Olvasónk a Gálfi-Tanasă ügyről: „magunkat jól lesz*pni”

Olvasom a Nethuszáron a hangzatos címet: „Önmagától alázkodott meg Udvarhely polgármestere a sovén román képviselő előtt” – írja portálunknak küldött levelében Ajtonyi-Csoma Győző olvasónk, aki szerint tévedtünk és egyúttal megfontolandó szempontokat gyűjt össze, amelyek értő olvasása mindannyiunkat közelebb vihet a jó megoldásokhoz. A levelet változtatás nélkül közöljük abban a reményben, hogy vitát is gerjeszthetünk az ettől alaposan elszokott erdélyi magyar sajtóban.

1. Olvasom a Nethuszáron a hangzatos címet: „Önmagától alázkodott meg Udvarhely polgármestere a sovén román képviselő előtt”

2. A tényállás röviden:

Dan Tanasă levelet írt a székelyudvarhelyi polgármesternek, amelyben nehezményezi, hogy azonos tengerszint feletti magasságon helyezkedik el a román és a magyar felirat a Benedek Elek tanítóképző iskola falán, és amennyiben Gálfi Árpád polgármester nem orvosolja ezt az égbekiáltó bűnt a hatályos szabályozásnak megfelelően, úgy peres úton fogja érvényesíteni a törvény betűjét. Minthogy Dan Tanasă eddig számos esetben indított ezzel teljesen azonos tárgyú pereket, és ezeket egytől egyig megnyerte, Gálfi Árpád polgármester nem látta értelmét a pereskedésnek, és a törvény betűjének megfelelően a magyar feliratot tartalmazó táblát a román alá helyeztette át, reményei szerint ideiglenesen.

3. Habár a hangzatos címről akár az is elmondható, hogy szó szerint igaz – „Önmagától alázkodott meg Udvarhely polgármestere a sovén román képviselő előtt„, véleményem szerint a cikk címestől és mindenestől úgy rossz, ahogy van, elhibázott, hirtelen felindulásból született, nem megfelelően mutatja be a valóságot, és írója sajnos nem bíbelődik azzal, hogy megkérdezze a feleket, az érintetteket, azokat, akik foglalkoztak már kisebbségi ügyekkel, és azokat, akik a helyzet ilyetén alakulásában felelősek.

4. Miután emberemlékezet óta ott van két teljesen azonos, egy magyar és egy román nyelvű tábla egymás mellett egy majd színmagyar város magyar tannyelvű iskolájának falán, azaz van egy nagyon is fair, továbbá minden elképzelhető emberi és európai eszmének nagyon is megfelelő, még a legcsekélyebb mértékben sem provokatív kisebbségi gyakorlat, valóban megalázó, hogy egyszer csak jön egy ember, aki az ország domináns etnikumához tartozik, vagyis, aki nálunk, kisebbségieknél ezerszer jobban eligazodik a jogi útvesztőkben, annak is köszönhetően, hogy a törvényeket nálunk valamiért nem fordítják le magyarra, hiába van meg rá a törvényes és intézményes keret is, és ez az ember az arrogáns többségi sovinizmusát rendszeresen abban éli ki, hogy a legutolsó apróbetűs jogi tételt is felkutatja, ha azzal egy kisebbség tagjait kénye-kedve szerint csuklóztathatja, jelen esetben egy szerencsétlen szabályozási megfogalmazásra támaszkodva, amit évtizedek óta nem javítottak a tisztelt honatyák: 2001. évi 1206. sz. kormányhatározat (helyi közigazgatásról szóló 2001. évi 215 sz. tv. alkalmazási normái), 12. cikk [románul|magyarull].

És ezt a jelek szerint minden további nélkül megteheti. Apró pörsenés még az egészen, hogy ez egy olyan kormányhatározat, ami annak ellenére maradt hatályban, hogy a törvény, amelynek a végrehajtását segíti, már hosszú évek óta nem hatályos. Ráadásul sok esetben a bíróságok analógiaként olyan esetekre is alkalmazzák, amelyekre betű szerint nem lenne alkalmazható, és így emberünk akár évszázados stukkó-feliratokat is leszedet régi épületek homlokzatáról. Persze, hogy megalázó, ráadásul a klímaváltozásnak köszönhetően ez már többször történik meg, mint ahányszor esik az eső.

