Rubelfizetés: Hogyan nyert óriásit a Nyugat az oroszok hülyeségén?

Napok, lassan hetek óta téma, hogy az oroszok rubelben kérik a gáz árát, amit elvileg az Unió által kivetett szankciók miatt nem tudnának teljesíteni az európai államok, miközben valahol mégiscsak igen. A probléma viszont álprobléma, valójában egy könyvelési trükkről volt/van szó, hiszen lehet úgy fizetni rubelben, hogy az ne sértse a szankciókat, de a dolog valójában egész másról szólt.

Előrebocsájtom: az alábbi gondolatok egy teória részét képezik, és semmi esetre sem biztos, hogy a valóságban is így történtek a dolgok – különösképp, hogy a teória cselekményei annyira szofisztikáltak, és annyira nem a köz szeme előtt kellett történjenek, hogy erre nézve bizonyítékokat nem tudok szerezni, megvárom azt a tíz-húsz évet, amíg feloldják a titkosításokat, akkor majd kiderül, hogy igazam volt-e vagy sem, de erőst gyanítom, hogy igen, s nem ez lenne az első.

Na, de vissza a rubelfizetéshez: a putyinista tábor remekül elvan azzal, hogy széltében-hosszában osztják a híreket, amelyek arról számolnak be, hogy a rubel árfolyama mennyire visszaerősödött, mi több, ma már egyik legstabilabb valuta stb. Mindannyian ismerjük ezeket a cikkeket, a Bloomberg is írt ilyesmiről, osztják is a moszkoviták, mintha ezért fizetnének nekik, ha igen, akkor kérjék csak ők is rubelben, sokáig nem lesz értéke.

Hogyan is kezdődött?

A háború első napjaiban úgy Amerika, mint az Európai Unió szankciók sorát jelentette be Oroszország ellen, nyugati cégek tucatjai vonultak ki Oroszországból, a rubel pedig – Biden elnök megfogalmazásában – annyit vesztett értékéből, hogy kevesebbet ért, mint egy penny.

Aztán Putyin, nagyjából az invázió kezdte után egy hónappal elrendelte, hogy a nyugati államok ezentúl rubelben fizessenek a gázért, és a rubel árfolyama elkezdett emelkedni, ma pedig már ott tart, ahol volt a háború előtt. (Sőt, akár még jobban is áll!)

Mindezt a Nyugat jogos kritikáját Putyin kritika nélküli imádatával összekeverő médiaslepp, a kommentelő csőcselék valamiféle győzelemként tüntette fel a közösségi média, illetve egyes sajtóiorgánumok különböző szegmenseiben.

A kérdés viszont az: valóban győzött Putyin?

Nem inkább az történt, hogy teljesen félreértve a globális gazdaság, és úgy általában a gazdaság működését, olyant lépett, amin vagy száz évig röhögnek majd a nyugati közgazdászok és pénzügyi szakértők? Nos, nagyon úgy néz ki, hogy igen.

Azért azt az elején szögezzük le, hogy a háborús hírek információs túlzásokat is hoznak magukkal: a két, egymással szemben álló tábor kijelentései egyik oldalon sem fedik a valóságot: a rubel, bár valójában bezuhant egy penny alá, ez nem tartott nagyon sokáig, és, bár visszaerősödött a háború előtti szintig, néhány napon még afelé is emelkedett, azért továbbra is jelentős az árfolyammozgás a rubel kárára, így semmiképp sem a stabil valuták közé sorolandó. Ráadásul a visszaemelkedése – legalábbis egy adott periódusban – nagy valószínűség szerint dollármilliárdokat hozott azoknak a nyugati államoknak, akik a játékban benne voltak, mert ugye az is kérdés, hogy Amerika kivel osztotta meg infóit.

A menet

Március kilencedikén Joe Biden a Fehér Házban megtartott beszédében fogalmazott úgy, hogy egy rubel kevesebbet ér, mint egy amerikai penny. Amit nem tett hozzá az amerikai elnök, de vélhetően gondolta: „most rohanjatok rubelt vásárolni!” Mindenestere, akinek volt esze, az ekkoriban bevásárolt rubelből.

* úgy a cent, mint a penny elnevezés érvényes, de ezek Amerikában egymás szinonimái!

A közkeletű vélekedéssel ellentétben ugyanis, maguk a szankciók, azok bejelentése, illetve a háború elindítása rendesen betett a rubelnek: február 24-én még 84,95 rubelbe került egy dollár, és a szankciók bejelentésével, háborús hírekkel, kivonuló nyugati cégekkel együtt két héttel később, március hetedikén már 142,64 rubelt kértek egy dollárért. Majdnem felére esett vissza, ami jelentős gyengülés ugyan, csakhogy az az Oroszországból kivonuló cégeknek volt egy csomó rubelük, ahogy a különböző európai bankoknak is, magyarán, szerte a nagyvilágban hirtelen sok gazdasági szereplőnek válhatott kényelmetlenné az orosz valuta, lévén olyan nagyon sokat nem lehet vele kezdeni.

