hirdetés
hirdetés
10 százalékRIPOSZT

Rózsa Flores Eduárdó leckéje a túlvilágról: hogyan ne legyen Erdélyből Koszovó

Érdekes és geopolitikai ízű események álltak fölöttébb furcsa párhuzamba a kétezres évek elején – egyrészről Makedóniában, pontosabban Tetovó környékén albánok kezdtek lázadozni, és ez a Balkánon általában véres összecsapásokat, minimum lokális háborúkat jelent. Erdélyben pedig 2001 nyarán (pontosabban Marosvásárhelyen és csak ott!) megjelentek a falfeliratok: „Szabad Erdélyt!” és „Erdélyi Felszabadító Szervezet” – miközben elemzők és aggódó újságírók, no meg persze politikusok egész sora óvta attól Erdélyt, hogy Koszovó útjára lépjen.

hirdetés
hirdetés

A Koszovó és Erdély közötti párhuzam úgy a román, mint a magyarországi közgondolkodásban népszerű tétel volt, a magyar(országi) fiatalok lelkesen ábrándoztak arról, hogy „felszabadítják Erdélyt”, a románok a polgárháborútól féltek, és amúgy egész Kelet- és Közép-Európa átadta magát annak a paranoiának, hogy itt háborúk lesznek. Naivak ugyanakkor azok, akik azt képzelik, hogy véres konfliktusokat ki lehet csak úgy, emocionális alapon robbantani, ha pusztán etnikai félreértésekből lehet elhúzódó polgárháborúkat kreálni. Az ilyesmikhez mindig kell némi (vagy nem is kevés) bel- és/vagy külföldi titkosszolgálati segítség, ahogy azt az értelmesebb és olvasottabb réteg, főleg az internet elterjedése óta már felfogta, lévén mi is abból az országból jövünk, ahol fekete márciusok és bányászjárások mögött ott volt a titkosszolgálat, ahogy a legutóbbi etnikai ízű belbalhéból, az úzvölgyi katonai temetőnél történt események mögött is megtalálható úgy a titkosszolgálati szál, mint az orosz szarkavarás nyomai.

Falfelirat egy marosvásárhelyi ház falán 2001-ben

A kreált balhék nemzetközi mezejét, és a geopolitikai játszmák keresztmetszetét nyújtja Rózsa Flores Eduardo alábbi cikke, amely az említett tetovói műbalhé idején íródott, és a magyarországi Kapu havilap 2001. áprilisi számában jelent meg, azonban túl azon, hogy mennyire tanulságos látni a Makedóniában zajló nemzetközi és főleg USA szarkavarást, a cikk utolsó része egy elképzelt forgatókönyvet is felvázol, ami viszont minket és Erdélyt érinti. Igaz, azóta a körülmények annyiban változtak, hogy mindkét ország NATO-tagállam, és az EU-része, talán Amerika sem kavarja már Európában, vagy nem annyira, hogy etnikai kártyákat csapjon az asztalra, azonban az oroszok ilyen irányú tevékenységén nem árt elgondolkozni, különösen úgy, hogy az úzvölgyi balhét szereplői között akad olyan, aki Dugin mester hűséges rajongója.

A cikk azért is érdekes, mert mutatja: így láttuk a világot, és a világ eseményeit mi, magyarok – azon kevés, nagyon kevés újságírót kivéve, akiknek volt komoly nemzetközi tapasztalatuk, hogy kicsit másképp értelmezzék az esetet – holott az ilyen elemzések, megközelítések segíthetnek abban, hogy ne vljunk forrófejűvé akkor, amikor nem kéne, és abban, hogy felismerjük azt, ha valamely hatalom önös érdekből játssza az etnikai kártyát.

Íme az akkori cikk – a párhuzamok néha egyenesen ijesztőek!

Macedóniában a CIA befuccsolt

Most: el a kezekkel Erdélyről!