5. Hogy a szomorúságunk még ennél is nagyobb legyen, az RMDSZ pártlapjában, a Maszolon, az eset kapcsán a térség RMDSZ-es szenátora, Antal Lóránt, ezúttal hangsúlyozottan udvarhelyi RMDSZ-elnöki minőségében, megpróbálja elverni a port az ellenzéki polgármesteren:

• „Kijelentette, hogy a polgármester sokszor a „nagymagyar szerepében kíván játszani, viszont amikor esély is lenne arra, hogy a jogainkat megvédje, ő inkább – mintegy láthatatlan felettesének – Dan Tanasának elfogadja tanácsát és végre is hajtja””
• „Az udvarhelyi RMDSZ elnöke kijelentette, nem lepi meg a helyzet, de elszomorítja, hiszen ezzel precedenst teremtett a polgármester. A problémára a következő tanácsülésen fel is hívják majd a figyelmet”
• „Adná magát a kérdés, hogy akkor Dan Tanasával szemben miért nem perelt? Miért hajtja végre a parancsait és miért nem választja az igazságszolgáltatás útját?”

6. Nem zárom ki, simán lehet olyan nézőpont ezen a világon, ahonnan nézve érdemes perelni ilyen esetekben. Bizonyára azok, akik ehhez értenek, tudnak arra példát mondani, hogy hogyan érdemes ezt úgy csinálni, hogy végső soron haszonnal járjon, akár fel tudnának mutatni olyan rendszert, olyan stratégiát, amibe egy ilyen per, egy vesztes per is, sikeresen illeszkedhetne. Véleményem szerint a Nethuszár meg kellett volna próbálja gondolatban folytatni ezeket a mondatokat:

– „Ha Gálfi perel, akkor .„

– „Ha Gálfi nem perel, akkor .„

Bizonyára Gálfi Árpád is feltette magának ezeket a kérdéseket. Én magam nem látom az első mondat más értelmes befejezését, mint hogy:

• a pert elveszíti, plusz perköltséget fizet. Mert a bíróság ebben a témában ezen a szinten nagyon nehezen dönthet a normatíva betűjével szemben, és minden példa ezt igazolja.

A másik mondatot pedig most mi folytatjuk, erdélyi magyarok: Ha Gálfi nem perel, akkor…

• akkor a valódi felelősök megpróbálják ráhúzni a vizes lepedőt.

Ennyi történik, a jelek szerint semmivel sem több.

7. A Nethuszár eme fenti két kérdést Antal Lóránt szenátornak, de még az RMDSZ szövetségi elnökének is fel kellett volna tegye: Kedves szenátor úr, kérem tisztelettel, ossza meg, mi van az ön fejében:

• Ha Gálfi perel, mi lenne annak a vesztes pernek a sorsa?
• Ön hová szánná azt a vesztes pert, ön szerint mit alapozna, mit zsírozna meg, és hogyan?
• Mire gondolt pontosan, amikor azt mondta az ügy kapcsán, „esély is lenne arra, hogy a jogainkat megvédje” a polgármester? Megosztaná, kérem, velünk, az ezzel kapcsolatos, nyerőnek tűnő ötleteit?
• Pontosan mit ért az alatt a szenátor úr, hogy „precedenst teremtett a polgármester”? Ne haragudjon, de ezt pontosan hogyan kell érteni ebben a kontextusban?

Arra én is nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mit válaszol.

8. A Nethuszárnak rémlik, hogy a vesztes per egy újabb sor lehetne valahol valamiféle Excel-táblában, amit majd valahol, valaki valamilyen nemzetközi fórumon megfelelően bemutatna, és annak az lenne a következménye, hogyööööö-izé (én például nem tudom). Ez elméletben szép is lehetne, talán még a hogy-ö-izé is, ha arról tudnánk, hogy az micsoda – csak gyakorlatban egy kicsit máris letértünk arról az útról, ami bármiféle hogy-ö-izé felé vezethetne. Ugyanis, amint azt a Nethuszár is bizonyára realizálta már, a román diplomácia nincs annyira rottyon, mint a (kisebbségi!) magyar, és minthogy magyar részről ma már semmi sem történik rituális öntökönszúráson kívül, és kérdezzetek meg bárkit, aki kicsit is ért ehhez, egy ilyen ügyet könnyű egy képzett román diplomatának úgy magyarázni bármilyen fórumon, hogy

„Európa egyik legnagyvonalúbb kisebbségi szabályozásával rendelkező ország kormányzásában szünet nélkül tetemes részt vállaló kisebbségnek most már annyira jól megy, hogy már kínjában a pofonfát rázza, már annyira nem fér a putyinista bőrében, hogy törvénysértő módon provokálja a többséget, és finoman destabilizálni igyekszik a térséget”.

