Regionalizációs tervek: tessünk gondolkodni!

Amint arról portálunk is beszámolt, az USR két képviselője benyújtott a parlament elé egy törvénytervezet, amelyben az ország közigazgatási átszervezését javasolják. Ez a híres, vagy inkább hírhedt regionalizálás témájának ismételt felmelegítését jelenti, amelyről a Nethuszáron már rengeteg alkalommal írtunk.

Azonban a mostani javaslatban van egy apró érdekesség: az USR már korábban is előállt egy, szintén a közigazgatás átszervezését célzó javaslattal, tavaly ugyanis Tudor Benga még úgy képzelte el ezt az egészet, hogy Brassó, Hargita és Kovászna megyék kerülnének összevonásra, Maros megye pedig Kolozs, Szilágy, Beszterce megyékkel alkotna majd egy nagy megyét. Akkor úgy fogalmaztam, hogy a román képviselő szintet lépett, már nem az a cél, hogy Székelyföldet egy nagyobb román tömbbe olvasszák bele, hanem inkább kettéosztják.

Na most ehhez képest az a verzió, ami idén a szintén USR-s képviselők által a parlament elé kerül, már az első cél mentén dolgozik: Székelyföld, azaz Maros, Hargita és Kovászna megyék Brassó, Fehér és Szeben megyékkel együtt alkotnának egy nagy megyét, ebben pedig a magyarság lélekszáma annyira lecsökken, hogy intézményi szinten gyakorlatilag még matematikai esélyünk sem lesz kilépni a biodíszlet keretei közül.

A kérdés adott: mit kezdünk ezzel a helyzettel?

És itt van az én szomorúságom kutyája elásva, hogy hozzám illő képzavarral éljek: ugyanis az erdélyi magyar politikai-értelmiségi osztálynak mintha fingja sem lenne arról, hogy mit kéne minderre reagáljunk. Jó, persze, a kampányban levő RMDSZ rá is harapott a témára, nincs ennél jobb szavazatmaximáló módszer, de azért ennyi idő után talán illene valami komolyabb közvitával is előálljunk. A kérdés ugyanis továbbra is az: mit kezdünk a helyzettel?

A helyzet pedig az, hogy Románia közigazgatási átszervezésére valóban szükség van, ebben talán még csak vita sincs a román politikai aktorok között, maximum a végső formán lamentálnak még egy kicsit, de számukra Székelyföld vagy a tömbmagyarság nem sokat jelentenek, úgynevezett terület ez a mai napig. Másrészt pedig ez egy lehetőséget is jelenthet: ha már nekifognak a közigazgatási átszervezésnek, akkor talán lehetne ragaszkodni a három magyar megye egybeolvasztásához, más megyék nélkül – erre talán lenne is reális esély, legalábbis el tudom képzelni azt a politikai helyzetet, amikor ezt ki lehetne vívni.

Maros, Hargita és Kovászna – és csak ezen megyék! – összevonása persze még nem jelentené a történelmi Székelyföld közigazgatási egységként való megszületését, a Maros megye nyugati és déli peremein élő románság is idetartozna, de ennél jobb eredményt nem tartok reálisnak – ezt viszont reálisnak és minimum kivívandónak tartom! (Mégha fölöttébb nehéz is lesz majd!) Az is tény: ha a román kormány nekifog majd ennek az átszervezésnek, és mi ezt nem használjuk ki, akkor az esély örökre elúszott.

A kérdés tehát továbbra is az: mit tudunk mi, magyarok ehhez a közigazgatási átszervezéshez hozzátenni? Tekintve, hogy Románia egészének, benne nekünk, magyaroknak is érdekünk ennek a reformnak a véghezvitele, kevés ide az ellenzékieskedés – megakadályozni nem fogjuk, sokan lesznek magyarok, akik vélhetően majd nem is akarják ezt tenni, mert az új közigazgatási rendszer magában hordozza a gazdagodás, fejlődés ígéretét – ez nemcsak a szórványban, hanem még Székelyföldön is erősen befolyásolhatja az ott élő magyarokat.

Tehát: kell egy összmagyar válasz, és ez a válasz nem lehet a közigazítási reform meredek elutasítása, és ez a válasz nem lehet a parlamenthez benyújtott verzió elfogadása, amely Székelyföldet gyakorlatilag felszámolja.

Tessünk gondolkodni!

-örsh-

Kapcsolódó:

Regionalizációs törvénytervezet: Székelyföldnek ebben a formában vége!

(Nethuszár)