Pillanatkép a választási kampány utolsó napján

A június kilencedikén, azaz most vasárnap rendezendő Európai Parlamenti és önkormányzati választások a nagy pártok számára olyan, mint a Forma 1-ben az edzőfutam – különösen igaz ez az EP-választásra, ahol a két nagy párt, a jelenleg is együtt kormányzó PSD-PNL közös listán indul.

Az európarlamenti szavazás eredménye tehát elsősorban erre a kérdésre ad választ: támogatják-e a választók a fura stabilitást, a liberális tábor által kissé autokrata tendenciákkal vádolt PSD-PNL (köznyelvben: Binom) által Romániának kínált politikai megoldást, ami elsősorban a stabilitás, a kiszámíthatóság üzenetével és a jóléti ígéretekkel kampányolt.

A stabilitás külön kimelendő, mint a Binom által elért eddigi legnagyobb eredmény: a Romániában már-már menetrendszerűnek számító évenkénti puccsok korszaka mintha letűnőben lenne, az idei kampány visszafogott hangulata is azt mutatja, hogy vagy mindenkinek elege lett a sok balhéból, vagy egyszerűen a pártok is megértek, eljutottak arra a szintre, hogy inkább a kompromisszumos megoldásokat keresik, semmint újabb kormányválságot idézzenek elő egy-egy óvatlan pillanatban elkövetett miniszerelnök-buktatással.

Arra is választ kapunk, hogy mekkora ennek a nyugati liberális irányvonalat felvállaló, az egykor korrupcióellenes küzdelemévvel a mezőnyből kitűnő, majd a román belpolitikai tájba beleszürkülő USR által gründolt ADU (Egységes Jobboldali Szövetség) ereje – ez mutatja majd meg, hogy van-e alternatívája a PSD-PNL koalíciónak, vagy tényleg arra kell számolnunk, hogy a következő tíz évben a nagykoalíció vezeti majd Romániát.

Vasárnap kiderül az is, hogy a szélsőjobboldalai AUR valójában mekkora támogatottsággal bír, a román választópolgárok mennyire hagyták maguk mögött a kilencvenes évek nacionalista-soviniszta tendenciáit, mennyire hajlandóak egy volt fociszurkolót támogatni, aki a maga részéről az oroszpárti táborba játszaná át Romániát.

És edzőfutam ez a választás, mert a pártok a vasárnapi eredmények alapján fordulnak majd rá az ősz két fontos választására: parlamenti és elnökválasztások jönnek majd, így arra a kérdésre is figyelnünk kell, hogy a PSD mennyivel előzi meg az önkormányzati választásokon a PNL-t. Amennyiben az európarlamentin a közös listájuk eléri a legalább 50 százalékot (miért ne? Hatvan százalékot!), akkor Nicolae Ciucă és Marcel Ciolacu az elnökválasztás favoritjaivá válnak. A két párt önkormányzati vetélkedésének győztese pedig az új államfőjelölt személyét is kijelölheti – ebbe a képbe persze Mircea Geoană is belekavarhat.
Amennyiben az ADU meglepetésszerűen jól szerepel majd az európarlamentin, akkor Cătălin Drulă személyében akár olyan államfőjelöltünk is szóba jöhet, aki már nem a kilencvenes évek posztkommunista miliőjében szocializálódott.

Az AUR jó szereplése pedig George Simiont pozicionálhatja ugyanilyen helyzetbe, ami könnyen vezethet oda, hogy az államfőválasztáson megismétlődik a Vadim-Iliescu dilemma.

A Binom szempontjából egyértelmű: muszáj egy 50 százalék feletti eredményt elérniük, az alatti eredménnyel ugyanis a románok azt üzennék, hogy nem kíváncsiak erre a fajta megoldásra -ez viszont felerősítheti a két párt közötti ellentéteket, akár a koalíció szakadásához, majd újabb válságos időkhöz vezethet. A PSD és PNL közötti versenyt pedig a helyi választások megyei listái döntik el: melyikük nyer meg több megyei elnöki széket, melyikünknek lesz több megyei képviselője – ez már az országos erejükre is választ adhat, ami mindenféle további alkudozásoknak az alapja lehet.

Az RMDSZ számára az öt százalékos parlamenti küszöb megugrása a tét. Hiába európarlamenti, amelynek jelentősége csekélyebb fontossággal bír a választói fejekben, június kilencedkén választ kapunk arra, hogy mekkora ereje maradt az RMDSZ-nek. Mivel magas, sőt, akár rekordrészvétel is várható, így a Szövetség számára az EP-választások az ősszel esedékes parlamenti választások legfontosabb erőpróbája. Túl ezen, az EP-választásra koncentráló mozgósítás az önkormányti választásokon is segíti a Szövetséget. Így aztán arra a kérdésre is választ kapunk, hogy egy tényleges romániai politikai versenyben mire képes az EMSZ. A különböző nevek alatt létező, de a hatalmi rendszerekből több mint 12 éve folyamatosan kimaradó Erdélyi Magyar Szövetség számára könnyen lehet, hogy az idei választás lesz a hattyúdal: az RMDSZ erős mozgósítása miatt az is elképzelhető, hogy annyi tanácsosi helyet sem szereznek, mint négy évvel ezelőtt, és akkor sem volt valami fényes eredményük. Ez pedig az erdélyi magyarok széles körében fogja felvetni a kérdést: mi szükség van az EMSZ-re? Szükség van rá egyáltalán?

Az RMDSZ számára pedig az önkormányzati választás fontosabb, mint valaha: várhatóan nem kerülnek kormányra és ezzel a Szövetség stratégiái is számolnak, így létkérdéssé vált, hogy az önkormányzatokban elérhető helyeket kimaxolják. A Szövetség aktor lehet igazán elégedett, ha Nagyváradon sikerül bejuttatni képviselőit a helyi tanácsba, ha Marosvásárhelyen Soós Zoltán megnyeri és Székelyudvarhelyen is megszerzik a polgármesteri széket. Maros megye elnöki tisztsége szintén a kötelező eredmények között szerepelhet, így aztán elég sok fronton kell jól szerepeljenek ahhoz, hogy nagyobb sérülések nélkül hozzák le a meccset.

Itt tartunk most!

Találkozzunk vasárnap este a Nethuszár felületein, és elemezzük együtt az eredményeket!

Felcser V. Örs

(Nethuszár)