Viszont a Nyugat, főként Amerika rubelt vásárolt. Nem keveset. Sokat. Kurva sokat. Majd, miután a rubel ismét erősödni kezdett, eladta – kaszált egy hatalmasat, de akkorát, amiből finanszírozni tudja a háborút, saját amerikai cégeinek a támogatását stb. Jó, persze, nem ebből oldja meg, de nagy tételben mernék rá fogadni, hogy mindez megtörtént, és arra is, hogy nem kevés összeget nyertek azon szereplők, akik ebben a játékban benne voltak.

Matekpéldák

Nézzünk csak egy kisebb számítást. Ha teszem azt, március hetedikén, illetve február 28. és március 27. között bármikor vásároltál rubelt, akkor tényleg kevesebb, mint egy pennybe került neked. Egy dollárért 100 és 140 rubel közötti összeget kaphattál, attól függően, hogy az említett perióduson belül mikor váltottál. Ha az így szerzett, átlagban számolva pl. 120 rubeledet ma átváltod, akkor kapsz érte 1,85 dollárt. Tegyük fel, hogy elkapkodtad a dolgot, és abban a pillanatban, ahogy Putyin bejelentette, hogy rubelben kell fizetned a gázért, máris rohantál beváltani a korábban vett 120 rubeledet.

Az orosz elnök valamikor március 22-én jelentette be, 25-e után pedig már az egész világ arról beszélt, hogy április elsejétől rubelben kell fizetni. Ha ezen a napon, 25-én, amikor még a fizetés részletei sem voltak tisztázva, elmentél, és beváltottad a 120 rubeledet, akkor kaptál érte 1,17 dollárt. Azaz, minden egyes dollár után nyertél 17 centet. Sok? Kevés? Na, akkor szorozd be milliárdokkal, ugyanis az államok, és az általuk ilyenkor nem igazán nyilvánosan megbízott szürkezónás szereplők nem a havi kajapénzüket váltják be, itt bizony súlyos milliárdokért vettek rubelt azokban a napokban – ismét mondom, ezt bizonyítani nem tudom, de biztos vagyok benne.

Ha a csúcsponton, azaz március hetedikén egy dollárodra rubelt vettél, akkor 142,64 orosz pénzt kaptál érte. Ha ezt a 142,64 rubelt ma adtad volna el, akkor 2,20 dollárt kapsz érte – ez pedig már 1,20 dollár nyereség, több, mint duplája. Kezded már érteni?

*A valutaárfolyamokat INNEN néztem ki!

Nézzük akkor ugyanezt milliárdokkal

A milliárd ugye ezerszer milliót, azaz ezermilliót jelent. Amennyiben csak a 17 centes nyereséggel számolunk, az pontosan 17 százalékos nyereséget jelent minden egyes dollár után, amit a rubelről váltunk vissza, ez pedig egy milliárd dollár esetén 170 millió dollár nyereséget jelent. Amennyiben a példában szereplő egy dollárra megfelelő időben vásárolt rubelt ma adjuk el, akkor a tiszta nyereség 1,20 dollár, így az egymilliárd dollárra megfelelő időben vásárolt rubelből csináltunk egymilliárdkettőszázmillió dollárt. És akkor tegyük fel a kérdést: Amerikának, vagy a CIA pénzmosással foglakozó részlegének mennyi pénze volt/van egy olyan valutaváltós trükkhöz? Van egymilliárd? Esetleg tíz? Netalántán ezer milliárd? Ahogy azt sem kéne szem elől téveszteni, hogy a CIA-nak világszerte vannak fedőcégei, akár sikeres cégek, amelyek komoly pénztőkével is rendelkeznek, (ráadásul nem is mindegyikük hajózik amerikai zászló alatt!) szóval, ha úgy fogalmazunk, hogy egy potenciális nyereség láttán KORLÁTLAN, vagy ahhoz közeli eszközöket szabadítanak fel, akkor vajon mennyire járunk messze az igazságtól?

Honnan tudták előre, hogy visszaáll a rubel?

