Románia megkezdte az átállást az oroszokhoz?

Kedves olvasóink! Nem akarjuk az amúgy is próbára tett ideghúrjaitokat tovább feszíteni, de van valami, amiről beszélünk kell – ez pedig az elnökválasztás első fordulójának meglepetés-eredményei. Miközben mindannyian megijedtünk – és joggal ijedtünk meg! – az oroszbarát, nyíltan putyinista és még nyíltabban legionárius, magyarellenes, antiszemita Georgescu sikerétől, addig mi, a Nethuszárnál kicsit hátraléptünk és megpróbáltuk áttekinteni a nagytotált, a big picture-t. És ez borzalmas gondolatsort indított el bennem, bennünk. Ami következik, az ugyan elmélet, némi közvetett bizonyítékokkal, de nem minden történelmi előzmény nélkül. Románia megkezdte az átállást – Nyugatról Keletre, Amerika stratégiai partnerének státuszából az Oroszország baráti államához. Vagy valami hasonló.

A kép egyelőre zűrös, de ma estére már több részletet látunk. Tegyük fel a kérdést: mi van akkor, ha? Mi van akkor, ha mindez a titkosszolgálatok tudtával és segítségével zajlott le és egy jól kigondolt célja van ennek az egész politikai hadműveletnek?

Azt ugye kevesen hisszük, de sokkal többen tudjuk, hogy a román hírszerzésénél nem hülyegyerekek ülnek. A szolgálatok sok mindent tudnak, de azt biztosan, hogy melyik jelölt miként áll a valóságban, melyiknek van valós esélye megfogni az első vagy második helyet.

Senki nem gondolja azt ebben az országban,

hogy a hárombetűs (néha több) szervezeteket meglepetésként érte annak a Calin Georgescunak a rekorderedménye, aki az uralkodó narratíva szerint maga a megtestesült nemzetbiztonsági kockázat. Miközben Diana Sosoaca eltiltáskor még örültünk is annak, hogy leszedik a ruszkibérenc ténsasszonyt a politikai mezőről, valójában az is lehet, hogy Georgescunak készítették elő a terepet…

Közvetett bizonyítékot akár a Nethuszáron blogon is találhatunk – alig 12 nappal ezelőtt, 13-án közöltük mi is a hírt, azaz a Román Hírszerző Szolgálatot felügyelő parlamenti bizottság elnökének a szavait, miszerint a SRI arról tájékoztatta nagyérdeműt, hogy ugyan:

„Romániában jelen vannak a közösségi médiában olyan hamis adatokkal létrehozott fiókok, amelyeknek működtetői mesterségesen próbálják egyes jelöltek népszerűségét növelni, illetve ellenfeleiket lejáratni, de ezeknek a trollhálózatoknak a tevékenysége nem olyan mértékű, hogy az veszélyeztetné a nemzetbiztonságot”

Ekkor már napok óta kampánytéma volt a trollfarmok és botok működtetése, a mainstream pártok vádolták ezzel egymást. Ma pedig Marius Lulea, az AUR alelnöke szólta el magát a HotNews-nak, hogy Diana Sosoaca, miután az Alkotmánybíróság eltiltotta őt az elnökválasztáson való indulástól, trolljait és botjait átadta Georgescunak.

Persze fene sem tudja, mennyire lehet hinni az AUR alelnökének, de jelen esetben sanszos, hogy a valóságot ábrázoló, nem feltétlenül szándékos elszólásról van szó, a trollfarmok és botok témájához tegyük hozzá, hogy a G4Media is ebbe az irányba nyomozgat, őket pedig igazán nem lehet szakmaiatlansággal vádolni. A román portál állandó szerzője és a hírszerzés működését jól ismerő Cristian Pantazi pedig szintén ma írt cikket arról, hogy melyek lehetnek Georgescu felemelkedése mögötti ok-okozati összefüggések, ebben szintén szóba kerül a hadsereg, hadsereg hírszerző szolgálata és a polgári hírszerzés is.

Még egy tény a közelmúltból: a PNL-PSD közös kormány összeeszkabálása, egészen a miniszteri tárcák elosztásáig az államfő, Klaus Iohannis felügyelete mellett zajlott le, akit pedig a titkosszolgálatok irányítottak – derült ki nemrég a Recorder tényfeltáró csapat dokumentumfilmjéből. A film nemcsak Iohannis évtizedes munkásságát veszi górcső alá, hanem kitér a titkosszolgálatok játszmáira is – megtekintése csak erős idegzetűeknek ajánlott, különösen az utóbbi 24 óra eseményeinek tükrében. (Ha azt hitted, a mélyállam kamu, akkor tessék, nem az!)

