Romániai választások: négy nagyon furcsa eset

Túl vagyunk az államelnök-választások első fordulóján és a parlamenti választásokon, az eredményt ismerjük: az áttöréstől ugyan elmaradó, de jelentősen megerősödő szélsőjobb a parlamentben, miközben az államelnöki székre esélyesen pályázik egy legionárius eszméket valló őrült.

Sokat lehetne elmélkedni arról, hogy miként jutottunk idáig, román szakértők tucatjai, újságírók százai gondolkodnak is hangosan eleget, mi pedig már írtunk arról, hogy a szolgálatok aktív közreműködése nélkül ez aligha lett volna lehetséges a ma Romániájában. Hogy aztán csak a múlt erőinek sima bosszúja zajlik, vagy Románia tényleg megkezdte az oroszok való átállást, azt ma még nehéz lenne eldönteni.

Van azonban egy pár olyan furcsaság, ami igazáén szöget üthetne a fejünkbe, csakhogy a dübörgő híráradat mintha visszafogná azon kognitív képességeinket, hogy ezeket szépen egymás mellé tegyük. Íme, az elmúlt két választással kapcsolatos néhány olyan furcsaság, amelyek külön-külön akár le is nyelhetőek, de így, együtt alaposan el kéne gondolkoztassanak minket.

EGY: Iohannis és a CSAT

Amikor kiderült, hogy Georgescu nyerte az államfőválasztások első fordulóját, mindenki orosz kibertámadás után kiáltott – nem is miden alap nélkül, Moszkvának már jó néhány választás megmacskázásában volt benne a keze, miért lett volna épp Románia kivétel. Ha volt is ilyen irányú gyanakvás a választások előtt, azt a Román Hírszerző Szolgálat igyekezett semlegesíteni: nincs kibertámadás, a hatóságok a helyükön vannak stb. A választások első fordulóját követő napon a Klaus Iohannis által vezetett Elnöki Hivatal szintén azzal rázta le az aggódókat, hogy nincs tudomásuk semmiféle kibertámadásról vagy külföldi beavatkozásról.

A sajtó persze szagolgatni kezdett, és rögtön ki is derült a TikTok kampány körüli furcsaság (erről még lesz szó), mire Iohannis sebtében összehívta a CSAT-t (ez a Legfelsőbb Védelmi Tanács, az államfőn kívül a miniszterelnök, a hírszerző szolgálatok vezetői, a hadsereg tábornokai, vezérkari főnökök, kiemelt fontosságú miniszterek vesznek részt rajta), hirtelen nem is emlékszem, hogy volt-e példa arra a Iohannis-érában, hogy tulajdonképp másnapra elrendelje a tanácskozást. Talán még a járvány idején is több időbe telt neki összehívni.

A CSAT aztán megállapította, hogy volt próbálkozás az Orosz Föderáció részéről arra, hogy belenyúljanak a romániai választásokba, illetve volt kibertámadás is, na meg a TikTok sem viselkedett a választási szabályoknak megfelelően, és…

És ennyi. Senkit nem tartóztattak le, nem tudunk arról, hogy nyomozás indult volna, nem tudunk büntetésről, amelyet a szabálytalan kampányért állítottak volna ki stb. Mintha az egész CSAT-ülés csak azért kellett volna, hogy Klaus elterelje magáról a gyanút…

KETTŐ: A TikTok

A legnagyobb ortodox misztikus mesélő: Klaus Iohannis

A román nyomozó hatóságok és a román igazságszolgáltatás rejtélyei közé tartozik a Tik-Tok-kampány ügye. Azt már tudni lehet, hogy Calin Georgescu úgy kampányolt a közösségi média ezen felületén, hogy elfelejtette jelezni a TikTok számára, hogy ő bizony politikai hirdetéseket tesz közzé. Mondhatni, hogy ez a TikTok baja, és önmagában ez is elég gyanús, hogy a közösségi média moderátorai képtelenek voltak ezt kiszűrni, amikor Georgescu követőinek száma hetente növekedett pár százezerrel, de mondandóm szempontjából ez mellékes.

A lényeg: a román választási törvények értelmében MINDEN politikai hirdetést politikai hirdetésként kell megjelölni, a fizetett politikai hirdetéseket pedig úgy kell megjeleníteni, hogy azon látszódjon a Központi Választási Iroda (BEC) által a különböző pártoknak, jelölteknek kiadott egyedi azonosító, azaz Cod Unic de Inregistrare (CUI). Hogy az olvasó, beleértve az anyaországi tesóinkat is jobban értse: ha én most közzétennék egy interjút Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, akkor az interjú végén szerepelnie kell ennek a CUI-nak, különben mesés büntetésnek nézek elejébe. Ha ez az interjú nem kampány-, hanem tájékoztatási célból készülne, akkor körmömet rágnám a választások hivatalos lezárultáig, hogy a BEC, illetve az Audiovizuális Tanács mikor szúrja ki az interjút, azt ki fordítja le nekik románra, mit értenek meg ők abból és mennyire fognak megbüntetni. (A Nethuszár oldalán látható választási hirdetéseket egy reklámcég intézi, és ezek teljesen legálisak!)