I.-egy bizonyos filmből kölcsönvett-fejezet

1. kép
Robert Redford, tweedzakóban és kordnadrágban, valamelyik amerikai város tipikusan felső-középosztálybeli utcájának sarki boltjában szendvicset vásárol, majd, komótosan elindul.

II. kép
Csúnya, tipikusan gyilkosok szállítá­sára használt furgon áll meg egy pszeudo-viktoriánus épület előtt. A gyilkosok ki is szállnak a járműből, be­ rontanak az épületbe. Az első áldozat egy kedves kötögető portás néni.

III. kép
Könyvtár vagy klubszoba, filosz kül­ sejű úriemberek könyveket, újságokat olvasnak és jegyzetelnek. Gyilkosok be. Filoszok kaput.

IV. Kép
Robert Redford tweedzakóban és kordnadrágban házba be. Arcán meglepetés, majd rémület. Ő az egyetlen túlélő. Keselyű a fedőneve..

Összefoglaló

A CIA, a KGB, a MOSZÁD és minden valamirevaló ügynökség foglalkoztat elemzőket. Ezek az elemzők, legalább­ is a CIA-ről tudjuk biztosan, helyben, passzívan gyűjtik az információkat – el­olvasnak mindent! – majd „bedobják” a közös nagyszámítógépbe, amelynek az a feladata, hogy az előre megadott szempontok alapján egésszé dolgozza össze az anyagok. És megszületnek az elemzések.

A ciki akkor van, amikor ezek az elemzők beletrafálnak valami éppen folyó Covered Operation-ba (fe­dett, azaz titkos, műveletbe). Akkor kinyírják őket. Ez így dukál. A tréfát félretéve, tudjuk, hogy az OSS (a CIA elődje) és a CIA működésének több mint ötven éve alatt jó né­hányszor hajtották végre ilyen művele­teket. Lásd: Kennedy meggyilkolása, az 1964-1978-ig tartó chilei bussines, a Contra-Irangate botrány stb. Nem egy olyan eset is előfordult, amikor az ép­pen aktuális elnök sem tudott a disznóságokról. Nemhogy a filoszok. Mint Redford.

 

II. fejezet, amely már valóság

1990. november. A CIA langley-i központjából, munkakönyvvel a zse­bében távozik huszonöt személy. Elemzők. Filoszok. Kirúgták őket szó szerint. Ők alkották, az úgyneve­zett. Dél-kelet Európai Elemző Cso­portot. Egy hónappal korábban be­nyújtottak egy tanulmányt: A Balkán és Jugoszlávia 1990-2000. (National Intelligence Estimate, CIA/1990) Jó munka. Az áll benne, hogy egy éven belül szét fog esni Jugoszlávia, és hogy első fázisban helyi konfliktusok sora fogja boldogítani a helyi lakossá­got, majd „nagy az esélye egy közepes intenzitású regionális háborúnak”. (Közepes, mert csak néhány országot érint, és mert hagyományos fegyve­rekkel vívják. Azaz kövekkel, botok­kal, kalasnyikovokkal, és nem atom ­bombákkal.

A CIA elemzőcsoport kirúgásának oka: “Az USA adminisztráció szándé­kos megtévesztése”. Őket nem nyírták ki. Nem úgy, mint Redfordékat. Ez nem film. 1991 júniusa. James Baker amerikai külügyminiszter hivatalos belgrádi lá­togatása során azt nyilatkozta, hogy „az Egyesült Államok soha nem ismer­né el Horvátország és Szlovénia függetlenségét”.
1991. június 26. A Jugoszláv Szövet­ségi Hadsereg agressziója Szlovénia, majd Horvátország ellen. Aztán kitör­nek sorban a balhék Boszniában, Koszovóban…

Összefoglaló

Miután gonosz vagyok, megjegy­zem: 1990-ben, 1991-ben és 1992-ben az Amerikai Egyesült Államok elnökét George Bushnak hívták. Azt is meg­jegyzem: nem célozgatásnak szánom a fentieket. Igenis az a véleményem, hogy az USA kormányzata érdekelt volt (most is az!) a tőlünk délre eddig lezajlott véres folyamatokban. Magya­rul: G. Busht felelősség terheli a balká­ni háború kirobbantásáért.