Persze a kérdés adott és jogos: akkor érte meg ezt a menetet nagytételben végigfutni, ha tudhatták, hogy a rubel előbb-utóbb erősödni fog. A kérdésre viszont a választ maga az eredeti kérdés inverze adja meg: miért NE tudták volna? Amerika esetében mégiscsak arról az államról beszélünk, amelyik harmincegynéhány órás pontossággal jósolta meg a háborút akkor, amikor senki nem hitt abban, hogy kitörhet. Nem zárható ki, hogy a rubelben való fizetés ötlete már az invázió előtt tervként létezett Putyin asztalán, a CIA pedig, ahogy a háború megindításával kapcsolatos infókat, úgy ezt is megszerezhette. Van azonban másik válasz is, amit pont a putyinista sajtómunkások adtak meg, igaz, akaratuk ellenére.

„Petrodollár” – kürtölték tele a világot, amikor arról kezdtek értekezni, hogy a rubelben való fizetés elhozza a dollár világuralmának végét. Ez egyébként úgy hülyeség, ahogy van, ugyanis a dollárnak „uralmának” vége nem lesz, de az tény, hogy fragmentálódni fog – ami hosszútávon, nagyjából ötéves távlatban nézve, csak jót tesz neki, de ez most más kérdés, messzire is vezetne, vissza az alapgondolatunkhoz. Szóval, „petrodollár”, zúgja a közepesen, vagy annyira sem tájékozott kommentelősereg, miközben arról feledkeznek meg, hogy amennyiben a dollárra igaz, hogy a kőolajtól függ az erőssége, akkor ugyanez végképp igaz a rubel és a földgáz viszonylatában. A petrollár egyben gázrubelt is jelent, hogy kellően képletes legyek. Vagyis: a világ egyik legnagyobb gáz-, olaj-, szénexportőrének a valutája nem gyengülhet meg végzetesen, és gyengesége nem tarthat hosszú távon. Nagy valószínűség szerint a piac anélkül is visszaerősítette volna rubelt, ha Putyin nem mászik bele a folyamatba egy elnöki rendelettel, de megtette, és mi köszönjük neki, (köszönjük a lófaszt, akkor köszönnénk, ha megdöglene végre!) enélkül ugyanis sokkal több időt kellett volna várni, míg a felvásárolt rubelünket nyereséggel tudjuk eladni, és talán a nyereség mértéke is kisebb lett volna.

Akárhogy is: Putyin jött, látott valamit az asztalán, aláírta, és innen kezdve a Nyugat – legalábbis Amerika – elkezdett átfordulni nyereségbe.

De nem vették észre az oroszok?

Egyrészt nem, mert a szankciókkal elvágták őket a nagy nyugati pénzalapoktól, a banki mozgásokra sincs sok ráhatásuk, másrészt ezek a műveletek nem az állami gazdaságok nyílt és transzparens területein történnek. Ilyenkor a CIA, az MI6 gazdasági részlegein előkerülnek bizonyos fedőcégek, akár amerikaiak vagy britek, akár más országbeliek, akik lemenedzselik ezt az egészet, majd különböző trükkökkel visszaforgatják az amerikai vagy a brit gazdaságba – persze a sápot minden szereplő leveszi magának, de tekintve a fenti összegeket, azt kell mondanunk, hogy mindenkinek szépen jut itt finom falat, és még az ukránok támogatására is marad.

Másrészt, az oroszok azért sem vehették észre, mert saját propagandájuk csapta be őket: hány és hány Kreml-közeli lap hozta címoldalon, hogy immár ez az európai ország, az a nyugati cég, emez az állam, amaz az ország hajlandó rubelben fizetni? És nyomukban a magyarajkú putyinisták is dicsekvéssel vegyes kárörömmel számoltak be róla, hogy lám-lám, rubelben kell fizetni, megtörte Putyin a Nyugatot.

Khm, csendben kérdezném, honnan is van annyi rubelünk nekünk, itt Nyugaton, hogy ennyi nagy európai céget és államot kiszolgáljunk orosz valutával?

Összegzés

Ismételten leszögezem: nem tudom bizonyítani, hogy mindez megtörtént, ahogy azt sem, hogy ÍGY történt, ha meg is történt. Ugyanakkor erősen kétlem, hogy a kapitalista Amerika ne látta volna meg idejekorán a lehetőséget a rubel meggyengülésében – ha pedig meglátta, akkor élt is vele. A fenti teória ugyanakkor arra is szolgál, hogy az értelmesebbje észrevegye: egy háborúban nem féletlenül az nyer, aki hangosabban veri a mellét, nem feltétlenül az nyer, akinek sok energiakészlete van, nem feltétlenül az nyer, aki erősebbnek tűnik -egy háborúban nincsnek fix dolgok, nincs semmi stabil, csak a vér, a halál, a szenvedés – ezért nem szeretjük a fegyveres konfliktusokat, ezért építünk szerződéselméletekre társadalmakat, és ezért utáljuk Putyint.

Nélküle ugyanis nem kellett volna a fentieket leírnom…

Örsh

(Nethuszár)