Aprócska Kárpátalja, de sokat emlegetnek mostanában! Szinte nincs olyan nap, hogy kicsiny szülőföldemen ne történne valami érdekesség. Keserű napjainkat erős gyomorral és némi humorral tudjuk csak elviselni. Gyomrunk betegeskedik, humorunk fogytán. Hogy egyébként mi minden történik idehaza, azt egy másik jegyzetben írnám majd le, most csupán Irén néni nagy szerepléséről szeretnék néhány sorban helyzetjelentést küldeni Kárpátaljáról.
Tegnap egy különleges videó látott napvilágot, számomra azért különleges, mert nagyon sok buta politikust lát az ember, hall egészen elfogadhatatlan kirohanásokat, de ez a mostani felül, vagy alul múlt minden eddigit. Irén néni (Irina Farion), aki doktori címmel rendelkező pedagógus, nyelvész, politikus 2018.10.06-i videóban kirohant, de annyira, hogy egyből falnak is ütközött. A Kárpátalján élő magyar embereket debilnek nevezte, amiért nem tudják elsajátítani Sevcsenkó, Leszja Ukrajinka és Sztepán Bandera nyelvét. Ezen kívül még a kutyáknál is butábbnak nevezett minket, mondván, hogy a kutyák is megtanulják a vezényszavakat, de mi arra sem vagyunk képesek. Azt nem tudom, hogy az említett hölgy így született, vagy valamivel elősegíti-e a saját butaságát, de, hogy párját ritkítja, az biztos, még a hatalmas Ukrajnában is. Gondoltam, mivel ilyen viszonyban vagyunk, hogy annak ellenére, hogy nem ismer minden kárpátaljait személyesen, így azt sem tudja, hogy ki tud, és akar tudni ukránul, mégis debilnek nevez, szerintem nyugodtan hívhatom Irén néninek. Ezen kívül azt is elmondta, hogy ő nem akar minket eltartani. Nem akar magyar, román, lengyel és orosz iskolákat eltartani. Hát senki nem mesélte el szegénynek, hogy mennyi támogatást kapnak pl. a magyar iskolák? Vagy elmesélték, csak akkor meg az a bajuk, hogy miért ad Magyarország olyan sok támogatást. A néni beteg, no, nem a lábával van baja, csak az érthetetlen, hogy szerepelni küldik. Megeshet, hogy hamarosan szüksége lesz egy kanyaró elleni oltásra, amit majd Magyarország biztosít neki.
Nem ez ám az első eset, hogy Irén néni megcsillantja hatalmas elméjét, akadt olyan is, hogy pedagógusként villantott. Bele is vakult a fél óvoda. Akkor még nem unatkozott annyira, hogy a magyarokkal foglalkozzon, akkor az óvodásokhoz ment nyelvet terjeszteni. Volt is siker és ujjongás, azóta is röhögünk rajta, megértve az ukrán nyelvét! Még most is keringenek azok a videók, amikor Irén néni elment a kicsiny ukrán gyermekekhez, hogy megtanítsa velük a saját nevüket. Akkor elmondta nekik, hogy Mása nem Mása, hanem Maruszja és Misa nem Misa, hanem Mihájló. Meg is magyarázta, hogy ez miért fontos, de a gyermek, aki addig Misa volt, az az is maradt. Hiába magyarázta, hogy Misa az a maci (mint nálunk Misi a mókus), azok a konok gyermekek nem hajlottak a tanulásra, pedig Irén néni nem is durváskodott, nem is debilezett le senkit. A tanóra sikerességét bemutatva, az óra végén Irén néni minden gyermekkel kezet fogott és elmondatta velük a nevüket, ám akadt egy kislány, akit Lizának hívtak, így bemutatkozott, hogy ő Liza, Irén néni szomorúan vette tudomásul, hogy nem ért semmit a nagy előadás, mert a kislány nem akart Jelizavetka lenni.
Lőrincz P. Gabriella
(Nethuszár)
