Politikai elemzés 86. – Pokol Béla: Trumpváros

Az elmúlt napokban Netanjahu, izraeli minisztertelnök felavatta a Golan-fennsíkon alapított új település, Trumpváros (Trump Heights, Ramat Trump) építkezésének elkezdését, ahol a közeljövőben már 300 családnak készülnek a lakóházak. Nem lehet tudni, hogy Trump őszi újraválasztása milyen sikerrel jár, de elnöki ciklusának nyoma Izraelben így mindenképpen fennmarad. De milyen hatással járt ez az elnöki ciklus a mi szűkebb európai politikai táborszerveződéseinkre?

Számomra úgy tűnik, hogy ezek közül a legfontosabb a Netanjahu által már elkezdett szövetségkötés Izrael és az európai nemzetállami szuverenista erők között egy új oldalról történő megerősítése volt. Trump ugyanis miután nagy küzdelmek közepette a régi külügyi apparátus lecserélésnek útján fokozatosan a kezébe tudta venni az USA külpolitikájának irányítását, egyszerűen kivonult az USA balliberális alapítványhálózata által felépített globális NGO-rendszerek hatalmi bázisa mögül Ez érthető volt a részéről, hisz otthon is a legnagyobb ellenségeit jelentik ezek, és csak velük szemben tudott 2016-ban hatalomra kerülni, de ezzel a lépésével több évtizedes elnöki hozzáállást tört meg, mert a korábbi konzervatív-republikánus elnökök sem léptek fel igazán az otthon velük szembenálló balliberális erők külföldi hadoszlopai ellen. Az ugyan formailag amerikai, ám ténylegesen globális hatalmi felépítményt gründoló balliberális NGO-hálózatok és mögöttes alapítványi vezérkaraik azonban nemcsak Trump kérlelhetetlen ellenfeleiként léptek fel otthon és a világban, hanem a Netanjahu által elkezdett izraeli nemzetállami politikai fordulat ellen is. Szimbolikusnak is mondható, hogy mind Trump, mind Netanjahu legnagyobb ellenfele a globális krőzus, Georg Soros és az általa felépített Open Society alapítványhálózat illetve NGO hálózat sokezres, 120 országban szétszóródott hadserege.

Ez utóbbi érthető teszi, hogy az európai politikai táborokat illetően természetes szövetségesként mind Netanjahu, mind Trump részére a nemzetállami jobboldali értékeket védő csoportok merültek fel, és a 2015-től tömegessé váló iszlám bezúdulás Európába ezt a szövetségkeresést még inkább felerősítette. Izrael és az európai nemzetállami jobboldali táborok viszonya közismerten minden volt csak felhőtlen nem, hogy finoman fejezzük ki magunkat. Ám Netanjahu otthoni erősebb nemzetállami fordulata, és annak kölcsönös felismerése, hogy az elsődleges közös ellenség az Európát elnyelni akaró iszlámosodás, fokozatosan félretolta a kölcsönös ellenségeskedést. Elkezdve a francia Le Pen-párt és az osztrák Szabadságpárt által, a legtöbb nyugat-európai radikális nemzetállami politikai erő időközben szövetségre lépett a Netanjahu-féle Likud mozgalommal. Ezt a már korábban elkezdődött politikai eltolódásokat egészítette ki 2017-től Trump, amikor kivonta az USA állami erejét az amerikai balliberális globális NGO-hálózati építmény mögül, mellyel szemben éppen úgy az európai nemzetállami szuverenista erők álltak, mint ahogy Netanjahu izraeli fordulatának erői és a Trump USA-ban elkezdett fordulata.

Ezekben a spontán egymásra találásokban csak az egyik összetevő volt a nemzetállami szuverenitás megőrzésére és a nemzeti közösség illetve kulturális összetartás fenntartására törekvés. Legalább ilyen fontos volt a 2015-től beinduló iszlám beözönléshez hozzáállás közössége e politikai táborok között. Ennél pedig az ennek megítélése terén Európán belül látható poláris eltérés is szerepet kapott, hisz míg a baloldali- és középpártok jórészt kormányon lévő erői különböző erősséggel, de barátilag viszonyultak a beözönlő milliós iszlám tömegekhez (lásd a német Willkommenskultur kezdeti tobzódásait, vagy a bécsi pályaudvaron a balliberális virágesős migránsfogadást), addig a legtisztábban a radikális nemzetállami pártok mondtak erre nemet már a kezdetektől fogva. Mivel pedig a közép-jobb pártok soha nem mertek ellenszegülni erősebben az elmúlt évtizedekben a balliberális törekvéseknek Európában, így spontán módon a radikális nemzeti politikai pártok jöttek számításba mind Netanjahu, mind később Trump számára is. Amit e téren Közép-Kelet-Európában fővárosaiban nyíltan meg lehet vitatni az iszlámosodás és a migráció veszélyéről, az egy sor nyugat-európai országban mint iszlamofóbia kerül megbélyegzésre és munkahelyi elbocsátásokat von maga után, noha a lakosság kb. 80 %-a egyetért ezekkel a félelmekkel.
Összességében tehát egy új politikai szövetség formálódott ki az elmúlt években Trump és Netanjanu között az amerikai balliberális globális alapítványi világ és ezek nemzetállamok porlasztó tevékenysége ellen, illetve ezen belül az iszlámosodás tolerálása (sőt segítése) ellen. Ez pedig alapvetően megváltoztatta a sok évtizedes negatív beállítottságot Izraelhez az európai nemzeti szuverenista politikai pártok, illetve ezek szélesebb politikai-kulturális táboraik oldaláról.

Első a közös ellenfél az iszlámosodás megállítása, minden más szembefordító ellentét félreteendő ennél, és így válik közös ellenféllé az ez ellen tevékenykedő balliberális gyökerű globális NGO-hálózatok tábora. Helyes értékeléssel Európából nézve Trump igazán az e mellé felcsatlakozása miatt kapja meg most saját városát Izraelben.

Pokol Béla

Forrás: Pokol Béla Fb.-oldala

(Nethuszár)