Szegény Vásárhely: politikai bilivihar kerekedett egy elmaradt fellépésből

A Népszava meglehetősen izgalmas címmel hozza a hírt: „Síró gyerekeket hagyott maga után a fideszes komisszár erdélyi fellépése” – ami pont fix nem igaz, mármint, amit a cím sugallna. Demeter Szilárdnak, mert róla van szó, és az ő bandájának, a Loyalnak, semmi köze sincs a gyerekek elmaradt fellépéséhez, igazság szerint nem is tudtak róla. De nézzük csak:

Hétvégén zajlott a marosvásárhelyi magyar napokként ismert Vásárhelyi Forgatag rendezvénye, a vasárnapi napon a Loyal (a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának, Demeter Szilárdnak a rockbandája, Baricz Gergő énekessel) és a Neoton Familía volt a nagyszínpadi program, mindezek előtt pedig a helyi és méltán népszerű, remek tánccsoport, a Navarra kellett volna fellépjen, az ötven gyerektáncossal. A program szerint 18.30-tól egészen 19.15-ig, úgy, hogy 19 órára volt kiírva a Loyal, 20.30-as befejezéssel, majd 21-től a Neoton következett.

Nem kell ahhoz rutinos koncertszervezőnek lenni, hogy lássuk, ez így biztosan nem tartható.

A helyzet viszont az, hogy a pontosan érkező Loyal, valamint az esti nagy bulira komoly színpadtechnikával megérkezett Neoton – ahogy azt minden koncerten, fesztiválon szokás – az alapcuccokat felpakolta a színpadra, így mintegy másfél méteres sáv maradt szabadon, kábelek nélkül. A gyerekek itt nem léphettek volna fel, mert balesetveszélyes. Másképp fogalmazva: 50 gyerek el sem fért volna azon a tenyérnyi helyen.

Mindez szervezési hiba: nem volt két színpad, egy a zenés, egy pedig a táncos produkcióknak, mert a szervezőknek erre már nem volt anyagi kerete. És nem voltak csúcsformában szervezők akkor sem, amikor ilyen időpontokban hirdették meg a programokat, ugyanis első ránézésre látni lehetett, hogy ez nem fog beleférni nemhogy az idősávokba, de leginkább a technikai feltételekbe. Mindezek után a szervezők akkor szóltak a Navarra tánccsoportnak, amikor a gyerekek már épp készülődtek a fellépésre, ami érthetően elkeserítette őket.

A Loyal mindeközben a back-stageben készülődött, minderről semmit sem tudott – nekik szóltak, hogy lesz egy húsz perces csúszás, azaz 19.20-kor fognak kezdeni, mondták, hogy okés, még eisze örültek is a dolognak, mert egy rockbandának nyáron mégiscsak jobb a félnyolcas kezdés, mint a hét órai. (Szerintem Megadja Gáborék akár az egy, vagy még a két órás késésbe is belemennek, képzeld el kilenckor mennyivel jobban lehet csapatni, mint hétkor…). Aztán a Facebook-on kitört a vihar, amikor egy ismert vásárhelyi újságíró a posztjában úgy fogalmazott:

“Ötven kisgyerek fellépését mondták le a Marosvásárhelyi Forgatagon, mert kell a színpad az aktuális irodalmi komisszár fellépéséhez, aki másodállásban rocksztár.”

Miután egy kicsit utánaszaglásztam, hogy mi is történt, felhívtam Demeter Szilit – már Nagyvárad környékén jártak, és a kocsiban tudták meg, hogy elmaradt a gyerekek fellépése. Idézem Szilit:

– Tudtatok róla, hogy a gyerekek fellépése elmaradt?

– Fogalmunk se volt róla. Annyit kérdeztek valamikor délután, hogy baj lenne-e, ha nem hétkor, hanem 19.20-kor kezdenénk, amire szó szerint azt válaszoltam: „Mi fegyelmezett banda vagyunk azt csináljuk, amit a szervezők mondanak. Ha 19.20, akkor 19.20”

– Mikor tudtátok meg, hogy elmaradt a gyerekek fellépése?

– A buszban, hazafelé

Felhívtam Portik Vilmost, a Vásárhelyi Forgatag főszervezőjét, aki kertelés nélkül beismerte, hogy az ő hibájuk, ráadásul már korábban is történt hasonló szervezési hiba, ahogy azt a szociális médiában Szalóki Ági is jelezte a szóban forgó poszt alatti vitában.