III. fejezet, amelyben már közelítünk napjaink történéseihez

1999-ben befejeződött a koszovói üt­közet első szakasza. A szerbek majd­nem teljesen kitakarodtak, a NATO be­vonult, „lezárták” a határokat, lefegyve­rezték a nyugat – elsősorban az USA segítségével megerősödött UCK-t (Ko­szovói Felszabadítási Hadsereg). Meg­indult Koszovó polgári intézményeinek a kiépülése – azaz a „nyugati” protekto­rátusé, úgy, mint Boszniában, ahol a nyugati fizetett alkalmazottak de facto és de jure diktatúrát vezettek be, amelynek most éppen a helyi horvátok isszák meg a levét. Nem véletlenül pont ugyanakkor, amikor délebbre is egyre melegebb a helyzet!!

2000 februárjában, tulajdonképpen a semmiből előjött az UCPMB, azaz a Dél-Szerbiai Albán Felszabadítási Hadsereg (Presevo, Medveda és Bujanovac albán többségű községek körze­tében). Ekkor, és még jó néhány hóna­pig, igazából nem zavart eme újabb fegyveres csoport tevékenysége.

Ha másért nem, hát azért, mert a gyűlölt kreatúra, Szlobó Milosevics még min­dig hatalmon volt. Csak tavaly nyáron kezdett gyanús lenni az újabb formá­ció, miután a jelentősebb UCK vezetők közül néhány „megesküdött” arra, hogy nekik semmi közük „ezekhez a banditákhoz”. Valamikor 2000. szep­tember táján hangzott el először nyu­gati politikusok szájából, hogy „érde­mes elgondolkodni egy esetleges területcsere lehetőségén”. Belgrád ekkor, bár gyakorlatilag semmi beleszólása nincsen – és a jövőben sem lesz – a volt tartománya sorsába, kereken elutasí­totta a gondolatot.

Miről is van szó? Arról, hogy az amerikaiak biztonság­ban szeretnének tudni, a már 1996-ban, fillérekért megkaparintott Trepcsai Bányászati Kombinátot (RMHKTrepcsa, lásd KAPU 1999/10), amely stratégiai ásványi nyersanyagokból (ólom, cink, magnézium, króm, nikkel, és azbeszt) olyan tartalékokat rejt a területén, amelyek hosszú-hosszú évekre képesek lesznek kielégíteni az USA hadiiparát. Tehát mi is történt-történik a dél­-szerbiai Presevo-völgyben? Az ameri­kaiak hozzájárulásával fegyverezték fel és pénzelik valakik a 200-300 albán nemzetiségű zsoldost, azzal a céllal, hogy destabilizálják a szóban forgó te­rületet, áttételesen, hogy Szerbiát tárgyalásra kényszerítsék.­

Megjegyzem: a Koszovói-Presevo-völgyi határt az amerikaiak őriztek és őrzik, komolyabban, mint az osztrákok, a schengeni határt. Vilmától Podujevóig ame­rikaiak járőröznek sűrű rendben, hő- és a mozgásérzékelőkig minden ultramodern határbiztonsági eszköz a rendelkezésükre áll.

Önnön megnyugtatásukra a jenkik – azért, hogy tényleg csak és kizárólag azok menjenek át, akik őket akarnak – a már ide rendelt kémműholdon kívül fél éve egy másodikat is pályára állítottak a terület fölött. Magyarul: senki nem mehet át a határon, kivéve azt, akinek az USA katonák ezt lehetővé teszik.

A koszovói-macedón határnál hasonló a helyzet. Azaz itt, körülbelül a határhossz kétharmadát amerikai ala­kulatok, a többit, az Albániához közelebbi részt viszont a Bundeswehr ellenőrzi (minden jel erre utal, hogy kifogástalanul).