9. Mert mit tettünk mi a mérleg másik serpenyőjébe, tisztelt hallgatóság? Van köztünk vaegy Dan Tanasă, aki úgy érzi, hogy ő bizony szart se ért ennek az országnak törvényeiből, mert nincsenek az anyanyelvére lefordítva, és szeretné használni annak a létező állami intézménynek a szolgáltatásait, amely ezeket a törvényeket lefordítja? Vagy van valaki köztünk, aki anyanyelvén szeretné olvasni az önkormányzatok rendeleteit? Például, mert azt gondolja, hogy ő érti ugyan, hogy mi merre hány óra, de a szomszéd Feri már annyira nem? Ne vegyük a törvényben rögzített 20%-ot, ami felett a törvény betűje szerint ez már 22 éve kötelező! Vegyük csak a 60%-os, vagy akár a 100%-osan magyar anyanyelvű településeket! Hány olyan önkormányzat van, hány olyan RMDSZ-es önkormányzat, ahol publikálják a határozatokat és a határozat-tervezeteket magyarul is? Hányból hány ilyen önkormányzat van? (Szúrópróba-szerű gyorskeresés szerint egyedül éppen a székelyudvarhelyi nem-RMDSZ-es önkormányzat vizsgázik ebből jelesre, kedves szenátor úr, ha még itt van velünk!)

Van-e valaki köztünk, aki azt mondaná, hogy köszönjük, Tanasă koma, hogy vagy nekünk, mert a te tevékenységedből látszik igazán, hogy minket viszont mennyire nem érdekel semmi, de semmi! -De azért odatennénk a polgit, hogy veszítsen el nekünk még egy pert – mert mi így szoktuk meg. Ama nemzetközi fórumon nem tennénk mi már semmit a serpenyőbe, kizárólag olyasmiket, amiket Dan Tanasă kapart ki magának.

10. Hogy lehet, hogy a Nethuszár nem veszi észre, hogy éppen a helyzetet nem tükröző, helytelen törvénykezésért felelős honatya hőbörög a Maszolon, aki miatt a polgármester folyamatosan kénytelen megalázkodni, és betartani azt a törvényt, amit ő és társai évtizedek óta minden nap szentesítenek a parlamentben és a kormányzati szervekben? Hogy nem szúrja a szemünket, amivel kiszúrják a szemünket? Ehhez képest szerintem abszolút lényegtelen, hogy a polgármester most alázkodik-e meg, vagy kicsit később lesz kénytelen. Ha később alázkodik meg, azzal csak annyit ér el, hogy eltereli a figyelmet arról, hogy a szabályozás nem megfelelő. Akkor majd azt hisszük, a bíró gonosz. Közben meg könnyen lehet, hogy csak tehetetlen.

11. A Nethuszár megkérdezhette volna az ügyben véleményt nyilvánító, helyzetért felelős honatyát:

• Tisztelt szenátor úr! Ön szerint Kinek a dolga ezt a törvényt megváltoztatni? Egy polgármesternek, vagy önöknek, honatyáknak, Románia parlamentjében?

12. Azt a szabályozást módosítani, hogy „A magyar nyelvű táblát a román nyelvű tábla alá kell kihelyezni” arra, hogy „A magyar nyelvű táblát a román nyelvű tábla alá, vagy mellé kell kihelyezni”, igazán nem nagy dolog, de tényleg. Vagy ha mégis az lenne, abban az esetben nem értem, hogy mit keresünk a parlamentben. Hogy mi a cél.

13. Felmerül a kérdés, hogy az RMDSZ parlamentbe jutása nélkül hol tartanának a romániai magyar kisebbségi kérdések. Vajon lenne-e számottevő különbség?

14. Azt tudjuk, hogy ha véletlenül az kerül szóba, hogy az RMDSZ a parlamenti és kormányzati munkájának milyen eredményei vannak, akkor az RMDSZ mindig azzal védekezik, hogy őnekik nincs megfelelő erejük, és hogy nélkülük is meglenne a parlamenti többség. Érdekes viszont, hogy másfelől meg éppen azt reklámozzák a Facebookon, hogy a nyugdíjemelés az RMDSZ-nek köszönhető. Furcsa továbbá, hogy egyfelől az RMDSZ olyan jogokat is ki tud harcolni magának, amely bárhol a világon elképzelhetetlen lenne, például, hogy a kisebbségi párt nevezi ki az iskolaigazgatókat, másfelől viszont olyan ügyekben sem történik előrelépés, amely Dan Tanasă-n kívül tényleg senkit sem zavar, „román kenyér” ide vagy oda: hosszú ideje kint vannak hasonló táblák, de a mi Daninkon kívül még nem kapott agyvérzést miattuk senki.

