Oroszok a spájzban: lesz ebből háború?

Hiába videócsetelt a két elnök, Putyin és Biden, az amerikai-orosz kapcsolatok továbbra sem akarnak elmozdulni a holtpontról, mi több, már nem is fagyos viszonyról beszélünk, hanem egy preháborús hangulatról, amely úgy látszik mindkét felet maga alá gyűrte. Nem kell hozzá sok ész, hogy belássuk: ha valamelyikük nem kapja félre a kormányt, akkor ebből könnyen katonai konfliktus lehet.

Világháborúra azért ne számítsunk, valami olyasmi lesz majd, mint Vietnám, vagy nemrég Szíria, ahol az adott ország területe „csak” felvonulási terep a két nagy szereplő csatájához, ez most Európába költözik és Ukrajnában mérheti össze az erejét a két világ, amely lassan semmiben sem különbözik egymástól – remélem mindenkit jól megnyugtattam ezzel.

Az oroszok persze tagadják, hogy leakarják rohanni Ukrajnát, de ennek az álláspontnak némiképp ellentmond az az aprócska tény, hogy immár több mint százezer orosz katona dekkol az ukrán határ mellett. Az orosz külügyminiszter-helyettes, Szergej Rjabkov pedig úgy fogalmazott: „van még idő a megegyezésre” – amiről igazából nem tudom eldönteni, hogy megnyugtató kijelentésnek szánta, vagy inkább azt üzente, hogy az oroszok készen állnak a „nincs megegyezés” forgatókönyvére. Rjabkov szerint a helyzet egyébként egyre jobban hasonlít az 1962-es kubai rakétaválság előzményeihez, ha pedig oda jutnak, akkor az a „a diplomácia, a külpolitika teljes kudarca lenne” – és itt most erősen el kell gondolkodnunk azon, hogy Rjabkov mit tanult az iskolában a kubai rakétaválságról, és mit tanultunk mi erről az utóbbi 30 évben, mert van egy olyan érzésem, hogy nem ugyanúgy ítéljük meg az akkori szereplőket.

Rjabkov baja egyébként az,
ami az egész orosz politikáé:

nem látnak garanciákat arra nézve, hogy a NATO leáll a keleti bővítéssel, és szerződést követelnek. Tekintve, hogy szóbeli garanciákat tényleg kaptak az oroszok a kilencvenes évek elején, nem csoda, ha most úgy érzik, az a biztos, ami fix, és vessük csak papírra szépen, amit az amcsik ígérnek, és írjuk csak alá szépen mindketten.

„Mi ésszerű alternatívát kínálunk azzal szemben, ami történik. A jogi garanciákat többféleképpen lehet formába önteni, de ezeknek szerződéses garanciáknak kell lenniük. Ezek nem lehetnek sem ígéretek, sem szavak, sem politikai dokumentumok. Most minőségileg új helyzet alakult ki, következésképpen másképp kell tekinteni rá és másképp kell megoldani”

fogalmazott.

A szóbeli ígéretek megszegéséről maga Vlagyimir Putyin orosz elnök is értekezett, amikor december 1-jén, az új nagykövetek megbízólevelének átadásakor elmondta:

„Az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel folytatott párbeszéd során ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy konkrét megállapodásokat dolgozzunk ki, amelyek kizárják a NATO további keleti előrenyomulását és a bennünket fenyegető fegyverrendszerek telepítését az Oroszországi Föderáció területének közvetlen közelében. (…) Nekünk pontos jogi garanciákra van szükségünk, mert nyugati kollégáink nem teljesítették szóbeli kötelezettségvállalásaikat. Mindenki tud azokról a szóban adott biztosítékokról, amelyek szerint a NATO nem fog kelet felé terjeszkedni. De ennek az ellenkezője történt. A jogos orosz biztonsági aggályokat lényegében figyelmen kívül hagyták. És most is figyelmen kívül hagyják őket”

Rebjkov külön
hangsúlyozta,

hogy Oroszország a fenyegetésnek a határaitól történő eltávolítását tekinti feladatának. Ez szerinte azt jelenti, hogy meg kell akadályozni a katonai tevékenységet a határai közelében, azt, hogy ellenfelei katonai és haditechnikai szempontból birtokba vegyék az érintett területeket és vizeket, ami egyre gyakrabban fordul elő.

Mint fogalmazott, Moszkva azt nem javasolja a NATO-nak, hogy a keleti bővítésnek véget vető biztonsági garanciamegállapodás részeként rögzítsék bizonyos országok esetében az állandó semleges státuszt, ahogyan az 1955-ben Ausztria esetében történt. „Azt akarjuk megértetni, hogy nekünk, Oroszországban, globális értelemben van szükségünk jogi garanciákra” – hangoztatta.

Rjabkov szerint Moszkva számos, más típusú orosz magatartáshoz szokott nyugati ország számára irritáló tényezővé vált amiatt, hogy szerintük „túl sokat enged meg magának” saját érdekeinek védelmezésével. Mont mondta, ezek az államok ürügyet és alkalmat keresnek az Oroszországra gyakorolt nyomás növelésére. „Az amerikai külpolitika eszköztárában Oroszországgal szemben nem maradt más csak a zsarolás, a fenyegetés és a szankciók. De nem ez az a nyelv, amelyet felfogunk” – hangsúlyozta Rjabkov.