IV. Fejezet, amelyben tárgyaljuk a CIA, az amerikai kormány és az úgynevezett etno-lobby (Z. Brzezinski, M. Albright, és a lassan – reméljük – börtöntöltelék H. Kissinger) Nagy Leégése Macedóniában

Elég a hisztériából! Ha a háború – ahogyan Clausewitz mondta – a politika folytatása más esz­közökkel, akkor a haditudósító tulajdonképpen politikai riporter, más körülmények között. A régi gondolatot akkor elővenni, amikor harcok törnek ki a Balkánon, különösen fontos és hasznos. Pontosan azért, mert a terü­let Európa része, és a nem-balkáni európaiakban, akik a földrész gazdagab­bik felén élnek, erős a hajlam a déli szomszédjaik démonizálására. A macedón válság a legfrissebb eset. Politikusok, szakértők, és újságírók tömege dobálózik hetek óta apokalip­tikus terminusokkal, mint „tűzvész”, „vérfolyamok”, „regionális háború”, vagy mint ahogyan a Suhayda Telegramban valaki írta „Bosznia, Koszovó után, az ember arra gondolna, hogy a Balkán népének már elege van abból, hogy egymást gyilkolják.„Bizonyos, hogy az elmúlt évtized, a szörnyű m észárlások és etnikai tiszto­gatások rekordjával szerencsétlen idő­szak volt a Balkán részére. A legutób­bi macedóniai események nem szol­gáltatnak semmilyen okot ahhoz, hogy félretegyük a normális, ésszerű politi­kai analízis módszereit. Ehelyett, vala­miféle szomorkás determinizmussal arra” következtetnek”, hogy minden konfliktus jellege a Balkánon csak és kizárólag etnikai lehet, és hogy a rosszul lezárt csodalámpából az etni­kai dzsinn bármikor kitörhet, hogy et­nikai tömeggyilkosságokkal szórakoz­zon. A Suhayda Telegraphnak és a hoz­zá hasonló médiumoknak illene meg­jegyezniük, hogy amióta „kitört” a „harmadik (?) világháború elő háborúja” Tetovonál összesen (leszámítva persze, a balesetben, öngyilkosság­ban, infarktusban, heroin túladagolás­ban elhunytakat vagy banánhéján el­csúszott szerencsétleneket) harminc- nyolc halott volt. Egy macedón-szláv pilóta, aki nekivezette a helikopterét egy villanypóznának, két szegény ma­cedón-albán, akiket a világ szeme láttára végeztek ki egy tetovói ellenőrző pontnál…Itt talán illene megállni egy pillanatra. Azon a napon az albán többségű városban tizenöt ellenőrző-áteresztő pont működött. A macedón katonaság, illetve a rendőrség idegessége-pánikja teljes mértékben érthető. Már heteken keresztül folyt a lelki „megdolgozásuk”. Ezek a szerencsétlen szlávok az ellenőrző pontnál szen­tül meg voltak győződve arról, hogy az albánok emberevők, és alig várják, hogy beleharaphassanak a szláv rend­őrök combjába (megjegyzem: pedig együtt élnek, már Isten tudja mióta). Nem is ez az érdekes. Hanem a show. Azon a napon, azon a helyen, éppen amikor apa és fia begördülnek személyautójukkal, ott áll, lövésre ké­szen a szláv rendőrség, a szláv katona­ság és a CNN, a BBC, a Reuter, az ORF és a ZDF…stb. Élőben közvetítik a vi­lágnak az előre bejelentett gyilkossá­got.

De nem a világ az érdekes.

