Nethuszár társadalmi kísérlet: így kommenteltek „TI”

Igaz, nem társadalomkísérletnek indult, mégis az lett belőle. A Nethuszár belekóstolt a magyar kommentelők lelkivilágába, és nem lett tőle boldogabb, csak sokkal, de sokkal szomorúbb. Mi is történt?

Ghonzó írt egy cikket, amelyben reagált a Karikó Katalin körüli ügynökvádakra, s a kommentmezőben fellépő morális ítészek képmutatásaira. Cikkének lényegi mondanivalója: nem szabad egyenlőségjelet tenni az áldozat, a megzsarolt Karikó Katalin, és az őt megzsaroló, a kommunista diktatúrát titkosállományú rendőrként szolgáló Salgó László közé. Cikkének másik, kicsit követetettebb mondanivalója, hogy Salgó László mindezek ellenére, vagy tán épp ezért, komoly karriert futhatott be a rendszerváltás utáni Magyarországon, jellemzően a szocialista kormányok alatt.

Gondoltunk egyet, s kiemeltük a cikket – ez volt az első hiba. Bár nem vagyunk az a portál, amely túl sokat költene Facebook-hirdetésekre, időnként szoktunk kisebb-nagyobb (100 lejénél többet eisze soha) összeg értékében hirdetni, ebben elsősorban az motivál minket, hogy a közösségi média algoritmusát kicsit jobban megismerjük. Így tettünk most is, és ezzel lábon lőttük magunkat. Hirdetési opciónak ugyanis – és ez volt a második hiba! – a „bejegyzésaktivitás növelése” lehetőséget választottuk, amit maga a Facebook kínál fel, és ő is állít be. Nem „céloztunk” magunknak külön közösséget, hagytuk, hogy döntse el az Arckönyv, aztán lesz, ami lesz. Há’, feleim, aztán lett is, ne félj…

A kormány a hibás, az ellenzék a hibás, a kormánypárti ellenzék a hibás, az ellenzéki kormánypárt a hibás – komolyan, mintha a Marsról jöttek volna, bár az az érzésünk, hogy a marslakók is tisztábban látnak politikai kérdésekben, mint ezek a kommentelők.

Az olyan „értékes” hozzászólásokat, miszerint Karikó Katalin bűnös, mert hatmilliárd embert készül népirtani kifele – igen, ez így, gazdagodtunk a kinépirtás kifejezéssel – már nem is említem. Fake news-linkek megosztása, amelyek ráadásul nem is a cikk tartalmához köthető, egymást anyázó kommentelők, miközben kilométerekről látszik, hogy a cikket magát egyikük sem olvasta el.

Szóval, te egyáltalán nem kedves kommentelő:

Egy kocsmai hangzavarban, a delíriumgőzben elmegy, hogy olyan kérdésekre válaszolsz, amit senki nem tett fel, vagy az információhiány nem zavar abban, hogy tágabb és mélyebb összefüggéseket fedezzél fel olyan témákban, amiről tulajdonképpen lövésed sincs. Viszont az interneten, a 21. században ez bűn és vétek. Ez már a zendülés kategóriája, amiért tarkólövés járna. Valahányszor úgy szólsz hozzá egy bejegyzéshez, és úgy okoskodsz, hogy el sem olvastad azt, olyankor Pallas Athéné kezéből kihull a lándzsa, egy könyv öngyilkos lesz, mondhatnánk azt is, hogy ez a cselekedet Jane Austin utcasarokra való kiállításával és kurvaként történő futtatásával egyenlő.

Tudom, tudjuk: ki a faszom az a Jane Austin….?

Lehetnénk szerények, de a középszerűek gyávaságával nem szoktunk élni – Mogács után szabadon.

Úgy gondoljuk, hogy ha mi vesszük a fáradtságot és forrásokat keresünk, utánajárunk az információknak, akkor a mélyen tisztelt olvasó is vehetné az az okostelefont, amit az árnyékszékre is magával cipel, ott meg combzsibbadásig markolja, hogy megnyissa a tartalmat és elolvassa a felkínált (szerintünk alapos) szöveget.

Ha utána, de csakis utána, elküld minket a pokolba a hozzászólás mezőben, Isten bizony vállaljuk a mártírhalált.

Addig is, arra kérünk, ne kommenteljetek!

Dantés és Ghonzó
a Nethuszár szerkesztői

(Nethuszár)

Nethuszár