Portik elmagyarázta: nem volt lehetőségük két nagyszínpadot négy napon keresztül fenntartani, és a vasárnapi program egymásra csúszását ő sem vette észre, így a helyszínen derült ki, hogy nem tudják a gyerekek fellépését biztosítani. Vagy igen, de akkor nemcsak a Loyal, hanem a Neoton is leszereli a színpadra már felpakolt cuccait, ami a Loyal esetében még csak-csak megoldható (ők erről nem is tudtak, ismétlem), de a Neoton esetében már aligha – a szervezők így aztán a gyerekekből álló tánccsoportot küldték haza, ami tényleg szomorú helyzet, csak épp nem a Loyal, nem a „fideszes komisszár”, nem Megadja Gábor, vagy Baricz Gergő és nem Demeter Szilárd hibája, hanem sima amatörizmus a szervezők részéről. (Megjegyzés: Portik Vilmos a Marosvásárhelyi Rádiónak adott interjújában már jelezte, hogy sem a szervezéssel, sem egyes szervezőtársak munkájával nem volt elégedett, és változások várhatóak!)

A helyzetet csak tovább bonyolította, hogy a szervezők basztak lekommunikálni, hogy elmarad a Navarra tánccsoport fellépése, hiába kérte őket erre Macaveiu Blanka a tánccsoport vezetője, aki aztán a Facebook-oldalukon tette közzé, hogy elmarad a fellépés, 19.14 perckor, és ekkor a szervezők részéről még mindig néma csend…

Sajnálattal közöljük, hogy a Vásárhelyi Forgatag programjában meghirdetett Navarra Dance fellépés tőlünk független okok miatt elmaradt. A szervezőcsapat figyelmen kivül hagyta a technikai feltételeket, és minket is utolsó percben tájekoztattak erről. Valójában felajánlottak egy alternatívát, viszont ezt mi a jelenlegi helyzetben nem tudtuk volna vállalni. Elnézést kérünk a nézőktől, a táncolni vágyó gyerekektől, és nem utolsó sorban a szülőktől az erre rászánt idő és energia miatt. Többször kértük, hogy ezt a programváltozást jelentsék be a nagyszínpadon és a közösségi médián, jelen pillanatig nem tettek eleget kérésünknek. Köszönjük a megértésetek! – Macaveiu Blanka

Hogy mindezek után a Népszava, aki megkérdezte Portik Vilit, elolvasta a Navarra közleményét, ahol egyértelműen jelzik, hogy technikai okok miatt maradt el a fellépésük, ennélfogva tudta, hogy Demeter Szilárdnak semmi köze az esethez, szóval ezek után mégis miért ad ilyen politikai manipulációkra alkalmas címet cikkének, illetve miért használ fel gyerekeket politikai céljainak elérésére, az jó kérdés, viszont alább közzétesszük Demeter Szilárdnak a Népszava főszerkesztőségéhez címzett levelét, majd azt követően egy csípős Nethuszár-véleményt olvashatnak.

Tisztelt Főszerkesztő úr!
Érdeklődve olvastam a nepszava.hu-n megjelent cikket, amelyben azt inszinuálják, hogy a rockzenekarom – hónapokkal ezelőtt lekötött, programfüzetben stb. kiközölt – koncertje miatt maradt volna el egy gyermektánccsoport fellépése a Vásárhelyi Forgatagon. Azt sejtettem, hogy amit Magyarországon az újságírók „szakmának” neveznek, az a tények sajátos értelmezéséből áll, de olyan cikket, amely önmagában foglalja a cím cáfolatát már a líd alatti első bekezdésben, ritkábban talál az ember. Önök azt állítják a címben: „Síró gyerekeket hagyott maga után a fideszes komisszár erdélyi fellépése”.

Majd idézem az ezt cáfoló újságírói értelmezést: „Talán csak egy szerencsétlen, igen sok gyereket megríkató incidens maradt volna a történet, ha a Loyal nem épp az aktuális budapesti kulturális „főkomisszár”, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója és a napokban „a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért” felelős miniszteri biztosnak kinevezett Demeter Szilárd rockbandája lenne.” Szóval szerencsétlen incidens mindaddig, amíg ki nem derül, hogy a zenekar egyik tagja „főkomisszár” (ez utóbbi megfejtését szívesen venném, hátha eligazító erővel bírna főigazgatói munkámban, mert pont komisszárkodni eddig még nem komisszárkodtam, mittudomén, hátha igény volna rá).