Hanem a helyi albánság, akiket provokálni kell ezekkel az ocsmány képekkel. Oh, szegény sajtóetika… Hová lettél? Emlékeztetőül: a szégyenteljes Szo­máliái partraszálláskor a CNN stábja pár órával késleltette a katonai akciót, mert „nem voltak megfelelőek a fényvi­szonyok”; Mosztárban, Csontváry öreg hídjának szétlövetésénél előre ott vol­tak az egyik német tv állomás kamerái, pontosan három, hogy a három leg­megfelelőbb szögből vehessék a hídgyilkosságot…De miért is kellett provokálni az al­bánokat? Azért mert a macedóniai al­bánoknak eszük ágába sem volt be­szállni ebbe a távolból (Langley-Virginia, USA) irányított disznóságba. Természetesen, a Macedóniában élő szkipetároknak a helyzete nem volt „rózsás” – most sem az – a kisebbségi jogokat illetően. Koszovói nemzettest­véreikhez hasonlóan – akik a milosevicsi éra alatt szabályos apartheid-vi­szonyok közé kényszerítődtek – itt Macedóniában sem kaptak jogokat, például az anyanyelvükön történő ok­tatáshoz, arányuknak megfelelő kép­viselethez stb. Ide kívánkozik két megjegyzés. Az első egy fiatal Népszabadságbeli kollé­gához, akit – eddig – szerettem: akkor, amikor mi, magyarok évek óta küz­dünk azért, hogy a Partiumban létrejö­hessen a magyar nyelvű felsőoktatás­hoz szükséges és méltó anyaintézmény – a Bolyai Egyetem –, minimum ízléste­lennek hat az, hogy „nem értjük, mit akarnak az albánok, amikor március elején már letették a Tetovói Egyetem (más néven Dél-kelet Európai Egye­tem) alapkövet”. Emlékeztetni szeret­ném a kollégát és mindenkit arra a tényre, hogy a történelem nem ma van. Nem ma kezdődnek a dolgok. Az albá­nok tíz-egynéhány éve küzdenek az önálló albán egyetemért Macedóniá­ban. Küzdelmük alatt az „illegális” föld­alatti egyetem nem egy húszéves hall­gatója vesztette életét a többségi szláv rendőrséggel lezajlott összecsapások során. A másik megjegyzés arra vonat­kozik, hogy teljesen mindegy hányan is vannak az albánok Macedóniában. Ha 20 %, akkor 20 %, de ha 48 %, az már nem „mindegy”.

Talán emiatt nem írja ki a szláv kormány a m ár öt éve esedé­kes népszámlálást. Még a többség szá­mára kellemetlen dolgok is kiderülhetnének. Szóval Macedóniában – röviden – a következő dolgok történtek 2001 már­ciusában: a CIA által – közvetve vagy közvetlenül – felbérelt banditák vagy zsoldosok támadást indítanak a koszo­vói határ közvetlen szomszédságában fekvő Tanusevci falu ellen, nincsenek többen 25-30 főnél. A falu a megszállá­suk alá kerül. Brüsszelben és Strasbourgban megkongatják a vészharan­gokat. Egyesek már egyenesen euró­pai háborúról, esetleg világháborúról beszélnek. Robertson, a NATO főtitkára, illetve Solana EU főbiztos egyönte­tűen tárgyalásokat sürget a konfliktus kiszélesedésének megakadályozása érdekében. Mindenki az amerikaiakra mutogat, ugyanis Koszovó amerikai szektorából indult el a zsoldosok tá­madása. Pánik a macedóniai szlávok körében. Egy pár nap azzal telik el, hogy a zsoldosok lövöldöznek, nyilatkozgatnak, mindenkit fenyegetnek, aki az útjukba állhat. A kormányban és a parlamentben helyet foglaló albán pártok és politikusok több alkalommal kijelentik, hogy semmi közük a fegy­veres akcióhoz, hogy vannak problé­mák, de azokat tárgyalások útján kell rendezni. Macedónia kormánya segít­séget kér a NATO-tól és az EU-tól. Megindul a korábbi dél-szláv válsá­gokból már ismert politikusi-közvetí­tői Canossa-járás. Nincs haladás. Az amerikaiak rendelkezésére bocsátják a macedón hadseregnek saját légi fel- derítésű, illetve hírszerzési informáci­óit. A helyszínen nem kevesek röhög­nek azon, hogy milyen jól mutathat­nak az albán hegyi parasztok szamár­ban, illetve a csirkéket etető nénikék felülről. Mindenki tudja, hogy itt szó sincs szervezett gerilla hadseregről, bázisokkal, menetelő oszlopokkal, mint volt Koszovóban. Aztán valami változik. Robertson és Solana egyszer­re fegyveres leszámolást követel. „Meg kell semmisíteni a lázadókat” mondja Solana, Szkopjéban szolgáló diploma­ták szerint Robertson szó szerint kije­lenti, hogy „lőjék szét a seggüket!”. Va­lószínűleg az urak tudomására jutott, hogy Európa legfőbb szövetségese, az USA, piszkos játékot folytat a háttér­ben. Brüsszelben tartózkodó amerikai kormánytisztviselő jelentette ki ezek­ben a napokban, hogy “ha az európai­ak Egyesült Európai Államokat akar­nak, illetve Egyesült Európát, meg

