Regionalizálás újratöltve: mi lesz veled, Székelyföld?

Nem elég, hogy túlontúl izgalmas időket élünk, a román belpolitikai szereplők szeretnek 19-re lapot húzni, ez pedig nekünk, a sors fura fintora okán itt élni adatott magyaroknak sem túl kedvező állapotokat eredményez. A bukaresti elit PSD nevű halmaza újra előszedte a regionalizálási törvényt, és ez, a jelenlegi politikai környezetben akár végzetes csapást is mérhet a tömbmagyarságot jelentő Székelyföldre. Vagy, épp ellenkezőleg: soha vissza nem térő alkalom, hogy az új területi-adminisztratív mioritikus tájban legyen majd egy önálló közigazgatási egység Székelyföld néven.

Románia területi-adminisztratív átalakítása, vagy, ahogy azt a köznyelvben nevezik: regionalizálás régi terve a bukaresti elitnek, gyakorlatilag pártszínektől függetlenül mindenki előkapta már az utóbbi 20 évben ezt a témát, hogy aztán a többi párt, politikai alakulat (titkosszolgálatok?, üzleti érdekek?) tiltakozása nyomán visszategyék az íróasztal fiókjába. Csakhogy a regionalizálásnak van egy premisszája: nem kerülhető meg!

Románia jelenlegi területi-adminisztratív felosztása, azaz 41 megye plusz Bukarest egy irtó komplex, polipszerű mamutállamot eredményezett, amelynek fenntartása ezermilliárdokba kerül az adófizetőknek. Olyan polgármestereknek és helyi tanácsosoknak is adunk fizetést, (napi nyolc óra munkával elszámolva), akiknek jobbára semmi dolguk. Alacsony lakosságszámú, napi menedzselést nem kívánó települések százai szívják az állam pénzét, ráadásul ez az a pénz, ami sosem elég: ezek azok a települések, ahol bezár az iskola, ahol nincs orvosi rendelő stb.

A jelenlegi területi-adminisztratív felosztás miatt Románia már így is eurómilliárdokat bukott el, ez pedig hozza magával a kérdést: miért nem léptek eddig a politikai osztály tagjai? A választ nem tudjuk, csak sejtjük, a pártpolitikai érdekek, a helyi bárók érdekei felülírták ezt az elemi érdeket. Ízlésünktől, elképzeléseinktől és vágyainktól függetlenül a szikár és rideg valóság nem változott: Románia jelenlegi területi-adminisztratív térképén változtatni kell!

Persze ennek a változtatásnak leginkább a milyensége a nagy kérdés: nemcsak minket, erdélyi magyarokat érint majd húsbavágóan, hanem a jelenlegi bürokratikus elitet is. Megyei tanácsok, helyi tanácsok, polgármesteri hivatalok, alárendelt állami és önkormányzati intézmények tucatjai szűnnek meg, így az ide jó kis állami fizetésért (amit a te adóból fizetnek!) beejtőernyőzött pártkatonák aranyélete is véget érhet, legalábbis véget kéne érjen. Ez lenne a regionalizálás egyik legfontosabb célja, ebből pedig a vérünkbe ivódott észak-balkáni cinizmussal levonhatjuk azt a biztos következtetést, hogy ez nem így lesz. Végtelennek tűnő alkudozások során kialakul majd egy torz rendszer, amiben elkezdünk majd élni és menet közben pofozgatjuk, javítgatjuk.

A mai regionalizációs hírt jóformán arcizmom rándulásának mellőzésével vettem tudomásul. Próbálkozott már ezzel Băsescu, kontrázott neki Victor Ponta, nem is olyan rég (2020-ban) kormányra kerülő Ludovic Orban PNL-je szintén előkapta a mellényzsebből a témát, hogy aztán különösebb módosítások, előrelépések nélkül tegye vissza. Nemrég az USR állt elő egy radikális átalakítási javaslattal, Székelyföld két részre tagolódott volna, jelenlegi városok veszítették volna el városi rangjukat stb. Írtam róla, nem ismétlem magam. Aztán a sors és a román közélet úgy hozta, hogy az USR-s Lasconinak szüksége lett volna a magyar szavazatokra az elnökválasztás második fordulójában, így a javaslatot visszavonták az USR képviselői. Azonban óvnám magam és mindenki mást is attól, hogy a rutinszerűen érkező regionalizálási híreket unottan, cinikus legyintéssel vegyük tudomásul, ugyanis annyiszor indultak már neki, hogy előbb-utóbb meglépik. A mostani helyzet ráadásul gyökeresen eltér a korábbiaktól.