A címet cáfolja a főszervező is, akit Önök megszólaltattak, de ezek szerint el sem olvasták a mondandóját. Ez szerény véleményem szerint tiszteletlenség. Ráadásul az Ön objektív újságírója még arra se vette a fáradtságot, hogy utánanézzen a tényeknek. Ilyeneket ír: „… az is kétségtelen, hogy a budapesti kulturális főkomisszár erdélyi zenei fellépései mintha budapesti politikai szerepének erősödésével egyenes arányban szaporodnának…” A zenekarom – különböző felállásban, esetleg más név alatt – évek óta rendszeres szereplője Tusványosnak, a Kolozsvári Magyar Napoknak, a nagyváradi Szent László Napoknak, a Marosvásárhelyi Forgatagon most már másodjára játszunk. Gyakorlatilag 2015-től járunk Erdélybe (is), és akkor még nem voltam sem PIM főigazgató, sem komisszár. Meg ilyenek.

Ahhoz az újságírói bravúrhoz, hogy az egész „sztorit” kirobbantó Parászka Boróka nevét le sem írták, külön gratulálok. Ügyes. Kár, hogy ezáltal Önök is becsatlakoztak az ő – szerintem elítélendő – húzásához, hogy gyermekeket használ fel politikai célokra.
Maradtam rohamtempóban fogyatkozó tisztelettel,

Demeter Szilárd

Nethuszár – különvélemény:

A végére azért annyit hadd tegyünk hozzá: a Népszavában nem igazán találtam olyan cikket, amely a vásárhelyi magyarság komoly problémáival foglalkozna. Azokkal a problémákkal, amelyekből az erdélyi városok magyarságának már egyre kevesebb jut (hála Istennek!), de Marosvásárhelyen mintha megállt volna az idő úgy 1994 tájékán. És a Vásárhelyi Forgatag ezt az időbeli szakadékot próbálta, próbálja meg mérsékelt sikerrel áthidalni úgy, hogy a rendezvény megszervezése minden évben közelharcot jelent a helyi városvezetéssel és a különböző helyi RMDSZ-es érdekkörökkel – az első években például a városon kívül kellett megszervezni. Vásárhely kapcsán nem az a kérdés, hogy milyen Forgatagot szerveznek maguknak a helyiek – ez is fontos, és ezen bőven lenne amit javítani, de az igazi kérdés az, hogy miként csatoljuk vissza városunkat a 21. századba.

Kolozsvárról Vásárhelyre érve olyan érzése van az embernek, mintha Kisinyovba érkezne, és akkor csak 101 km-ről beszélünk, ugyanabban az országban.

Vásárhelyen immár húsz éve képtelen megszervezni magát a magyarság, miközben a város vezetését jelentő politikai hatalomból jelentősen részesül, miközben ugyanennek a hatalomnak a megszerzése nemhogy lehetetlen feladat lenne, hanem a kötelező minimum. És ott tart a város, hogy nincs egy életképes, eladható magyar ajkú polgármester-jelöltje, miközben a helyi elitek még mindig tiszta izomból nyomják az etnikai szavazás fontosságát, jelentőségét. A díszesen becsomagolt szar szimbolizálja legjobban mindazt, amit a vásárhelyi magyar politizálás jelent, és ilyenkor komoly kérdéseket kéne feltenni, ám ezek rendre elmaradnak.

A Népszava pedig egyáltalán nem segít abban, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük, nem segít abban, hogy gondjaink enyhüljenek, ellenben egy valóban szomorú, mert a gyerekek fellépésének elmaradása az valóban elkeserítő és dühítőn szervezői amatörizmus, Vásárhelyen megtörtént esetet használ fel bájos politikai célokra, könyörtelenül használva fel félszáz kisgyerek drámáját.

Vásárhely ismét a hírekbe került: olyan történt, ami alkalmas a magyar kormány elleni ágálásra, önkormányzati kampány közeleg tápos tesóinknál, és ilyenkor minden falat kenyér jól jön odaát, mert mégiscsak egyszerűbb a magyarországi közvélemény előtt 1990 fekete márciusát leszámítva szinte teljesen ismeretlen távoli erdélyi kisvárosi eseményeket antifideszes kampánnyá felfújni, mint esetleg programot írni, de csak halkan elmesélem: a híres vásárhelyi kenyérgyár már bezárt, elvitte őt a kapitalista-privatizációs hullám, így könnyen éhes marad, aki tőlünk remélne szavazatvacsorát.

(Nethuszár)