kell, hogy tapasztaljak a saját Viet­namjukat!”. A macedónok offenzívát ígérnek, illetve ultimátumot intéznek a most már a tetovói dombokról is lődözgető banditákhoz (akik ekkor sem lehetnek többen 250-300-nál). Az ulti­mátum lejárta előtt egy nappal, Gosztivártól (a Sar-hegység déli része) né­hány kilométerre, egy albán hegyi falu focipályáján felsorakozik 3500 ember. Teljesen egyforma egyenruhában, egységes fegyverzettel (egyetlen egy kínai AK-t sem lehet látni, ami jellemző a Koszovói, illetve a dél-szerbiai fegyvereseknél). A parancsnok beje­lenti a – Koszovóból ismert- Atlanti Brigád, illetve a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg megalakulását. (UCK – itt a K nem Koszovót, hanem Kombátare- t jelez, azaz Nemzetit). Időben szinte ugyanakkor, Kumanovóból, Szkopjé­ból, Gosztivárból, Tetovóból és a Sár Planina (hegység) több pontjáról „lö­vésekről” érkezik jelentés. Az esetek többségében a levegőbe adott lövések­ről van szó. Jelzés csupán. A focipá­lyán közben folyik a katonai rendez­vény. Albán nemzeti dal. Két rövid beszéd. Parádé. Elvonulás. A helyszínen, az egyenruhásokon kívül még legalább 1200-1500 ember tartózkodik. Köztük a KAPU munkatársa. Bejelen­tik az ünnepség végét. Nem telik el egy félóra és a környéken legfeljebb b ir­kák bégetése, tyúkok kotkodácsolása hallatszik. A fegyveresek egy szemvillantás alatt eltűnnek. Úton Albánia fe­lé, szamárháton, a kísérőm, aki tiszt az új UCK-ban, közli: „Most megnézhetik magukat a szlávok! Mi nem fogunk összevissza lövöldözni. Hazamegyünk, és várunk!”

A macedón „offenzíva” beindul. Áldo­zatul esik egy Tetovo fölé magasodó török kori vár -legalább 350 éves. Tűzijá­ték a média részére. Ég néhány ház. És indulnak a tankok a hegynek. Mon­dom: a hegynek. A képernyők előtt ülő katonatisztek az egész világon elképed­ve nézik a barom fölvonulást. Ami két dolgot jelenthet: vagy a szlávok hülyék, vagy a hegyen nincs ellenség, és a nem hülye szlávok ezt jól tudják. Az „offenzívának” vége. Nincs se halott, se fogoly „lázadó”. Több mint érdekes. Aztán csönd. Illetve mégsem. Solana siet, a béke beköszöntével kijelenteni ‘Itt az ideje a Macedón Alkotmány mó­dosításának! Az albán kisebbséget megilleti az államalkotói státust ugyanúgy, m int a macedón szlávokat!”. Kész. Szinte lövés nélkül győz­tek az albánok. A CIA befuccsolt. Nem szállt be a „konfliktusba” a helyi albánság, amely zseniálisan kitartott a már megszerzett politikai eredményeknél, nem szállt be Albánia, nem szállt be Bulgária, nem szállt be Görögország és nem szállt be Törökország, ahol a politikai elitnek egyébként jól jött vol­na – a tragikus gazdasági válság köze­pette – egy külső konfliktus. Nem esett szét az Európai Unió. De az „amcsik” nem hagyják abba.