Most, hogy ezeket mind ismerjük,

akkor legyünk azzal is tisztában: alapos okunk van feltételezni, hogy az elnökválasztások első fordulója a titkosszolgálatok játszmáinak eredménye. Hogy maga a teljes SRI, vagy csak azok bizonyos frakciói vettek részt ebben, az már szinte mellékes is – aktív és vezető pozícióban levő hírszerzési főnök (főnökök) nélkül ilyent levezényelni nem lehet.

Persze adódik a kérdés: mi lehet a cél?

Itt pedig alaposan ismernünk kell, kéne a globális körülményeket, még pontosabban, rendelkeznünk kéne azokkal az információkkal, amelyekből a hírszerzés elemzői olvassák ki a következő évek globális irányát, és igyekeznek ehhez igazítani az ország belpolitikáját is. Nem rendelkezünk ilyen anyagokkal, de a nyílt források alapján elérhető hírek, a globális tendenciák összefésülése és ezek alapos elemzése és végiggondolása után nem tudjuk elkerülni azt a lehetséges következtetést, hogy

a román hírszerző szolgálatok tisztában vannak a háború további alakulásával, a várható béke természetével, Trump jövőbeni viselkedésével, Európa magára maradottságával és azzal, hogy mindez milyen hatással van és lesz Romániára.

Ha ezt a globális képet próbáljuk áttekinteni, akkor találkozhatunk már egy-két olyan gondolattal, amelyekről mi is írtunk már a Nethuszáron, de mintha csak most kezdenének összeállni a már akkor sem kis képet bemutató írásaink. Írtuk, hogy a Nyugat győzött az ukrajnai háborúban, és ez igaz is. Csakhogy Nyugat alatt a mi országunkat semmiképp sem lehet érteni, de a lengyeleket sem, ahogy a balti államok, de még Németország sem feltétlenül tartozik abba a Nyugatba, ami Washingtonból nézve is annak tűnik. A Fehér Ház szemszögéből amerikai és brit fegyverekkel, valamint amerikai és brit pénzekkel alaposan meggyengítették Oroszországot mindezt úgy, hogy egy amerikai vagy brit katona sem kellett meghaljon. Az erre fordítandó, fordítható költség, fegyvermennyiség azonban véges, így ennek a Nyugatnak ez ennyi volt – Trump kialkudja majd a tűzszünetet, és valamiféle feltételrendszert, de az olyan lesz, amiben Amerika a lehető legkevesebb szerepet kell vállalja.

Románia (ahogy a Keleti Pajzs országai) pedig itt marad egy bizonytalanná váló amerikai támogatással, egy bizonytalanná váló NATO-védelem ígéretével, miközben Oroszország felől akármikor támadás érheti, ha nem is Romániát, de a Moldovai Köztársaságot, mi Bukarestből nézve szinte ugyanazt jelenti.

Mindeközben az Európai Unió sem jelenti automatikusan a siker kulcsát a jövő Romániájához Igaz, ott vannak még a PNRR-s pénzek, de ezeket még lehet hívni, különben sem a kilépés a terv, de az állandó túlszabályozottság, Brüsszel kétszínű, sokszor ellentmondásos viselkedésmódja, Románia előszobáztatása tavaly a schengeni csatlakozás kapcsán és a nyugati erőközpontoktól való fizikai távolság mind-mind olyan tényezők, amelyek arra késztethették a hírszerző szolgálatokat, hogy lépéseket tegyenek a román politikai osztály megváltoztatásának, főként pedig a Moszkvával szembeni bebiztosításának érdekében.

Hosszúnak tűnhet ez az okfejtés, de még így csak részleteire tértem ki, és ezeket a szálakat még órákig lehetne boncolgatni ezer másik irányt felfedezve, de tény, ami tény:

Románia védelmi kérdéseivel kapcsoltban kérdéseket feltevő katonai elit joggal gondolhatja azt, hogy a Nyugattól immár védelemre nem számíthat, azt pedig látta a saját szemével, hogy az eddigi politikai osztály képtelen bármit is kezdeni ezzel az országgal.

Az országgal, amelynek szomszédjában háború dúl, de a kudzsiri fegyvergyárban azért léptek sztrájkba a minap a munkások, mert nincs megrendelésük. Mintha egy betegekkel teli faluban nem tudnád eladni a gyógyszereket…. Az idei elnökválasztás és parlamenti választások egyidejű megszervezése pedig megadhatta az utolsó löketet. Amennyiben a fentieket, mint valid kiindulási pontot fogadjuk el, akkor azt is látnunk kell: a román politikai osztály megreformálásán és Románia irányváltásán munkálkodó háttérnek (ez a két tábor nem feltétlenül esik egybe) eljött a now is now pillanata. És akkor a semmiből, a TikTok-on, az egyetlen olyan közösségi médiás platformon, ami Romániában nincs szabályozva feltör Georgescu, mint a talajvíz és megnyeri az elnökválasztások első fordulóját.

