Román állami támogatás a magyar kisebbségnek: 24 lej per kopf, kapja az RMDSZ, másnak nem jut

Azért lesz, amit a tejbe aprítania az RMDSZ-nek az idén is, hiába mindenféle román elnyomás jobbról meg balról, éhen nem a Szövetség, az pedig, hogy mit csinálunk mi? Nos, majd pályázunk a BGA-hoz, amíg még jófajta kormány van Pesten, utána majd rágjuk a gittet.

Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (Departamentul pentru Relaţii Interetnice), amely a mindenkori román kormány alá tartozik, minden évben szétoszt különböző összegeket a romániai kisebbségek között. A ’90-es évek végéig az RMDSZ a román államtól MINT POLITIKAI PARLAMENTI PÁRT kapott anyagi támogatást, míg az égisze alá tartozó Communitas Alapítvány (CA) a magyar kisebbségnek járó hivatalos állami támogatást vette fel. A pártörvény, a finanszírozások törvényi hátterének egyértelműsítése után az RMDSZ lemondott (2009-ben) a neki járó párttámogatásról, és mint az erdélyi magyarság első számú és egyetlen képviselője, a magyar kisebbségnek továbbított román állami pénzeket azóta a Szövetség kapja meg.

A Communitas Alapítvány pedig annyiból gazdálkodik, amennyit az RMDSZ ebből az összegből neki átutal, hogy aztán a CA döntsön arról, hogy kit, mit és mennyivel támogatnak. Az a Communitas alapítvány, amelynek döntéshozó bizottságaiban csak és kizárólag hithű RMDSZ-esek ülnek, a sajtó számára meghirdetett pályázatokról döntő testület elnöke Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke – ami, finoman szólva, nem túl elegáns, de ez a legkisebb baj.

A Szövetség 2019-ben sem panaszkodhat a román állam szűkmarkúságára:

Azaz, az RMDSZ, mint a romániai magyarság hivatalos képviselője 29.436,58×1000 lejt kap az idei esztendőre, hogy ebből az erdélyi magyarság megmaradását szolgáló intézkedéseit finanszírozza, ami valamivel több, mint 29 millió RON, egész pontosan: 29,436,580‬, hozzávetőlegesen több mint hat millió euró. Ha a népszámlálás hivatalos adatait vesszük figyelembe, amely szerint Romániában 2011-ben 1.227.623 magyar élt, akkor nem egészen 24 lej jut minden magyarra, ami, lássuk be, nem egy nagy összeg, így aztán nem is mozdítja meg a lakosság fantáziáját….

A népszámlálás hivatalos adatai szerint:

Az örmények még ennél is jobban jártak: a népszámlálás hivatalos adatai szerint 1361 örmény van Romániában, a Romániai Örmények Egyesülete viszont 5869,82×1000 lej támoigatást könyvelhet el, ami majdnem hatmillió RON (pontosan: 5,869,820‬) így könnyen kiszámolható, hogy minden romániai örmény több mint 4300 lejben részesül az idén, ami nem rossz pénz na, lássuk be.

nem lehetnénk mindannyian örmények pár évig?

Viccet félretéve: a magyarságnak járó állami támogatásból az RMDSZ, mint civil szervezet részesül, viszont a szintén az erdélyi magyarság nevében fellépő kisebb pártok semmiféle anyagi támogatásban nem részesülnek, ahogy a holdudvarukba tartozó civil szervezetek sem. Mint cseppben a tenger mutatja meg mindez, hogy miért lehetetlen vállalkozás az erdélyi magyarság politizálásában, vagy akár a román belpolitikában számottevő változást elérni. Homo politicusként semmi esélyed a politikai piacra kilépni akkor, ha egyesek az állami finanszírozás által behozhatatlan előnyre tesznek szert. Az újonnan alakuló kisebb pártok, szervezetek pedig pont emiatt kényszerülnek arra, hogy vagy egy nagyobb parlamenti párthoz dörgölődzenek abba a reményben, hogy parlamenti és önkormányzati helyekhez jutnak (lásd az MPP és az RMDSZ kényszerházasságát), vagy abban bíznak, hogy a magyar kormány támogatásából érnek el valamit (lásd az EMNP) – viszont mindkét út már középtávon járhatatlan, ugyanis pont a párt létrejöttének alapindokait érvényteleníti, azaz – ilyen, vagy olyan értelmezés szerint, de lényegét tekintve: megszünteti létezésük okát. A parlamenti státusz megcélzása így létkérdéssé válik, amihez ugye pénz kell, a parlamenti politizáláshoz országszerte alapszervezetek stb., ez viszont egy másik fontos politikai lépésnek szab gátat:  a regionális pártok létrejöttének, (itt kemény kritérium még a választásokon való szerepléshez szükséges aláírások rendkívül magas száma), amely irányt jelenleg egyedül a marosvásárhelyi Szabad Emberek Pártja (POL) képviseli, viszont pont az említett akadályok miatt nem tudnak egyelőre falakat áttörni. A román belpolitika utóbbi 30 évében az USR-nek sikerült „kívülről” bekerülni ebbe a rendszerbe, bár sikerüket részben pont ezeknek az akadályoknak köszönhetik, ugyanis a rendszerben csalódott emberek utcai tüntetései teremtették meg azt a konjunktúrát, amely bevitte őket a parlamentbe, majd a kisebb szervezeteket ették meg, mert ez utóbbiak felismerték, hogy egyedül nem mennek semmire (lásd a Pentru Iasi, vagy az Uniti Salvam mozgalom felszippantását)!

Sajnos változás egyhamar nem várható: amíg a választásokon való részvétel ennyire hátrányosan érinti az új szereplőket, versenyzőket, amíg a pártok finanszírozása ennyire képlékeny, és mindez ennyire fontos szerepet játszik a politikai versenyben (talán jelenleg az anyagi feltételek megszerzése fontosabb, mint a program), addig sok jóra ne számítsunk – a román belpolitikai állóvíz-mocsarát mutatja hűen az a tény, hogy jelenleg az a PNL a legerősebb ellenzék, amely a mostani PSD-kormány hű szövetségese volt még pár éve…. Nem lesz tehát itt sem rendszerváltás, sem komolyabb kormányváltás, hanem csak egy sima helycsere!

(Nethuszár)