V. fejezet amelyben játszadozom egy esetleges következő – legrosszabb – szenzációval: Erdély

Pár hónapja, hogy néhány közép-eu­rópai fővárosban az ott szolgáló diplomaták azzal szórakoztatják magukat, hogy bizonyos rémhíreket kóstolgat­nak. Egyre gyakrabban elhangzik az a kérdés, hogy “a magyaroknak, akik legalább olyan szétszabdaltságban él­nek a Kárpát- medencében, mint dé­len az albánok hogyhogy nem/hogy, hogy nem jutott az eszükbe a saját UCK létrehozása, mondjuk a Vajdaságban (Délvidék) vagy Erdélyben…?

FIKCIÓ KÖVETKEZIK!

R nap (R mint robbanás) előtt 90 nappal

Egy, Magyarországról az ötvenes években elköltözött amerikai (X úr) tá­mogatásáról biztosít néhány fiatalt a külföldön zajló magyar–magyar talál­kozón. X kijelenti, hogy már évek óta arra vár, mikor jelentkezik Erdélyben egy „markánsabb, radikálisabb” az RMDSZ-nél „nemzetibb” álláspont. (X úrról: dúsgazdag, bár Amerikában a magyarok körében, nincs aki tudna, az illető gazdagsága miből származik.)

R nap előtt 80 nappal

X megjelenik Erdélyben, és átad egy nagyobb összeget a „csoportnak”. Kul­turális tevékenységre és a magyar ön­tudatot növelő propagandamunkára.

R nap előtt 70 nappal

A magyarlakta, nagyobb erdélyi és székelyföldi városokban falfeliratok jelennek meg: „Ki a románokkal! Ma­gyar Erdélyt!”

R nap előtt 60 nappal

Az első Efsz, illetve SZTSZ rövidítések megjelenése a falakon.

R nap előtt 50 nappal

Kiderül, az EFSZ: Erdélyi Felszabadítási Szervezet, az SZTSZ: Székely Terror Szervezetet jelent.

R nap előtt 30 nappal

Röplap kampány és keményebb szö­vegek a falakon.

R nap

Robbantásos merényletek több ro­mániai nagy- és középvárosban. Az EFSZ vállalja a merényleteket.

R nap után I nappal

Csapdába csalnak két román rend­őrt M-ben, öt csendőrt R-ban. Hét halott.

R nap után 2, 3, 4 nappal

A román hatóságok kijárási tilalmat rendelnek el, tömeges házkutatások. Több esetben bántalmazzák a helyi la­kosságot. Kigyullad néhány ház, pajta, egyéb. Megerőszakolnak egy-két ma­gyar lányt, asszonyt…

R nap után 10 nappal

Az EFSZ felkelésre szólítja fel a ma­gyar nemzetiségű romániai lakossá­got.

R nap után 11 nappal

A Magyar Köztársaság az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának az összehívását követeli.

R nap után 12 nappal

Rendkívüli állapot Romániában. Ma­gyarországon a legmagasabb harcké­szültségbe helyezik a nem létező Ma­gyar Honvédséget…

Valóság

Még mindig gonosz vagyok: a jelen­legi elnököt az USA-ban már megint Bush-nak hívják és egy kiszuperált, volt tábornok a külügyminisztere… Egy felelős beosztású valaki 2001. áp­rilis 10-én magánbeszélgetésen kije­lentette: „a magyar kormánynak tudo­mása van arról, hogy a macedóniai események mögött a CIA áll”.

Tudják-e, hogy mi vagyunk a követ­kező menüpont az EU-t szétrobbanta­ni akaró, gazdasági-pénzügyi válság (lásd: KAPU, 2001/3.) küszöbén álló Amerikai Egyesült Államok étlapján?