Még most is, mintha egy koreográfia szerint zajlanának az események: lemond a PNL elnöke, Ciucă, és lemond a legnagyobb romániai párt elnöke, Marcel Ciolacu (hogy miért tragikus hős ő, arról itt írtunk, olvasd el bátran). És, alig egy órával azután, hogy a sajtó közli a hír Ciolacu lemondásáról, a PSD egykori oroszbarát tagozatának és a dragneaizmus angyalarcának számító, a nyugatos orientáltságú Ciolacu által korábban partvonalra tett Gabriela Firea máris bejelentkezett a párt megtisztításra.

Szóval: mi van akkor, ha?

Mi van akkor, ha a PSD-t átvevő Gabriela Firea majd összeáll az AUR-ral egy közös kormányra? Bőven meglesz a többségük, talán a kétharmaduk is, felettük pedig elszáll a nikkelszamovár Calin Georgescu, mint új államfő képében? Annyira valóságtól elrugaszkodott lenne? Gondoljunk csak bele: Simion eleve a titkosszolgálatok által kreált alak a pártjával együtt. A hatalmát már egyszer elvesztő Firea biztos, hogy nem szállna szembe a Kádojjal (így nevezik a titkosszolgálatnak azt a bukaresti ingatlanát, ahol a vezető politikusok találkoznak a SRI vezetőivel, bővebb infókért lásd az említett Recorder-anyagot!), Georgescu pedig eleve párt nélküli ember, különösebb politikai háttér nélkül – őróla nemcsak feltételezhetjük, hogy végrehajtja, amit a titkosszolgálatok kérnek tőle, inkább gondolhatunk rá úgy, mint aki önmagára is titkosügynökként tekint. James Bond, román államfői álruhában. Vicces, de röhögni nem még nem kéne!

Ugyanis mindez egyszer már megtörtént

És pont fordított irányba. Sok olvasónk talán életkora, talán érdektelensége folytán nem ismeri az 1996-os választások történetét. Akkoriban Ion Iliescu vezette az országot, illetve a PSD elődpártját, a PSDR-t, és senki nem látszott, aki legyőzhette volna őt. Románia a moszkovita Iliescu alatt élte az úgynevezett „eredeti demokrácia” korát, ami a nyugatos értékekkel (amelyek akkor a kisebbségi nyelvhasználatot, szabad sajtót stb. jelentették és nem a Hamász-dicsőitő LMBTQ-szektor politikai ajnározását), majd 1996-ban, sokak számára meglepetésként elvesztette az államfőválasztás Emil Constaninescu nyugatos orientáltságú jelölttel szemben. Ma már elemzők és történészek egész generációja megegyezik abban, hogy Iliescu akkori bukása, és ezzel párhuzamosan Románia irányváltása és elköteleződése a transzatlanti tábor mellett valójában a SRI aknamunkájának köszönhető. (Talpes, a Külügyi Hírszerző Szolgálat akkori vezetője átsétált Washingtonba egy mappával és egyéb érdességek!)

Most nem térhetek ki az akkori események minden szálára, de biztos akad bőven olvasóink között olyan, aki ismeri az akkori játékok sajtóba kiszivárgó részleteit. Lényeg: a gyengülő, majd térségbeli hatalmát teljesen elveszítő Moszkva árnyéka alól Románia egy jól megrendezett választással ugrott át az amerikai érdekszférába, miközben a rendszeren magán semmit sem változtatott. Az egykori szekusok továbbra is politikai közelében maradhattak, vagy épp jól menő üzletemberekké váltak stb.

A mostani helyzet pedig sok szempontból analóg az akkori időszakkal: Washington ugyan a gyengeség jeleit nem mutatja, de azon szándékát, hogy nem kívánja időtlen időkig védeni az európaiak seggét annál inkább. Nyugat-Európa pedig az ukrajnai háború kapcsán mutatta meg teljes inkompetenciáját, így a román hírszerzésénél joggal számíthatnak arra, hogy olyan kataklizmaszerű változások következhetnek be a következő években, amikor Románia számára jobb, ha nem a Nyugat elkötelezett részeként tekintenek rá.

Ez persze még nem jelent automatikus oroszbarátságot, és Bukarest nem lesz Moszkva parancsára ugráló palotapincsije – annál nagyobb és erősebb országot hagy maga után ez a közel harminc évnyi nyugati, főként amerikai partnerség, ami szintén megmaradhat. Románia viszont arra készül, hogy stabil és hosszú időn keresztül aktváló kormánya legyen, egy olyan elnökkel, aki érti a biztonsági kérdéseket. Vagy, ha nem is érti, majd azt teszi, amit a védelmi ipar diktál neki. A jogállamosdi pedig maradjon meg nyugati hóbortnak…

-örsh-

(Nethuszár)