Egy másik példa:

Ilie Bolojan, Bihar megye elnöke nemrég átvette a PNL elnöki posztját, ráadásul többen őt javasolják miniszterelnöknek. Még a parlamenti választások előtt a Rock FM nevű rádiócsatorna készített egy interjút a politikussal, ahol az adás elején be is olvasták, hogy ez nem kampányanyag, illetve tájékoztatták a hallgatókat arról, hogy az interjú elkészítéséhez a CNA-hoz fordultak engedélyért. Ugyanez igaz a Facebook-ra is. A jelölteknek HIVATALOS oldaluk van, ahol minden egyes anyagukat a CUI-val látják el, az algoritmus pedig a politikai kampányoknak megfelelően kezeli őket.

És ebben a nagyon szigorúan szabályozott romániai közegben volt egy ember, aki úgy kampányolhatott a TikTokon, hogy mindez rá nem vonatkozott. Nem tüntette fel, hogy politikai hirdetéseket tesz közzé, nem tüntette fel a CUI-t, a román választási törvények értelmében a csávó gyakorlatilag totál illegálisan kampányolt, majd el is számolt a BEC felé, büszkén mutatta a számlát a kameráknak, hogy ő NULLA lejt költött a kampányára! A nem szabályos kampány tényét Georgescu esetében nemcsak a fent említett CSAT, hanem a BEC is megállapította, és…

És ennyi! Senkit nem tartóztattak le, nem indult nyomozás az ügyben, nem tiltották el Georgescut a további kampányolástól, az illető semmiféle büntetést nem kapott.

HÁROM: A CCR számlálós hórája

Talán a TikTok kampány miatt lehetett volna CCR-hez fordulni, hivatkozva a CSAT és a BEC megállapításaira, kérve, hogy vagy Georgescu eredményeit töröljék és zárják ki a versenyből az illetőt, vagy az egész első fordulót töröljék, és legyen újra egy első kör. Majdnem ez történt, a napokban ennek a komédiáját láthatta a közönség, csakhogy nem ezen okokból!

Cristian Terhes, egy marginális párt jelöltje mutatott be olyan dokumentumokat, amelyek – szerinte – azt bizonyították, hogy három választókörben (!) a Ludovic Orbanra leadott szavazatokat Elena Lasconihoz számolták. A CCR pedig erre hivatkozva elrendelte az ÖSSZES szavazólap újraszámolását és ismételt ellenőrzését, tehát még az érvénytelennek elkönyvelt szavazólapokat is át kellett nézni. A folyamatból úgy a pártok, mint a civil szféra képviselőit kizárták. Végül az eredmény nem módosult, a CCR érvényesítette az első forduló eredményeit, de a döntéssel megvárták a parlamenti választások eredményét.

Amit furcsállok:

egyetlen egy óvás miatt, amely mindössze 3 szavazókört érintett, a CCR elrendeli az összes szavazólap újraszámolását. Miután kiderül, hogy nincs itt semmi látnivaló, az eredmény ugyanaz, akkor senki nem vizsgálja meg Cristian Terhes óvását, vajon mennyire volt megalapozott, nem-e arról volt szó, hogy az illető szeretett volna egy kis vihart kavarni, ami aztán jó nagyra sikerült? Ugyanis, ismétlem, ő azt állította, hogy Ludovic Orban szavazatait automatikusan Elena Lasconihoz írták be a jegyzőkönyvekben. Az ország pedig felháborodva gondolt arra, hogy a harmadik helyen végzett PSD-s jelöltet akarják kihozni másodiknak, arra menne ki a játék… Nos, a valóság az, hogy a választások előtti napokban Lasconi javára visszalépő Orban szavazatait kissé felpumpolták a Georgescura leadott szavazatokkal. Azaz, a Terhes által említett három szavazókörben, minden esetben Georgescu kárára tévedtek, és Georgescu javára kellett javítani!Mennyire vette komolyan a CCR önmagát, amikor mindenféle előzetes ellenőrzés nélkül elrendelte a szavazatok újraszámolását alaposan felbolygatva ezzel az amúgy sem túl nyugodt belpolitikai küzdőteret?