Rózsa-Flores Eduardo

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés

ZSIDÓ ERDÉLY

[ult_buttons btn_title=”Mutass még több cikket” btn_link=”url:https%3A%2F%2Fwww.nethuszar.ro%2Fzsido-erdely%2F|title:M%C3%A9g%20t%C3%B6bb%20Zsid%C3%B3%20Erd%C3%A9ly%20cikk|target:%20_blank|” btn_align=”ubtn-center” btn_size=”ubtn-custom” btn_width=”200″ btn_height=”50″ btn_title_color=”#ffffff” btn_bg_color=”#65bc99″ btn_bg_color_hover=”#ffffff” btn_title_color_hover=”#65bc99″ icon=”Defaults-glass” icon_size=”0″ btn_icon_pos=”ubtn-sep-icon-at-left” btn_border_style=”solid” btn_color_border=”#65bc99″ btn_color_border_hover=”#65bc99″ btn_border_size=”1″ btn_radius=”0″ css_adv_btn=”.vc_custom_1561027814254{margin-top: 20px !important;margin-right: 0px !important;margin-bottom: 0px !important;margin-left: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}” btn_font_family=”font_family:Open Sans|font_call:Open+Sans|variant:600″ btn_font_style=”font-weight:600;” btn_font_size=”desktop:14px;” el_class=”width_100″]
hirdetés
hirdetés

CIGÁNY ERDÉLY

[ult_buttons btn_title=”Mutass még több cikket” btn_link=”url:https%3A%2F%2Fwww.nethuszar.ro%2Fcigany-erdely%2F|title:M%C3%A9g%20t%C3%B6bb%20Cig%C3%A1ny%20Erd%C3%A9ly%20cikk|target:%20_blank|” btn_align=”ubtn-center” btn_size=”ubtn-custom” btn_width=”200″ btn_height=”50″ btn_title_color=”#ffffff” btn_bg_color=”#65bc99″ btn_bg_color_hover=”#ffffff” btn_title_color_hover=”#65bc99″ icon=”Defaults-glass” icon_size=”0″ btn_icon_pos=”ubtn-sep-icon-at-left” btn_border_style=”solid” btn_color_border=”#65bc99″ btn_color_border_hover=”#65bc99″ btn_border_size=”1″ btn_radius=”0″ css_adv_btn=”.vc_custom_1561027806652{margin-top: 20px !important;margin-right: 0px !important;margin-bottom: 0px !important;margin-left: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}” btn_font_family=”font_family:Open Sans|font_call:Open+Sans|variant:600″ btn_font_style=”font-weight:600;” btn_font_size=”desktop:14px;” el_class=”width_100″]
hirdetés
hirdetés

ÖRMÉNY ERDÉLY

[ult_buttons btn_title=”Mutass még több cikket” btn_link=”url:https%3A%2F%2Fwww.nethuszar.ro%2Formeny-erdely%2F|title:M%C3%A9g%20t%C3%B6bb%20%C3%96rm%C3%A9ny%20Erd%C3%A9ly%20cikk|target:%20_blank|” btn_align=”ubtn-center” btn_size=”ubtn-custom” btn_width=”200″ btn_height=”50″ btn_title_color=”#ffffff” btn_bg_color=”#65bc99″ btn_bg_color_hover=”#ffffff” btn_title_color_hover=”#65bc99″ icon=”Defaults-glass” icon_size=”0″ btn_icon_pos=”ubtn-sep-icon-at-left” btn_border_style=”solid” btn_color_border=”#65bc99″ btn_color_border_hover=”#65bc99″ btn_border_size=”1″ btn_radius=”0″ css_adv_btn=”.vc_custom_1561027826135{margin-top: 20px !important;margin-right: 0px !important;margin-bottom: 0px !important;margin-left: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}” btn_font_family=”font_family:Open Sans|font_call:Open+Sans|variant:600″ btn_font_style=”font-weight:600;” btn_font_size=”desktop:14px;” el_class=”width_100″]
[ult_sticky_section sticky_gutter=”100″]
hirdetés
hirdetés
[/ult_sticky_section]