Jó hír: újraépül az Aranykakas, mutatjuk milyen lesz

Két és fél évnyi bürokratikus huzavona, avagy engedélyeztetési eljárások után a Marosvásárhelyen Aranykakaskánt ismert legendás, és legendásan tönkrement műemlék-épület sorsa végre rendeződni látszik – tájékoztat a tulajdonos Romur S.A. a cég hivatalos Facebook-oldalán.

A Bürger-házat, ismertebb nevén Aranykakast 2015-ben vásárolta meg a Romur S.A, a cég igazgatója akkor úgy nyilatkozott, hogy felújítaná, s a marosvásárhelyi közösség számára visszaadná az épületet, s ez azt jelenti, hogy a fickó állta a szavát, ami a mai romániai viszonyok között is kisebb csodának számít.

Az engedélyeztetési eljárás jócskán elhúzódott, 2015-ben – műemléképületről lévén szó – a polgármesteri hivatal és a misztérium is elővásárlási joggal rendelkezett, előbb ők le kellett mondjanak erről (egy időben fennállt a veszélye annak, hogy Cosmin Pop hiába fizette ki az épületért járó összeget, az állam kisajátíthatja, mindez jól jelzi a műemléképületek körüli jogi bizonytalanságot), majd következett a felújításhoz szükséges engedélyek beszerzése.

A cég tájékoztatása szerint már a vásárlást követő hónapban benyújtották az urbanisztikai engedélyre vonatkozó kérelmüket, és ugyanaz év októberében elindították az ilyenkor kötelező történelmi tanulmány elkészítését. A számos kötelezően elkészítendő tanulmány és felmérés elvégzésével telt el a 2016-os és 2017-es esztendő, hogy tavaly májusban végül Kovács Angéla építész vezetésével elkezdődhessen a tervezési munka.

2018 áprilisára megérkezett a közszolgáltatók jóváhagyása, ezt követően a szomszédok közjegyző előtti beleegyezése, majd szeptemberre a szebeni műemlékbizottság engedélyezte a felújítási terveket, hogy 2018 novemberére az építési engedély is a tulajdonos birtokába kerüljön. Mindezt leírni röviden sem volt egyszerű, eljárni valószínűleg még kevésbé.

A felújítás összköltségét mintegy 1,5 millió euróra becsülik, ez teljes egészében magánfinanszírozást jelent, a munkálatok két évet vesznek majd igénybe. A cég közleményét azzal zárja, hogy tartja ígéretét, miszerint ezzel a befektetéssel a város történelmi örökségének megőrzéséhez kíván hozzájárulni.

Az Aranykakas, eredeti nevén Bürger-ház 1949-ig bizonyítottan Bürger Antal zsidó nagytőkés tulajdona, aki a vásárhelyi Sörgyár tulajdonosa is egyben. A híres Sörgyár a mostani Aranykakas mögött húzódott, egész odáig, ahol ma a Lukoil benzinkút található.

Bernády György nagy támogatója, a város legtöbb adót befizető polgára, a villamosítás legnagyobb finanszírozója, korabeli krónikák szerint a csak erre a célra általa adományozott összeg nagyobb volt, mint amennyit a sorban követkő tíz vásárhelyi polgár összesen adott.

A világválság végül elvitte a sörgyárat, Bürger Antal pedig 1937-ben meghalt, így nem láthatta, amint Dezső nevű kémikus fiát 1944-ben úgy deportálják Marosvásárhelyről, hogy senki nem próbálja őt megmenteni, másik, György nevű fiáról nem maradtak fent adatok.

Ezzel véget ért a Bürger-család marosvásárhelyi története, az Aranykakasé viszont tovább élt, a kommunista államosítás után szeszlerakatként használták, majd a nyárádtői baromfifarm, az Avicola tulajdonába került, amely feljavította és vendéglőt nyitott benne, ez több évtizeden keresztül működött, amíg az 1990-es évek kaotikus gazdasági körülményei között be nem zárt, hogy aztán a bukaresti Romarta cég tulajdonába kerüljön, amely elhanyagolta, állapota már-már a végleges pusztulás szintjére romlott le.

 

Bár a marosvásárhelyi magyarságon belül el-el indult időnként valamiféle kezdeményezés, hogy nyomást gyakoroljanak úgy a város vezetésére, mint az RMDSZ képviselőre, hogy az Aranykakast felújítsák, érdemi lépés 25 év alatt nem történt.

2015-ben a városról amúgy komoly vízióval bíró Cosmin Pop, a Romur tulajdonosa lépett, és megvásárolta az épületet, mondván megunta a körülötte zajló hisztériát, keserűen jegyezve meg: amennyiben tényleg fontos lett volna a vásárhelyieknek az épület, már rég tettek volna érdemben is azért, hogy ne menjen így tönkre.

Meg kéne kérdezni Cosmin Pop úrtól, hogy nem vásárolná vissza számunkra, vásárhelyi magyarok számára a Súrlott Grádicsot…

(Ghonzó/Nethuszár – borítókép: az Aranykakas ma, fotó:Székelyhon, Boda L. Gergely)