A társadalomban óriási igény van a reális változások iránt, óriási az igény a megreformált államra. Ez az igény olyan politikai cselekedetekben öltött testet, mint egy ismeretlen szélhámos majdnem-megszavazása államfőnek. Ha Georgescu nem is nyerhet már választást ebben az országban, a közállapotok egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy egy rendszeren kívüli államfőt akar a nép – és, ha ez összejön, akkor a jelenlegi politikai osztály (plusz titkosszolgálatok, plusz a mélyállam egyéb szereplői) azon kell majd gondolkozzanak, nem-e lett volna mégiscsak „olcsóbb” regionalizálni, mint minden hatalmat elveszteni.

Románia gazdasági helyzete is kedvez a regionalizálási törekvéseknek. Akárhogy is, de egy területi-adminisztratív szempontból újjászervezett Romániának jobb esélyei vannak az uniós pénzek lehívása terén, arról a területről beszélünk, ahol ez a mioritikus állam évtizedek óta deficites. Hozzánk vágja az Unió azt az irgalmatlan sok pénzt, mi pedig nem tudjuk elkölteni, mert a mammutállam bürokráciája képtelen rendesen megpályázni egy-egy nagyobb infrastrukturális beruházást. Mivel a költségvetés hatalmas hiánnyal küzd, mivel akadozik a gazdaság, a regionalizálás pedig ténylegesen pénzt hozhat az állami büdzsébe, arról nem is beszélve, hogy alkalmas a lakossági remény felélesztésére, ami már fél politikai siker.

Mindezekkel csak arra kívánok rámutatni, hogy ma – még! – minden afelé mutat, hogy a politikai osztálynak, jóformán pártszínektől függetlenül érdeke fűződik a regionalizálás megvalósításához. Lévén a PSD Románia legnagyobb pártja, aki nélkül a PNL-nek sincs esélye kormányra kerülni, így könnyen lehet, hogy most jött el a most.

Ha ez így lesz, akkor is: mi, magyarok most igazán bánhatjuk az eddig elcseszett időt, hogy ezt a kérdést, ezt a problematikát évek óta néma csönd kíséri a tisztelt éttermiség részéről, bár, elnézve ennek a rétegnek felkészültségét, mindennapi élethez való viszonyulását, lehet, hogy ez nem is baj. Az viszont tény, hogy az RMDSZ nélkül nehezen tudna kormányozni a PSD-PNL Binom, így a Szövetségnek nem kevés mozgástere lesz az esetleges regionalizálási alkudozás során.

A regionalizálás ugyanis két fő irány mentén halad: az egyik a jelenlegi megyehatárok átrajzolása, a jelenlegi megyék különböző megfontolások mentén történő összeolvasztása. Ismerve az utóbbi tíz év majd’ összes regionalizálási törvényjavaslatát és tudván azt, hogy a bukaresti politikai osztálytól sok csodára nem lehet számítani, így azt kell mondanom: Maros, Hargita és Kovászna megyék egy régióba tömörítése a minimum, amit el kell érnünk és a maximum, amit el is érhetünk! Minden egyéb variáció, azaz: ha ezekhez a megyékhez egy negyediket akarnak majd csatolni, vagy ezt a három megyét két külön új megyébe teszik át, az a székelyföldi magyarságra nézve végzetes lehet!

A regionalizálás másik fő iránya a települések besorolási rangjának módosítása. Ezt az álláspontot az USR tervezetéből már alaposan megismerhettük – gyakorlatilag Székelyföldnek alig maradnának városai, a lakosságszám alapján történő új besorolás szerint községgé válna Szováta vagy Erdőszentgyörgy, hogy csak két jelenleg még magyar várost említsek így hirtelen. Nem biztos, hogy ez baj lenne számunkra (a nem városokra szabott helyi adókkal akár olcsóbb is lehetne az élet…), de azért azt számításba kell venni, hogy egy városok nélküli, szétaprózott, hegyek-völgyek által tagolt régió nem indul túl nagy esélyekkel az uniós projekteken. Itt jön képbe az a kérdés, hogy nemcsak Románia regionalizálásának problematikáján kell gondolkodnunk, hanem Székelyföld területi-adminisztratív reformján is kéne dolgozni. Miként tudjuk a különböző falvakat a jelenlegi városinkhoz „csatolni”, hogy ilyenformán egyrészt „megmentsük” a városi rangot, másrészt olyan területi-adminisztratív besorolású településeink legyenek, amelyek versenyképesek lehetnek egy-egy uniós fejlesztési projektre irányuló pályázaton.

Összegezve: nem az a legnagyobb probléma, hogy Ciolacuék most előszedték a regionalizálási törvénytervezetet, hanem az tűnik aggasztónak, hogy már februárban a Parlament elé vinnék, ami arra utal, hogy nem most kezdik el kitalálni a hogyanlegyen-t, a PSD-nek van a fiókjában valami, amiről most elbábozzák a munkacsoportot, majd beviszik a parlament elé. Ez a gyorsaság gondolkoztat el engem – mi van akkor, ha a döntés már megszületett?

-örsh-

(Nethuszár)