15. Az RMDSZ a saját parlamenti részvételéről úgy vélekedik, hogy muszáj ott lenni, ahol a döntések születnek, mert ha nem, akkor a románok visszavonják a jogainkat. Számszakilag megvizsgálva viszont az RMDSZ-szel együtt is 94%-os többségben vannak a románok a román parlamentben, sőt, éppen az RMDSZ ismétli, ahányszor csak szükséges: még a kormányzati többség is megvan nélkülük is, bőven! Semmi akadálya nem lenne tehát annak, hogy a román többség elvegye tőlünk a létező jogainkat, pontosabban a parlamenti arányok biztosan nem képeznek akadályt. (Bizonyára furcsa ezt hallani az olvasónak, de ez csak azért van, mert sajnos nem romániai magyar szokás olyant írni, ami a fejeseknek nem áll érdekében.)

16. Ha jobban meggondoljuk, végül is örvendetes hír, hogy a parlamenti csatározásoktól függetleníthetők a kisebbségi jogok. Nem csak azért, mert akkor ezek a jogok nem annyira esetlegesek, mintha a napi parlamenti csatározásoktól függenének, hanem azért is, mert akkor nem csak a románoknak, hanem nekünk is lehetne valódi parlamenti képviseletünk, olyan, amelyik esetében nem az lenne a kérdés, hogy ezek a jogok hogyan vonhatók meg, hanem hogy hogyan érvényesíthetők és adott esetben hogyan bővíthetők a romániai magyarok igényei szerint. Ha nem lenne bennünk a belénk ültetett felesleges frász, hogy szenátor úr nehogy kiessen a parlamentből, akkor szenátor úr a fenti mondatai helyett, amelyekkel a saját felelősségét másokra keni, kénytelen lenne teljesíteni, különben más megy helyette a parlamentbe – vagy nem megy senki, mert az is relatíve biztonságos opció. (A kiegyezés és a monarchia széthullása között az akkori nemzeti kisebbségek egy idő után bojkottálták a magyar parlamentet, és mégsem lett semmi bajuk, sőt.) Azaz, paradox módon, nem azon múlnak a kisebbségi jogok, hogy az RMDSZ kiesik-e a parlamentből, sokkal inkább azon, hogy az RMDSZ-nek bérelt helye van-e a parlamentben, a tevékenységétől teljesen függetlenül.

17. Magam is meglepődtem, amikor megtudtam, hogy tulajdonképpen szerencsénk van, hogy igazából nem vontak meg tőlünk mindeddig jogokat, és kapaszkodjon meg a kedves olvasó, mindez nem rajtunk múlott, hanem az európai integráción, és a másik ok kulturális: a román néplélek magyarázza, és az, hogy a románok között nem éri el a kritikus szintet a sovinizmus, az iskolai oktatás erőlködéseinek dacára. És, hogy jobban fokozzam a csodálkozást, vagy igény szerint a felháborodást, a románok már régen magyarabbak a magyaroknál – még Dan Tanasăt is ide értve. Aki nem hiszi, vessen egy pillantást a tevékenységére: Ő, velünk ellentétben, legalább úgy érzi, hogy ő nemzeti kisebbség. Ő legalább úgy érzi, hogy megvonták a jogait. Ő kisebbségibb, mint mi. Ez arra jó, hogy ő legalább tesz valamit. És elér valamit. Igen, a mi kis Danink, román sovinisztaként is, lényegét tekintve sokkal magyarabb, mint mi együttvéve. (Viszont ha workshopokat hirdetne, ahol át akarná adni nekünk a tudását, az érdeklődés hiánya miatt felkopna az álla!)

18. Én még szamárvezetői segítséggel sem különösebben értek a nagyok dolgához, de véleményem szerint nincs miért ugyanazt a vesztes meccset lejátszani ezredszerre, erre ajánlom a Groundhog Day című hollywoodi romantikus mesefilmet minden kedves erdélyi honfitársamnak, aki szereti a szopást. De azoknak is ajánlom, akik már unják, hogy magyarni franciául annyi tesz mint: magunkat jól leszopni. Ha valakit érdekel, átküldöm a torrentet, hév és cím a szerkesztőségben.

19. De azt is szívesen veszem, ha Antal Lóránt szenátor bokros teendői mellett megosztja velünk, ha mégiscsak van valami konkrét elképzelése az RMDSZ-nek.

-üdvözlettel,

Ajtonyi Csoma Győző

Kapcsolódó:

Önmagától alázkodott meg Udvarhely polgármestere a sovén román képviselő előtt

(Nethuszár)