cserébe ő, a francia főparancsnok nem ad engedélyt a NATO-nak a légitámadásokra. Ez utóbbiért könyörögtek Srebrenciában az akkor még életben levő bosnyákok, és ezzel több mint valószínű, hogy megakadályozható lett volna a mészárlás, de a nyugat-európai politikai iskolákban nevelkedett francia tábornok baszott az egészre, mert a francia érdeket nézte, ez az érdek pedig Szerbiához fűzte a lelkemet.

Ja, azt hinnétek, hogy megvetés és börtön várt rá a háború után?

Áh, dehogy: a francia hadsereg legfelsőbb tanácsának tagja lett, valamint a Védelmi Egyetem oktatója. Igazán van, amire oktassa a jövendő francia katonáit. A hollandok sem mutattak különösebb érdeklődést a megbánás iránt: egy holland bíróság ugyanis nemrégiben kimondta: a jelen levő kéksisakosaik csak 10%-ban felelősek a lemészárolt bosnyákokért – pedig elvileg azért voltak ott, hogy őket védjék, cserébe üzleteltek a szerb Mladiccsal, eh, mindegy is… a hollandok parancsnokát, Karremanst előléptetik. Ma is éli békés életét, mindenféle felelősségrevonás nélkül, a nyugati jogállam legnagyobb dicsőségére.

Hogy mindez idő alatt mit csinált Magyarország? Az akkor szintén Orbán Viktor által vezetett kormány Magyarország erején túlmenően járult hozzá ahhoz, hogy a szerbek által újraizzított balkáni lőporos hordó ne robbanjon fel, amikor a csetnikek Koszovóban kezdtek neki annak, amihez a legjobban értenek: az etnikai tisztogatáshoz.

Orbán Viktor engedte át az amerikai gépeket a magyar légtéren, hogy Belgrádot bombázzák (és vajdasági célpontokat is!), tudva azt, hogy ezzel nehéz, sőt, veszélyes helyzetbe hozza a délvidéki magyarokat, viszont csak ezzel nyílt számukra meg annak a lehetősége, hogy ne kerüljenek ők is a szerb géppuskák célkeresztjébe. Még továbbá: az akkori Orbán-kormány, és Németh Zsolt, akkor külügyi államtitkár derekasan kivette a részét Milosevics megbuktatásából, amikor az azóta híressé vált Otpor ellenzéki mozgalmat Szegedről támogatták.  (Személyes megjegyzés: akkoriban megfordultam párszor én is délen, és ismertem belgrádi, valamint szabadkai Otpor-tagokat, csajokat, srácokat, de erre a Szrgya Popovicra, aki mostanában nagy harcos karriert fut be a sajtóban, valahogy nem emlékszem, úgy értem, az sem rémlik, hogy hallottam volna róla, vagy olvastam volna nevét a korabeli sajtóban- ez persze nem jelent semmit, én is fiatal voltam akkor, és ugye ez már húsz éve volt…)

Szerbia: a geopolitikát tekintve ősidők óta az orosz érdekszférába tartozik, a szerbek és az oroszok testvérként tekintenek egymásra, és mindez csak az utóbbi évtizedben lanyhult valamit, pont amiatt, hogy a szerbek, bízva az uniós ígéretekben, elkezdtek közeledni Európához.

Bosznia: mint ország, tulajdonképp azóta sem létezik. Két kisebb köztársaságból áll, egyikben a szerbek az urak, a másikban a bosnyákok meg a horvátok, a két tagállam élén pedig egy ENSZ parancsnok, és egy Unió által kinevezett bizottság áll. Gyarmat ez a javából, mégis elhalasztják az uniós csatlakozásukat, évtizedenként legalább tízszer. Aligha van azon csodálkoznivaló, hogy Törökország és Szaúd-Arábia felfedezte magának a kis országot, mint lehetséges európai hídfőállást.

Amikor arról beszélünk tehát, hogy Macron francia elnök nem támogatja az Unió balkáni irányba történő bővítését, akkor valójában arról van szó, hogy Macron visszaadja Szerbiát az orosz érdekszférának, és a várható muzulmán-keresztény törésvonalon meglévő évszázados fezsültséget is újratermeli, így gyengítve azt a Kelet-Közép Európát, amelynek gazdasági növekedése immár jó pár éve lekörözi a francia GDP-t.

Az EB-ben pedig úgy tesznek, mintha azok a fogalmak, hogy jogállam tényleg jelentének valamit. A jogállamot akkor szarta telibe az Unió, amikor szegénységbe és kilátástalan helyzetbe tartotta, és tartja Boszniát, amikor pofátlanul játszott a tűzzel, úgy ígérve uniós csatakozást Szerbiának, hogy vélhetően már akkor is tudta: ebből nem lesz semmi.

Miért most borult a bili?

Még nem borult! A balkáni bili még csak most kezd feltelni azzal a szarral, amit mi, magyarok, és a térség összes népe évszázados tapasztalatai alapján már a szagáról fel- és megismer. Azonban az Unió hozzá nem értése, képmutatása, a nyugat-európai korporációk által folyatott területi lerablása megszülte a térségben az örök emberi véleményt: jobb volt anno az oroszok/török oldalán. És itt az anno ismét csak évszázados történelmi múltat, személyi és családi kapcsolatokat, vallási összetartozást jelent a szerbek és a bosnyákok esetében. Amerika pedig annak a Trumpnak az irányítása alatt áll, aki szép lassan kivonja az Egyesült Államokat azokból a konfliktusokból, ahol neki semmi haszna nincs. Az Unió pedig ismét úgy tesz, mintha esne az eső! Idézzünk csak fel néhány olyan javaslatot, amelyet Orbán Viktor tett korábban, és amely éles ellenállásba, vagy értetlenségbe, halasztásokba ütközött:

Magyarország támogatja a balkáni államok csatlakozását, sőt, ez nemzeti érdek – a fentiek alapján könnyen kivehető, hogy a nemzeti érdek itt nem valami púder szöveg LÁSD ITT

Közös európai hadsereg felállítása – Orbán Viktor támogatja a javaslatot. Tekintve Amerika és a NATO kivonulását a térségből, aligha kell magyarázni, hogy ez miét jó, és miért szükséges.

Külső határok uniós védelme – szintén a magyar kormány javaslata, követelése, amit végül az EU is megszavazott (Frontex) – lásd itt / tekintve a most Joseph Daul is említett török, illetve orosz balkáni befolyásszerzést, aligha kell ennek is a jelentőségét magyarázni.

Magyarán, ha van olyan EU-s tagállam, aki tudja miről beszél, amikor a Balkán kerül szóba, akkor azok mi vagyunk!
Ha van olyan kormány, amelyik tudja mit és hogyan kell menedzselni ebben a térségben úgy, hogy abból ne legyen vérengzés, akkor a magyar kormány biztosan ezek közé tartozik.

Persze, hogy nem hívták meg a kongresszusra….

(Nethuszár)