Leszögezte, hogy Moszkva kész az egyenrangú párbeszédre, de arról szó sem lehet, hogy a gyengeség jeleként értelmezhető egyoldalú engedményeket tegyen az Egyesült Államoknak vagy az Európai Uniónak. Kifejezte reményét, hogy Washington és szövetségesei nem fogják átlépni az orosz fél által világosan meghatározott „vörös vonalakat”, ami segít majd elkerülni a további konfrontációs spirált.

„Szilárdságot kell tanúsítanunk, ez történik most. Ha egyesek Oroszország közelében vagy Oroszországtól távol némi meghökkenést vagy remegést éreznek, az talán csak annak az eredménye, hogy tévesen fogják fel a mai európai helyzetet és azt a szerepet, amelyet Oroszország játszik”

tette hozzá.

Rjabkov nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Moszkva és Washington ismét kapcsolatba lép majd Ukrajna ügyében, de hozzáfűzte, hogy erről nem született megállapodás.

Orosz külügy: az EU beszállt
Ukrajna „militarizálásába”

Az orosz külügyi szóvívő sem fogta vissza magát a napokban: azzal vádolta meg az EU-t, hogy „militarizálja” Ukrjanát, azaz katonai és haditechnikai segítségnyújtás céljából 31 millió euróval támogatná meg Kijevet.

„Nemrégiben az Európai Unió bekapcsolódott Ukrajna militarizálásába. Az Unió Tanácsa december 2-án úgy döntött, hogy 31 millió eurót különít el az ukrán fegyveres erőknek szánt katonai és technikai segítségnyújtásra. Ez a döntés semmilyen módon nem járul hozzá a békéhez a Donyec-medencében. Ennek fényében a békés rendezésről szóló tárgyalások gyakorlatilag holtpontra jutottak” – mondta.

Zaharova nehezményezte, hogy a kapcsolattartó csoport és munka-alcsoportjai december 7-8. között tartott ülései ismét eredménytelenül zárultak. Azzal vádolta meg az ukrán felet, hogy csak imitálja a minszki intézkedéscsomagban vállalt kötelezettségei teljesítését és kerüli a közvetlen párbeszédet Donyeckkel és Luhanszkkal, megpróbálva a rendezés elakadása miatt a felelősséget Oroszországra hárítani.

A külügyi szóvivő kifogásolta,

hogy az ukrán hadsereg a NATO támogatásával vonta össze erőit a Donyec-medencei érintkezési vonalnál. Az EBESZ különleges megfigyelő missziójára hivatkozva azt mondta, hogy az ukrán hadsereg nagykaliberű tüzérséget és páncélozott járműveket telepített át az ország keleti részére és folytatja a drónok használatát.

Zaharova a Szolovjov Live YouTube-csatornán nyilatkozva közölte, hogy az orosz külügyminisztérium megkezdte a Vlagyimir Putyin orosz és Joe Biden amerikai elnök keddi online megbeszélése nyomán rá kiosztott feladatok kidolgozását. Az eszmecsere homlokterében az ukrajnai válság állt, de a felek kitértek a kétoldalú viszony aspektusaira, valamint a hadászati stabilitás és a fegyverzetellenőrzés és a kiberbiztonság kérdéseire is.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője csütörtökön elmondta, hogy a virtuális csúcson a két elnök amerikai felvetésre egyetértett abban, hogy a NATO-t érintő konceptuálisan fontos kérdések egyeztetésébe be kell vonni az Egyesült Államok észak-atlanti szövetségeseit is. Közölte, hogy Putyin és Biden nem állapodott meg a tárgyalások formátumában, amelyeken a Moszkva által követelt hosszútávú és írásos biztonsági garanciákat fogják megvitatni.

Zaharova egyébként a csütörtöki sajtótájékoztatóján méltatta, hogy az ENSZ-közgyűlés a plenáris ülésén „orosz-amerikai határozatot” fogadott el a nemzetközi információbiztonságról. Elmondta, hogy az eredetileg Moszkva által kezdeményezett dokumentum, amelynek példátlan módon végül 108 állam lett a társszerzője, hangsúlyozta „az információs térben zajló konfliktusok megelőzésének szükségességét, az információs és kommunikációs technológiák békés használatának előmozdítását, a bűnügyi és terrorista célokra történő felhasználásuk megakadályozását, valamint a szakosított globális tárgyalások folytatását az ENSZ központi szerepvállalásával”.

A határozat elfogadása nyomán létrejön egy nyíltvégű munkacsoport, amelynek első érdemi ülése december 13-17. között lesz New Yorkban. A dokumentum Zaharova szerint első ízben tartalmazza az információs és kommunikációs technológiák használatára vonatkozó jogilag kötelező erejű normák kidolgozásának lehetőségét.

MTI nyomán

(Nethuszár)

Nethuszár