Így utólag visszatekintve,

úgy tűnik, mintha Ciolacu és a PSD diszkreditálása lett volna a cél. Tudva azt, hogy a PSD-s tábor nagy része szimpatizál az AUR-ral, akkor aligha kérdéses, hogy milyen eredményre játszottak a társadalom eme rejtett mérnökei. És szerintetek vizsgálják valakinek a felelősségét a CCR-nél? Ugyan, dehogy…

NÉGY: Egy furcsa párt is megjelenik

A parlamenti választások eredményeit elnézve feltűnhet, hogy két, a PSD névre erősen hajazó másik politikai alakulat összesen több mint 2 százalékot szerzett. Laikusabb, illetve anyaországi olvasóink számára: van a PSD (Partidul Social Democrat), Románia legnagyobb pártja, őket ismeritek. És hirtelen megjelent a szavazólapokon a PSDU (Partidul Social Democrat Unit), valamint a PSDI (Partidul Social Democrat Independent). A két új pártocska több mint 200.000 szavazatot gyűjtött be, ezek jórészét, talán az sem lenne túlzás, hogy az egészét, a PSD-től lopta el. Tulajdonképp meghekkelték a PSD-t. Nézzük csak meg, hogyan is nézett ki a PSD és a PSDU a szavazólapon:

Akár a fedezz fel X számú különbséget játékba is be lehetne tenni. A PSDI esetében kicsit más a helyzet, ők valahogy így nézhettek ki a szavazólapon.

Nem is kaptak annyi voksot, mint a PSDU… 🙂

Nos, írtam előbb, hogy „hirtelen”.

Sem hirtelen, sem sehogy másként ilyen pártok nem tudnak megjelenni a színen! Már az is gyanús, hogy a választáson való szerepléshez szükséges dosszié leadáskor a PSDU elnevezés és párt logója is átcsúszott az ellenőrzésen. Mint olyan, aki már csinált ilyesmit életében, tudom, hogy ez csak akkor lehetséges, ha vannak embereid a rendszerben. Másképp nem lehet!

Még továbbá: a romániai pártörvény egyértelműen kimondja, hogy

egy párt bejegyzésekor a párt teljes nevének, a párt rövidített nevének, a párt logójának VILÁGOSAN KÜLÖNBÖZNIE KELL a már meglévő pártok elnevezéseitől, logóitól

(„trebuie să se deosebească clar”, forrás: párttörvény, I. fejezet, 5. cikk, 3. bekezdés. Lásd ITT)

A pártokat a bukaresti és csak a bukaresti törvényszéken lehet bejegyezni, jellemzően hónapokig ülnek rajta az ellenőrzést végző döntnökök. Aligha kell magyaráznom az olvasónak: ilyen névvel és ilyen logóval, főleg a PSD-re enynire hasonlító névvel és logóval pártot bejegyezni Romániában csak akkor lehetséges, ha vannak embereid a rendszerben. És ezt nagyon titokban kellett tegyék, mert a PSD is lelőtte volna a témát, ha időben rájön.

A másik, amit furcsállok:

a PSDU nem is kampányolt, nem is hallottam róluk, amíg ez a botrány ki nem robbant. Minden kampánytól való tartózkodásuk ellenére 164.659 voksot kaptak, alig kevesebbet, mint az a Forta Dreptei, amelyik erőteljesen kampányolt, ráadásul olyan országosan ismert arcokkal, mint Traian Băsescu volt államfő vagy Ludovic Orban egykori miniszterelnök – utóbbi alakulat alig tízezerrel több voksot tudott szerezni, mint a PSDU.

Miért érdekes ez?

Itt már parlamenti választásról beszélünk, ahol nemcsak az első helyezett érhet el mandátumot, így túlzás nélkül állíthatjuk: minden szavazat számít! Egyszer valaki utánaszámolhatna, hogy a PSD veszített-e, s ha igen, akkor hány mandátumot ezen trükk miatt. A történet a jövőre nézve is aggasztó: mi garantálja azt ezek után, hogy nem jegyződik be egy RMDSSZ, pontosabban, UDMMR rövidítéssel bíró párt, tulipánra hasonlító logóval? Amit még inkább furcsállok: dacára annak, hogy mandátumok sorsa, illetve kormánytöbbség is múlhat egy ilyen kérdésen, és a sajtó alaposan bemutatta ezt az esetet is, sem a BEC, sem a CCR nem izgatta magát különösebben, még egy szűkszavú közleményre sem futotta erejükből.

És akkor tegyük fel a kérdést: mi folyik itt ebben az országban?
Ki golfozik a törvényekkel, választási szabályokkal és az idegeinkkel?

-örsh-

(Nethuszár)